Balogh Tibor polgármesterrel beszélgettünk az elmúlt évben folytatott munkálatokról, illetve folyamatban lévő megvalósításokról, jövőbeli tervekről és az iskolakezdésről. A negyedik mandátumát töltő elöljáró vezetése alatt igazán szépen fejlődik a község, és évről évre több a tennivaló.
– Hogyan állnak jelenleg a fontosabb munkálatokkal?
– Azokkal a munkálatokkal, amelyek meg voltak hirdetve, folyamatosan haladtunk. Itt kiemelném Kézdiszárazpatakon a kultúrház felújítását, az épületet most új kerítéssel vettük körbe. Az elmúlt években a művelődési ház udvarára egy óvoda is készült, most parkosítottunk, és elmondhatjuk, hogy a faluban szép és rendezett környezet alakult ki. A kultúrházba egy kisebb rendezvényhez szükséges evőeszköz-készletet vásároltunk, amelyet szintén használhatnak a falu lakói. Külön villanyhálózatot vezettünk, annak érdekében, hogy egy villanyáramos fűtésrendszert be tudjuk kötni, ez is sikerült. Úgy gondolom, ez eredményes megvalósítás volt, amely teljes mértékben az önkormányzat érdeme, és Szárazpatak büszkesége.
– Kézdiszárazpataknál maradva, a tavalyi év végén trianoni emlékművet is sikerült állítani.
– Igen. Bíró Leventének volt egy ötlete, hogy állítsunk trianoni emlékművet, ezt a vírus miatt egy ideig nem tudtuk kivitelezni, de az év utolsó hónapjában sikerült. Ez az emlékmű is az iskola parkjának egyik ékessége.
– A községhez több település tartozik. Mit sikerült Kőváron és a községközpontban megvalósítani?
– Kőváron tavaly nem volt sok munkálat, mert az azt megelőző évben újítottuk fel az iskolát, és a helyi költségvetésből minden évben úgy próbálunk gazdálkodni, hogy legalább egy középületet sikerüljön renoválni. Ebben az évben a kultúrház elé készítettünk egy lefödést, amely megvédi az épületet az időjárás okozta károktól. Emellett a tűzoltóságtól kaptunk egy felszólítást, hogy a kultúrház egyik szárnyában működő óvodában a régi gerendás padlózatot cseréljük ki betonra, hogy ne legyen tűzveszélyes. Ez is megtörtént. Ezeken kívül – ami nem látszik – a mezei utakat is ugyanúgy rendben tartjuk és javítjuk. Kőváron is, mint a község többi településén, kicseréltük az égőket takarékos égőkre. Ez sokat számít, mert jóval kevesebb kiadásba kerül a közvilágítás, mint eddig, így takarékoskodhatunk a költségvetésből.
– Két nagyobb munkáról is lehet beszélni Kiskászonban: tovább épült a templom, illetve megkezdődött a régi óvoda-iskola-kultúrház épületegyüttes bontási folyamata.
– Kiskászonban az egyház kezdeményezésére került sor arra, hogy egy új templom épüljön, ezt mi persze anyagilag és lehetőségek szerint támogatjuk. Ez Kiskászon életében is nagy beruházás. Idén év végére vagy jövő év januárjára már valószínű, hogy a szentmisék ott fognak zajlani. Ez az egyháznak a munkája, sok magyarországi támogató volt, illetve a megyei tanács is segítette a kivitelezést. Ugyanakkor a faluban 2008–2009-ben olyan állapotban voltak az iskola ablakai, hogy muszáj volt cserélni, és akkor jöttünk rá, hogy nincs értelme tovább javítani, hanem újat kell építeni. Most volt lehetőségünk, hogy kormánypénzből, amelyre pályáztunk, felépítsünk egy intézményt. Amióta aláírtuk a szerződést, az építkezésben lévő munkabérek megnőttek, így a két összeg közötti jelentős különbséget a helyi költségvetésből kell kifizetnünk.
– Miből fog állni az új épület?
– Az új szabályok szerint mind a tanároknak, mind az óvódás és kisiskolás gyerekeknek külön illemhelyiségre van szükség. Emellett arra gondoltam, hogy lesz egy nagyobb terem, amit nem csak a gyerekek fognak használni, hanem a falu közössége is, amelyhez szintén fog tartozni egy külön illemhely és egy kis konyha.
– Áttérve Kézdiszentlélekre, mik történtek tavaly, illetve mik az idei tervek?
– Az elmúlt években sok nehézségbe ütköztünk, hiszen rengeteg engedélyre kellett és kell várni. Van pár útszakasz a faluban, amelyeket az idén szeretnék felújítani, de amíg eljutunk ezeknek az engedélyezéséig, sok iratot kell beszerezni. A földgázzal foglalkozó cég is megnehezítette a dolgunkat, hiszen az volt a kérésük, hogy a falu bejáratától egészen az új hídig az utat módosítsuk, és hatvan fokkal menjünk az úttal rá a gázcsőre. Egy évig jártunk Medgyesre, hogy úgy kerüljön felújításra ez a szakasz, hogy ne kelljen változtatni az út menetén. Ez óriási beruházás lenne, hiszen ennek az útszakasznak a felújítása megváltoztatná az egész település arculatát. Egyben ez a leghosszabb felújításra váró szakasz, közel hat kilométer, amely Kiskászon végétől a Perkő alatt eljön egészen a templomig, onnan pedig a volt TSZ irányába, majd összeköttetésbe kerül az országúttal. A másik rész, ahol hamarosan szintén megkezdődik a munkálat, az önkormányzat melletti útszakasz, amely egészen a kővári útig menne fel. A harmadik útszakasz a megyei úttól a volt tsz irányába tartó, amely a Vízága részt teljesen megszépíti és felújítja, és amelyre azért is van nagy szükség, mert az egyik legforgalmasabb része a falunak. Remélem, két éven belül ennek a három útszakasznak a kivitelezése meg fog történni.
– A csatornarendszer kiépítése elmarad?
– Nem, a megyei tanáccsal karöltve, a felsőháromszéki települések közös pályázattal indulunk a csatornarendszer kiépítésére. Remélem, ebben az évben a szerződés alá lesz írva. A kiírás úgy szólt, hogy 2000 lakoson felül lehet csak csatornázásra pályázni, ebben a pályázatban Szentlélek csatornarendszerének kiépítése és a hozzánk tartozó települések ivóvíz-hálózatának a kiépítése szerepel. Ha minden jól megy, két-három év múlva nekifognának a munkálatnak.
– Akkor ez azt jelenti, hogy nem lesznek meg azok az útszakaszok, amelyekről az előbb beszéltünk.
– De, meglesznek, ezekre 16 hónap van adva, amikor benyújtottam a pályázatot a csatornázási rendszerre, abban már úgy szerepelt, hogy aszfalt van az útszakaszokon. Sajnos, ez Románia. Normálisan nem is szabadna a kormányfő olyan útszakaszokra pénzt adjon, amelyek nincsenek közművesítve. Mi arra pályázunk, amire kiírás van. Én már a pályázatot a csatornázásra úgy tettem le, hogy tudtam, ez a folyamat el fog nyúlni, de az útszakaszoknak 16 hónapon belül készen kell lenniük, majd aztán újraaszfaltozódnak.
– Legutóbb volt egy megbeszélés Kézdivásárhely polgármesterével, hogy a város és a falu között bicikliutat próbálnak kilobbizni a vidékfejlesztési minisztériumtól.
– Igen, beszélgettünk a kézdivásárhelyi polgármester úrral. Volt még egy próbálkozás pár éve, de az meghiúsult. Sikerült beszélnem a kataszteri hivatalnál a telekkönyvezéssel kapcsolatosan, mert ahhoz, hogy oda bármit is tudjunk készíteni, a területnrk a mi tulajdonunkat kell képeznie. Jelenleg a méréseknél tartunk, és azt a területet, ahová a bicikliút készülne, be kell telekkönyveztessük a tanácsnak. Ezt megbeszéltük a nemzetközi útszakasz vezetőségével is: megmaradna az aszfalt, mellette hatvan centi padka, kialakítunk egy sáncot, és emellett lesz a két méter bicikliút. És persze marad egy rész, hogy a mezőgazdasági területtel rendelkező személyek is nyugodtan tudjanak eljárni, gépekkel is.