Harmincéves jó testvérvárosi kapcsolat

Idén 30 éves a testvérvárosi kapcsolat Kovászna és Nagykanizsa között. Ennek alkalmából Gazda István tanár, Málnási Levente egykori polgármester, Thiesz János volt alpolgármester és polgármester idézték fel a két város együttműködésének legfontosabb mérföldköveit.

Már az 1989-es év végén, ha még nem is hivatalosan, de létrejött a partnerség a két város között: Nagykanizsáról dr. Dull Gábor és dr. Csákai Iván gyógyszer segélyt hoztak Erdélybe, és Kovásznán felvették a kapcsolatot Fábián Ernő politológussal. Később, december 30-án Fábián Ernőt meglátogatta Bárdi Nándor anyaországi nemzetiségkutató, és 1990 elején a politológus – az akkor frissen megalakult kovásznai RMDSZ elnökeként – egy olyan megkereső levelet küldött Bárdi Nándortól, amiben arról írt, hogy Kovászna város magyarországi testvértelepülést keres.

Bárdi felvette a kapcsolatot egykori diáktársával, Czupi Gyula nagykanizsai könyvtárossal, és az ügy mellé állt Pintér Béla, a könyvtár akkori igazgatója, illetve Zsoldos Ferenc akkori tanácselnök, és elindították a testvértelepülési kapcsolatok kiépítésének folyamatát a két város között.

Mindkét település igényelte a kapcsolatot

Így történt, hogy Pintér Béla, a nagykanizsai könyvtár igazgatója egy közel 10 ezer kötetes könyvadománnyal január 29-én Kovásznára érkezett. A szakszervezetek szállójában közösségi találkozó, lakossági fórum volt, ahol mind a kovásznai, mind a nagykanizsai résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy a magyarországi helyhatósági és parlamenti választások után az újonnan megválasztott és az átmeneti vezetést felváltó helyi hatóságoknak véglegesíteniük kell a kapcsolatot a két város között. Az említett találkozón Fábián Ernő és neje, Márta, Popică Iordan és Gazda István tanár, illetve a város művelődési, oktatási intézményeinek képviselete, cégvezetők, nyugdíjasok és történelmi egyházaink vezetői, valamint közel száz kovásznai érdeklődő vett részt.

Az első Kőrösi Csoma Sándor-napokon a kovásznaiak ízelítőt kaphattak a nagykanizsai kultúrából: zenészek, szavalók tisztelték meg jelenlétükkel az ünnepséget. Az évek múltával a kapcsolatok szerteágazóvá váltak: diákok, iskolák, Vöröskereszt, egészségügyi intézmények, kórusok, színjátszók és szavalók találkoztak Kovásznán és Nagykanizsán.

Amikor végre a törvénykezés is engedte, 1994-ben aláírták, és tanácshatározattal megerősítették a két fél közötti testvérvárosi szerződést, amely a minden területre vonatkozó keretegyezményt is tartalmazta.

Kétoldalú kapcsolat

A keretegyezménybe foglaltakat az idők folyamán tartalommal töltötték fel, és a két város között a kapcsolat annyira elmélyült, hogy Nagykanizsa önkormányzata két-két diák nagykanizsai oktatását és teljes ellátási költségét biztosította. Emellett pedig nagykanizsai magánszemélyek is vállalták kovásznai diákok oktatását, így volt olyan időszak is, hogy egyszerre 12 kovásznai diák tanult Nagykanizsán.

Szintén a kapcsolatoknál érdemes kiemelni, hogy Göndör István nagykanizsai parlamenti képviselő közbenjárására 9 millió forintot kapott a kovásznai belvárosi református egyház a templom tetőzetének felújítására. 2015-ben, amikor a belvárosi templom alapkő letételének 200. évfordulóját ünnepelték, az emlékműre elhelyezett márványtáblát szintén a testvértelepülés adományozta.

A kovásznai oktatás 425. évfordulójára megjelent Emlékkönyv kiadásához Nagykanizsa 50 ezer forinttal járult hozzá – Pápa, Csenger és Balatonfüred mellett. Megemlíthető az is, hogy a MÁV nagykanizsai kirendeltsége 1991 augusztusában Kiszelák István vezetésével Zágonban emléktáblát helyezett el Kiss Manyi tiszteletére.

A kovásznai küldöttség – Miklós András akkori fürdővárosi alpolgármester vezetésével – székely kapuval viszonozta a figyelmességet, amit Nagykanizsán, az ottani parkban állítottak fel. Az oda vissza kapcsolat kovásznai részén említésre méltó, hogy 1993-ban a fürdővárosban tartották meg a Csengey Dénes Vers- és Prózamondó Verseny erdélyi döntőjét.

A kultúra és oktatás terén mindenképpen kiemelendő, hogy Fábián Ernő és Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum néhai igazgatója több alkalommal tartott tudományos előadást az anyaországiaknak, mint ahogy Gazdáné Olosz Ella és Torró Vilmos képzőművészeti kiállítását is bemutatták Nagykanizsán, ugyanakkor Fábián Ernő és Gazda József szerzők is tartottak könyvbemutatókat, és még sorolhatnánk. 2012-ben, Cseresnyés Péter polgármester kezdeményezésére Kovászna Nagykanizsával és annak testvértelepüléseivel közösen vett részt az Európa a polgárokért nevű uniós programban.

A kapcsolat az üdülésre is kiterjedt: a kovásznai diákok, illetve a kovásznai lakosok többször pihentek Nagykanizsán házigazdáik jóvoltából. Évente pár alkalommal 2-3 busznyi kovásznai lakos ismerkedhetett meg Kanizsával és környékével, valamint a környező országok, így Ausztria, Szerbia és Horvátország nevezetességeivel. A kirándulások mellett Kanizsa állomásként is szolgált, mert ott fogadták a tovább utazni vágyó kovásznai csoportokat. Kiemelkedő a két város Vöröskereszt-szervezetének önzetlen együttműködése is.

Az évforduló emlékére

Ez a kapcsolat az évek során is élénk maradt. A 30. Csoma-napok alkalmával Dénes Sándor, Nagykanizsa polgármestere emléklapot adott át a kovásznai önkormányzatnak, amiben köszönti a város vezetőit és lakóit a 30 éves kapcsolat apropóján. Gyerő József polgármester ez alkalommal köszönetét fejezi ki mind a helyi, mind az anyaországi oldalon mindazon személyeknek, akik hozzájárultak a két település közti partnerség kialakításához, illetve a kapcsolat további ápolásához – azt remélve, hogy az elkövetkező 30 év is ilyen gazdag, tartalmas és eredményes lesz.