Kézdiszentlélek régi térképeken

A kézdiszentléleki Petőfi Sándor Művelődési Otthonban telt ház előtt, több mint kétszáz érdeklődő jelenlétében tartották dr. Csáki Árpád legújabb, a Perkő alatt megbújó rombirtokról és építéstörténetéről szóló, 2018 végén kiadott, A kézdiszentléleki Tarnóczy–Mikes-kastély című tanulmánykötetének bemutatóját. Ugyanott azokat a régi térképeket is közszemlére bocsátották, amelyeken megjelenik Kézdiszentlélek neve.

A számos érdeklődőt Balogh Tibor, Kézdiszentlélek polgármestere köszöntötte, hangsúlyozva, a bemutatandó kiadvány az első lépés egy nagyobb álom megvalósulása felé, ami a kastélyrom feltárást jelenti, illetve bekapcsolását a környék idegenforgalmi látványosságai sorába. Ehhez pedig elengedhetetlen az a hiánypótló munka, amit dr. Csáki Árpád történész végzett.

Az elöljáró korábban hosszas keresgélés után sem talált egy-két leíráson kívül semmilyen tudományos munkát, ami foglalkozott volna az egykori vár történetével vagy annak tulajdonosaival. Most sikerült tisztázni, hogy a terület tulajdonjoga az önkormányzatot illeti, így lehetőség nyílt arra, hogy hivatalos keretek közepette előbb feltárják a castellumot, majd ezután elkezdjék annak restaurálását.

A kastély története

A megyeszékhelyi történész a könyvben szereplő adatokról, érdekességekről tartott tömör, vetített képes előadást, végigvezetve a hallgatóságot a birtok és a számos kézen átment, egykoron a környék egyik legszebb és legjelentősebb úri épületeként számon tartott legendás épület történetén. Így kiderült, kik voltak a castellum tulajdonosai a 17. század elejéig, hogyan alakult annak a sorsa a 17. század első felében, milyen körülmények között került a kőröspataki Kálnokyak, majd a kőröspataki Kálnoky és zabolai Mikes család közös tulajdonába, továbbá az is, hogy a 19. század első évtizedeiben az ősi fészek miként jutott a zabolai Mikes családtól haszonbérlők kezére. Szó esett arról is, hogy mit akart kezdeni a kastéllyal a torjai báró Apor Lázár, és arról is képet kaptak az érdeklődők, miként romlott az épület állapota a 19. század második felében, illetve a 20. század folyamán.

Csáki Árpád emlékeztetett: a kastély elsősorban Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című regényének egyik helyszíneként tett szert hírnévre. Ez a regény volt az első, amit a szerző újraolvasott, amikor egy évvel ezelőtt megbízást kapott Kézdiszentlélek község polgármesterétől, hogy a vonatkozó szakirodalmat, levéltári forrásokat felkutassa, és ezt egy tanulmányban összegezze. A történész elmondta: „Kézdiszentlélek különösen gazdag történelmi múlttal bír, ezért nem véletlen, hogy különböző tudományágakban már jelentek meg kutatások, mint például Borcsa János breviáriuma vagy dr. Jánó Mihály munkája, aki a perkői kápolnáról írt tanulmányt. Kézdiszentlélek Háromszék-szerte az egyik leggazdagabb épített örökséggel rendelkező település, éppen ezért számos tanulmány tárgya mindaz, ami itt található. Ez a munka, ami könyv kiadásával kezdődött csak az első lépése egy hosszú, több évet tartó nemzetközi kutatásnak, hiszen már magyarországi régészek is érdeklődnek a téma iránt.”

A szerző a tanulmány összegzésében leírja, hogy a kézdi Sándor család 15. századra visszavezethető kézdiszentléleki lakóházát, amelyet a 16. század elején már fallal övezett épületként jelölnek, Bethlen Gábor fejedelem idejében, 1627 körül Tarnóczy Sebestyén várkastéllyá bővíttette. Az idők folyamán az állandó lakhely-jellegét elvesztő kastély már a 18. század végén pusztán állott, rendszerint haszonbérlők kezében volt, és a korabeli leírások alapján visszafordíthatatlan károkat szenvedett. Báró Apor Lázár még tett ugyan egy reménytelen kísérletet a megmentésére az 1830-as években, ám a 19. század derekától különféle leírások és a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében azonosított fényképfelvételek révén már csak a lassú pusztulását kísérhetjük végig. Ez a képanyag egyébként a könyvet is gazdagítja, régi fotográfiákon tekinthetjük meg a castellum állapotának romlását. A kiadvány tartalmazza a pontos levéltári forrásokat, egy értékes adattárat, ami többek között rávilágít arra is, hogy mik tartoztak a kastélyhoz és a körülötte levő birtokhoz. Egyike ezeknek a Gróf Kálnoki Sámuel javainak összeírása 1698-ból.

A könyvbemutató dedikálással ért véget. Csáki Árpád ennek során arra kérte a jelenlevőket, hogy amennyiben portájukon faragott köveket vagy bármilyen, a kastélyhoz kapcsolódó tárgyi emléket találnak, értesítsék, hogy minél teljesebb képet lehessen kapni az egykoron pompázatos épületről.

Térképek és névváltozatok

A bemutatott kiadvány szép számban tartalmaz térképeket is, amelyeknek egy része Tamás Sándor megyetanácselnök gyűjteményéből származik. A háromszéki önkormányzat vezetője a könyvbemutató után rövid előadást tartott Szentlélek térképi megjelenítése és nevének változatai az elmúlt 800 évben – legenda és valóság között címmel.

Mint kiderült, az évszázadok folyamán a település neve számos alakban jelent meg, az újabbakon a maihoz hasonló írásmóddal (pl. Szent Lélek), de szerepelt Szlélekvár-ként, Kezdi SzLélekvár-ként is. A teremben derültséget keltett, amikor az előadó elmondta: a település nevének térképeken való első elrománosítási kísérlete nem igazán sikerült, gyakorlatilag fonetikusan írták le a mai nevét. Pozitívum viszont, hogy a kartográfusok még a kommunizmus idején is megjelölték a perkői kápolna helyét…

A Tarnóczy–Mikes-várkastélyról elkezdett tudományos munkálatokkal kapcsolatosan Tamás Sándor elmondta: „egyeztettünk a Székely Nemzeti Múzeummal, és reális esély van arra, hogy akár az idei évben elkezdődhessen egy hazai és magyarországi régészekből álló kutatócsoport által végzendő régészeti ásatás annak érdekében, hogy feltárják, és legalább részben restaurálják a várromot.”