Minden munka meghozza gyümölcsét

A református kultúrotthonnál tartott ünnepség után a központi művelődési otthonban folytatódtak a március 15-i nagybaconi ünnepi rendezvények. Itt először istentiszteletet tartottak. Molnár Sándor református lelkész igehirdetésében a magyar történelmet a szőlőművelés folyamataihoz hasonlította, melyben, mint fogalmazott, a keservekkel tele időszakok után voltak örömünnepek is, amikor leszüreteltük munkánk gyümölcsét.

– 1848-ban egy ilyen szüretnek jött el az ideje. A forradalom ugyan megbukott, de meghozta gyümölcsét, ha két évtizeddel később is. Ekkor következtek a boldog békeidők, melynek eredményei ma is kézzelfoghatóak. S ez így van mindennel. Először van az áldozat, a vetés, aztán jöhet a betakarítás – mondta.

Figyelmeztetett, hogy amiként a szőlővessző ápolás, tisztogatás nélkül nem hoz gyümölcsöt, úgy mi sem érhetjük el céljainkat, ha nem teszünk semmit érte.

– A lehetőségek mindenki számára adottak. Mi most megállapíthatjuk, hogy az elmúlt nemzedékek elvégezték a maguk feladatát, azt pedig, hogy mi hogyan teszünk most eleget a ránk bízottnak, azt az utánunk jövők fogják eldönteni – hangoztatta.

Az istentisztelet után a Konsza Samu Általános Iskola harmadik és negyedik osztályos tanulóinak műsorával folytatódott a március tizenötödike tiszteletére szervezett rendezvény a nagybaconi művelődési házban. Baló Ágnes szavalata után a kisdiákok a Benedek Elek Művelődési Egyesület kórusával együtt adták elő a magyarok világhimnuszát, felolvasták a forradalmi tizenkét pontot, ’48-as dalokat énekeltek. Fellépett a Pásztortűz Egyesület néptánccsoportja is. A rendezvény végén Mihály Réka tanítónő köszönetet mondott a szereplőknek, továbbá azoknak, akik hozzájárultak az ünnepség megszervezéséhez, ahhoz, hogy Nagybacon csaknem kétórás ünnepi műsort tudjon bemutatni a magyar nemzeti ünnepen.