Tíz éve keresik a kincset
Többek között táncház, koncert és látványos gálaműsor várja az érdeklődőket december 22-én, vasárnap a sepsiszentgyörgyi Szabó Kati Sportcsarnokban. Így ünneplik a tíz éve alakult Kincskeresők Néptáncegyüttest.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kovásznát, Erdély délkeleti határszéli, tiszta székely lakosságú városkáját kerestem fel, hogy híres fürdejét használjam. Brassótól Kovásznáig a vidék előttem teljesen új és ismeretlen lévén, érthető érdeklődéssel szemléltem a táj lakosságát és nevezetességeit, első helyen mindenesetre magát Kovásznát, ahová körülményeim bilincseltek. Foglalkoztam gondolatban a helység nevével, melynek szláv eredete nagyon is szembeszökő. Kovászna egyszerű, magyaros kiejtése a szláv kvaszna ,savanyú’ jelentésű melléknév nőnemű alakjának. Amennyire világos, bizonyításra sem szoruló tény ez, épen annyira megfejthetetlenül állt előttem a névadás feltűnő szokatlansága.
Egyszer a helységet átszelő patak gyaloghídján állva gyönyörködtem a patak fenekéről gazdagon előtörő szénsavas források bugyogásában. Túlról egy kis székely fiú jött által a hídon.
– Hogy híják ezt a patakot? – kérdeztem tőle.
– Kovászna! – felelt a legényke.
Ennyi felvilágosítás után már könnyű volt tisztába jönni a helység elnevezésének kérdésével is. A savanyú(víz) = kvaszna(voda) elnevezés teljesen illik, és igen jól jellemző a patakra. Először tehát bizonyosan a patak, majd a partjain épülő helység is felvette és viselte a Kovászna nevet.
Ámde a név szláv szó; pedig a környéken, a patak mentén sehol szláv lakosság ma nincs. Mért nem nevezi a nép a maga nyelvén, magyarul? Ennek oka, gondoltam, az, hogy az elnevezés oly időből ered, midőn a patak mentét szláv nyelvű lakosság lakta; valószínűleg még a honfoglalást megelőző időből: az új települők aztán egyszerűen átvették és saját kiejtésükhöz idomítva megtartották a régi nevet.
Ebben megnyugodva, majd, mivel a gondolatom már a névadás körül forgott, azon évődtem, hogy mi is lett volna a szláv név magyar visszaadása. Savanyúvíz semmi esetre! Ilyen elnevezését sem folyónak, sem városnak Magyarországon nem tudok. Erdélyben pedig nemcsak a Savanyúvíz nevet, hanem még a savanyúvíz szót sem ismerik. Ott csak borvízről beszélnek! De még a víz szót sem igen szeretjük névadásainknál használni. Erdélyben inkább találjuk a víz helyett ennek ügy változatát… Kovászna erdélyies magyar neve hát valami Borügy vagy Bor-jó alakú és hangzású név lenne.
Fiók Károly: Kovászna, Borosnyó, Brassó (Magyar Nyelvőr, 1901)