Dr. Héjja Pál (Kovászna, 1897. dec. 8. – Budapest, 1941. okt. 7.) – honvédorvos, orvostörténész volt. Ebben az évben lesz 165 éve, hogy Kovászna e kiváló szülötte meglátta a napvilágot. E kis írással hajtsunk fejet előtte.
Elemi iskoláit feltehetően szülőfalujában végzi, középiskolába a Kézdivásárhelyi Katolikus Gimnáziumba jár, 1915-ben érettségizik jó képesítéssel. Rögtön kikerül az olasz frontra. Fogságba esik, 1918-ban tér haza. 1923-ban megszerzi orvosi oklevelét a budapesti egyetemen, fogorvosi szakképesítéssel. 1924-től a magyar honvédségnél szolgál, őrnagyi rangot nyer. Olaszországban több tanulmányúton vesz részt, az olasz Katonaorvosi Akadémián és a Forlanini Intézetben.
A magyar és egyetemes orvostörténet különféle témáival foglalkozik, pl. az Orvosi Hetilap 1936-os számaiban folytatásokban közli Az olasz gyarmati háború egészségügye c. tanulmányát. Az olasz gyarmati harcok, katonakórházak, a gyarmatok járványos betegségeinek bemutatása Eritrea, Szomália, Líbia és Abesszínia területén. Következtetése: összeomlik a legzseniálisabb haditerv is, ha nincs előrelátó egészségügyi gondoskodás a járványos betegségek ellen. A Magyar Katonai Szemlében rendszeresen közöl a Hadtörténet rovatban. Az 1935-ös év 11. füzetében Katonaorvosi megfigyelések olaszországi körúton c. cikkét olvashatjuk.
Főműve A tábori egészségügy Buda visszafoglalása korában. Pompás kiállítású és érdekfeszítő tartalmú mű. Úttörő a maga nemében. A katonai orvostörténet jelentős műve.
A II. világháború idején Marosvásárhelyre vonul be, Görögországba nevezik ki katonai attasénak, feladatai közé tartozik az olasz hadifoglyok ügyeinek intézése is. Alaposan tájékozódik, ismerkedik a görög egészségüggyel. Ott szerzett betegsége okozza halálát.
Földi maradványait a szülőföld fogadta be, a város központi temetőkertjében nyugszik. Kovászna hírnevét öregbíti a nemzetközileg is elismert, jónevű katonaorvos. Időnként, ha arra járunk, álljunk meg néhány percre sírja előtt!
Szabó Etelka ny. magyartanárnő