Folytatnák a fejlesztéseket

Zágon községben új polgármester került az önkormányzat élére. Kiss Augustin 2007 óta dolgozik a hivatalnál agrárreferensként. Számos új dologgal ismerkedett meg a közigazgatásban, és hamar beleszokott ebbe a munkába. A munkahelyének köszönheti azt is, hogy megtanult bánni az emberekkel, illetve jó kapcsolatot kialakítani a lakossággal. Három hónap alatt több munkálatot is elvégeztek a vezetése alatt, és folyamatosan dolgoznak a továbbiakon is. Az elöljáróval a pénzügyi helyzetről, fejlesztésekről, jövőbeli tervekről, kudarcokról, örömökről beszélgettünk.

– Maradt-e pénze az önkormányzatnak, a tavalyi fejlesztések mellett?

– Az utolsó száz méteren kaptunk pluszba 200 ezer lejt, amelyet az előző évek gyakorlatával ellentétben nem kellett elkölteni év végéig. Így ebben az évben ezt az összeget felhasználhatjuk ipari gépek vásárlására, útszakaszok javítására, illetve tisztítására. Ha az elmúlt évet kell meghatároznom, elmondhatom, hogy egy sikeres esztendő van mögöttünk, annak ellenére, hogy én csak szeptember végétől vagyok polgármesterként jelen a hivatalban. Jóleső érzés, amikor olyan véleményekkel találkozunk, hogy még sokat is dolgoztunk az elmúlt három hónapban, de persze mindig lesznek olyanok is, akik pont az ellenkezőjét gondolják.

– Ősz óta melyek voltak a jelentősebb beruházások?

– A legnagyobb pénzösszeget az utak javítására fordítottuk. Összesen tizenhárom szakaszt törtköveztünk le, emellett volt egy rész, amely le volt aszfaltozva, de nem volt befejezve, így annak a munkálatnak is a végére kellett járni. Sáncokat és patakmedreket takarítottunk, mezei utakat javítottunk, szemetet gyűjtöttünk, és ezek mind pénzbe kerültek. Folyamatos az ivóvíz- és csatornahálózat bővítése, egészen december 24-ig dolgoztunk vele, most már három utca majdnem teljesen készen van, a korábban már meglévők mellett.

– Az említett fejlesztések mellett hogy véli, milyen pozitív hozadéka van polgármesterségének?

– Mióta én vagyok a polgármester, úgy érzem, az önkormányzatban jó a hangulat. Vannak persze olyanok, akiknek nem tetszik ez a rendszer, de ezen én már nem tudok segíteni.

– Változott-e a belső rendszer, mentek-e el, illetve érkeztek-e alkalmazottak?

– Nem távozott és nem is érkezett új alkalmazott, ám bizonyos munkakörök megváltoztak.

– Milyen fejlesztések várhatók a községben idén?

– Az ivóvíz- és a szennyvízcsatornának a befejezése az első számú feladatunk, majd a megmaradt útszakaszok restaurálása. Emellett Zágon Kovászna és Sepsiszentgyörgy felőli bejáratainál az útszéli árkokat pályázati pénzből leaszfaltoznánk a központig, emellett a bodzafordulói út mentén ugyancsak a falu kijáratáig, és a központtól vezető útszakaszt is, amely találkozik a nemzetközi úttal. A megvalósítással kapcsolatosan egy Maros megyei céggel egyeztettünk, akiktől január folyamán kapunk árajánlatot. Ezek a legfontosabb tervek idénre, természetesen megvalósításuk az anyagiaktól függ.

– Mi hírlik az idei büdzséről?

– Ezt még nem lehet tudni, január végén, ha lesz valami belőle, addig biztosan nem.

– Az infrastrukturális beruházások mellett jut-e pénz az egyházaknak, az oktatási intézményeknek, illetve a civil szervezeteknek?

–Az egyházaknak meg van határozva egy bizonyos összeg, amit a tanács minden évben megszavaz. Az iskola teljes körű ellátása az önkormányzathoz tartozik, akármilyen felújítás történik, vagy felszerelést kell vásárolni, azt mindig a helyi tanács támogatja. Természetesen a civil szervezetekre is gondolunk, de amíg nincs költségvetés, korai bármit nyilatkoznom.

– Milyen kudarcokkal kellett szembenézniük az elmúlt évben?

– A három hónap alatt a legnagyobb csalódás számomra az volt, hogy a parlamenti választásokon a helyi lakosság kis arányban vett részt.

– Ön szerint mi lehet ennek az oka?

– Elsősorban a koronavírus-járvány. „Ha az iskolák zárva vannak, akkor szavazni se kelljen elmenni”, ilyen és ehhez hasonló véleményeket hallottunk. Ugyanakkor úgy érzem, nem tudtuk megszólítani, kellőképpen motiválni a lakosságot, a szervezés valahol elcsúszott. Egy gyűlésen ki is fejtettem, hogy hol, és miben hibáztunk, és hogy emiatt lett harminc százalék alatt a részvételi arány.

– Milyen munkalehetőségek adottak a község munkaképes lakossága számára?

– A fiatalok 25 százaléka külföldön, a gyorspostánál, akik pedig itthon vannak, azok legtöbbje a rétyi faüzemnél, a Covalactnál és az AutoLife-ban dolgoznak. Többen próbálkoznak mezőgazdasággal is, de ez nem könnyű munka, hiszen nincsen ünnepnap, se hétvége.

– Hogyan lehetne itthon tartani a fiatalokat?

– Én azt szeretném, ha a fiatalok pályáznának, és mi segítenénk benne. A tavaly 17 sikeres pályázatunk volt, ezt szeretném megduplázni vagy akár megtriplázni. Igaz, hogy ez főként mezőgazdaságra vonatkozik, de nem csak erre vannak pályázatok, hiszen lehet turisztikai területen is próbálkozni. Nem tudom, mi történt, de nálunk Orbaiszéken nagyon kevesen élnek ezzel e lehetőséggel, az emberek félnek belevágni, pedig aki mer, az nyer.

– Mit tesz a pályázati lehetőségek népszerűsítése érdekében a fiatalok körében?

– Gyűlést tartok, ahol minden fontos információt közlök velük, és arra biztatom őket, hogy merjenek lépni, és tenni az álmaik megvalósítása érdekében.

– Korábban említette, jó a hangulat a tanácsban…

– Valóban, remek a hangulat. Van egy PSD-s tanácsos, aki az év végi pohárköszöntőkor hangsúlyozta, rég voltak ilyen jó hangulatú, egyben eredményes tanácsülések az elmúlt húsz évben.

– Hazaviszi-e a munkát?

– Nem, miután hazaértem, igyekszem elfelejteni a munkát, és teljes mértékben a családomra figyelni, velük foglalkozni. A feleségem az elején tartott tőle, hogy másképp lesz, de mára már ő is megnyugodott.