Kovásznai arcok (19.) Incze József (Kézdimartonfalva ? – Kovászna, 1852.)

Református esperes, tudós és építkező lelkész, az első kovásznai kultúremberek egyike, megérdemli tehát, hogy nevét számon tartsa a település népe.

Itthoni tanulmányairól mondhatni semmit nem tudunk, Csáki Árpád szerint Nagyenyeden végzett. 1814-ben külföldre ment és Göttingenben iratkozott be az egyetemre. 1816 nyarán, az egyetem befejeztével a kézdivásárhelyi zsinaton szentelték pappá. Ezután foglalta el a kovásznai lelkészi hivatalt, és haláláig szolgált itt. A kovásznai egyházközség még 1814-ben levélben kérte a püspök, az esperes és Mikó György főgondnok segítségét, hogy választottjuk, a „kézdimartonfalvi pap fia, a külhoni akadémiákon kinn levő Incze József az admissiot megkaphassa” (Csáki 2015) a kovásznai lelkészi állásra. Vágyuk megvalósult. Élete utolsó évtizedében orbai esperesként is tevékenykedik, Zoványi és Juhász szerint 1845-től 1852-ig.

Szolgálata a folyamatos építkezésben telt el. A templom két portikusszal egészült ki, ennek költségeit adakozásból, valamint a kovásznai gyapotárusításnak az egyház számára járó éves árendájából biztosították. 1831-ben a templomi székek javításával, újak készítésével Gyalai Domokost bízták meg. Az aranyozva tervezett szószékkorona elkészítését, a katedra és a kórusok kifestését a veszprémi származású Szilváti Károly és a kézdivásárhelyi Tóth Sámuel piktor vállalta el. A toronyba új harangok kerültek, mivel a régi két harang használhatatlan állapotba került. Beolvasztásukból egy 8 és egy 4 mázsás új harang készült a sepsiszentgyörgyi Kis István műhelyében. 1840-ben a templom fedélzete és a meghasadozott torony újbóli javítására kerül sor, a márkosfalvi Kádár Mihály végzi el a munkálatokat. 1842-ben a megromlott orgonát kell javíttatni, erre a papolci orgonamester, Barabás Sámuel vállalkozik. A század közepén indul a gyűjtés a toronyórára és felszerelésére.

Nemcsak fizikai értékeket hagyott hátra, hanem szellemieket is. Emellett jelentős a közéleti tevékenysége. 1842-ben megalakult a Kovásznai Könyvolvasó Társaság, a Kaszinó elődje. Tagjai, pártolói nemcsak kovásznaiak, hanem a környék, az egész Orbaiszék is betársul. Elnöke Incze József. Könyvszerető ember lévén arra törekszik, hogy a könyvet másokkal is megszerettesse. A zágoni református egyház könyvtára őriz olyan kéziratot, melyet ő másolt. Igényes prédikációi, halotti beszédei közül jó pár fennmaradt. Egy prédikációja az Erdélyi Prédikátor Tárban jelent meg. Többek között az Elég szép, aki jó, A jól használt ifjúkor és A szeretett ifjú című gyászbeszédeit pedig Brassóban adatta ki.

Szabó Etelka, ny. magyartanárnő