Főhajtás a hősök előtt

A berecki falunap keretében több rendezvényt is az első világháború helyi eseményei kapcsán szerveztek, ezek egy részéről – neves előadók közreműködésével tartott előadásokról – előző körképünkben beszámoltunk. A helyi önkormányzat és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nemcsak a szimpóziummal tisztelgett a száz évvel ezelőtti ojtozi események és részvevői előtt: Erdély legkeletibb magyarlakta településén, Ojtozban emléktáblát avattak az első világháborús hősök emlékére.

Az ojtozi ünnepségre vasárnap, augusztus13-án, az alkalomra példásan felújított római katolikus kistemplomban került sor, ahol Csomós László berecki plébános segédletével ünnepi szentmisét celebrált ft. Tamás József segédpüspök. A rendezvényen a számos érdeklődő mellett jelen volt dr. Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője, Grezsa István kormánybiztos, Tamás Sándor megyetanácselnöke, Firtl Mátyás országgyűlési képviselő és Kiss László ezredes, Magyarország bukaresti katonai attaséja, valamint a vitézi és történelmi rendek képviselői.

Múltidézés és jövőbe tekintés

A szentmise elején a telepre beszolgáló berecki lelkész a magas rangú vendégeket köszöntötte, majd elmondta: a hívek az ojtozi csata századik évfordulójának a centenáriumára gyűltek össze, hogy leróják a kegyeletüket a népünk hősei előtt és emléket állítsunk nekik. „Emlékezzünk boldogemlékű Márton Áron püspök úrra is, aki 1916 szeptemberétől 1917 decemberéig a magyar hadsereg katonájaként itt az Ojtozi-szorosban is harcolt. Számunkra ne csak emlékezés legyen ez a nap, hanem hőseink hitének és kitartásának elsajátításáról is. Ha mi is példájuk szerint élünk, akkor életünk harcait bár néha elveszítjük, hitünkben soha össze nem törünk. Száz év távlatából is él a nemzet, mert töretlen a hite. A világ húzhat határokat, de a hitünk országát csak Isten teheti nagyobbá. Vágyjunk erre a hitre, és akkor meglesz mindenünk!” – mondotta Csomós László, majd a szentmise bemutatására kérte a püspököt. Tamás József prédikációjában arra figyelmeztetett: a történelem ismétli magát, és most Európának új kihívásokkal kell szembe néznie, s ezeket a kihívásokat csak úgy tudjuk legyőzni, ha a kereszt megtartó erejében bízunk és összefogunk.

A szentmisét követően a vendégek és a hívek a templom udvarára vonultak, ugyanis az egyházi hajlék falán leplezték le azt az emléktáblát, ami a száz évvel ezelőtti eseményeknek állít mementót.

Dimény Zoltán berecki polgármester a helybeli és anyaországi vendégek köszöntése után elmondta: az összefogás napját is ünneplik, hiszen erdélyi és magyarországiak vannak jelen Székelyföld legkeletibb csücskében, hogy fejet hajtsanak a hősök előtt. Ugyanakkor megköszönte Grezsa Istvánnak és Magyarország kormányának az ojtozi templom felújításához nyújtott segítséget.

Itt „tejtestvér népek élnek”

Az utána felszólaló Grezsa István kormánybiztos, a bereckiek régi barátja és a környékbeli tájak kitűnő ismerője, hiszen évek óta visszatér Gábor Áron szülőfalujába, ahogy azt a beszéde elején felelevenítette, elismerően szólva a „Nagy-Magyarország csücskének a csücskében élők” vendégszeretetéről és kitartó magyarságtudatáról. A kormánybiztos a nemzetek közötti megbékélés fontosságát hangsúlyozta, hiszen az ojtozi hadak útját nem csak az ott harcoló soproni 18-as honvéd gyalogezred katonáinak a vére öntözte, hanem a román, az orosz és a német nemzetek fiai is életüket áldozták azért a célért, amiben hittek. Grezsa kifejtette: a katonai tisztességadás szellemében épp úgy fejet hajtanak a magyar honvédek emléke előtt, mint a többi nemzet katonái előtt, lévén azok szövetségesek vagy éppen ellenségek. „Arra is emlékeztetnek bennünket ezek az események, hogy bárhová vezényel bennünket az élet, mindig ott kell helytállnunk, ahová a sors vetett bennünket. Soproniaknak itt Ojtozban. Az elmúlt 97 esztendőben, amikor átrajzolódtak a fejünk fölött a határok, ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat, mintha ez nem történt volna meg. Hiszen a haza a lelkünkbe van, és minden demográfiai és gazdasági elvándorlás mellett mondjuk ki, a mi hazánk a Kárpát-medence, függetlenül attól, hogy hol lakunk vagy kik laknak azokon a szállásterületeken, amit az Úr 1200 éve a magyar törzseknek rendelt” – fogalmazott Grezsa. Hozzátéve: a magyarság számára gyásznapot jelentő trianoni események századik évfordulója közeledtével a különféle nációk végleges békejobbot kell nyújtsanak egymásnak, és maguk mögött kell hagyják a múltat, hiszen a Kárpát-medencében „tejtestvér népek élnek”.

Történelmi megbékélés kell

„Az első nagy gépesített vérzivatar után száz esztendővel itt az ideje, hogy ezek a népek megbékéljenek. Olyan hihetetlen mértékben alakul át a világ és az európai politika, hogy jól látható, hogy csak összefogással vagyunk képesek megújítani és megerősíteni hitünket és akaratunkat. Nagyon jó példa erre a visegrádi együttműködés, és milyen jó lenne, ha ez kibővülhetne Romániával” – vélekedett Grezsa István, aki szerint ezért kell őszintén egymás szemébe nézni, és példaként Szerbiát hozta fel, azt az országot, amelyikkel folyamatban van a történelmi kibékülés. „Jó volna, hogyha az 1918. december elseje ne csak a diadalról szóljon, hanem arról is, hogy a száz évvel ezelőtti jogokat biztosítsák és talán első lépése lehetne a történelmi megbékélésnek” – fogalmazta meg üzenetét Grezsa, aki után Firtl Mátyás, Sopron és térsége országgyűlési képviselője, a Magyar Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának alelnöke és Tamás Sándor szólt a jelenlevőkhöz, mindketten a székelyek és a soproniak helytállását domborítva ki beszédükben. A megyetanácselnök azt is elmondta: jó lenne egy olyan adatbázist létrehozni, ami a honvédsírok felkutatása után összesítené a hősi halottak nevét.

Az alkalomhoz illő versek szavalatával tarkított ünnepség Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője beszédével folytatódott, majd Dimény Zoltán, Farkas Balázs és Grezsa István leleplezte a márvány emléktáblát. Az emlékjelt a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alap, Bereck önkormányzata és Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa közösen állíttatta az Ojtozi-szoros térségében 1916–17-ben harcolt és hősi halált halt magyar katonák emlékére. Tamás József segédpüspök áldotta meg, majd az ünnepség a tíz évvel ezelőtt állított Honvédkő és a frissen leleplezett emléktábla koszorúzásával ért véget.

Az Ojtozi-szorosban nem a most állított emlékmű az első, ami az elesett soproniaknak emlékezetét őrzi, ugyanis 1919-ben már volt egy elődje. Azt azonban az ellenséges haderők lerombolták. A helyén 2007 augusztusában a Sz. Egyed Emma soproni érem- és szobrászművész által készített Honvédkőt avatták fel.