A 20 éves, kovásznai Pătrânjel Amanda már gyerekkorától érdeklődik a képzőművészet iránt, napjainkban pedig kézműves alkotásokat készít: rajzaira, festményeire, faragott gyertyáira, üvegfestéseire és sok más, e kategóriában tartozó munkáira már felfigyelt egy kisebb vásárlóközönség, ő pedig a közelgő egyetemi tanulmányai mellett is szeretné folytatni ezt a hobbit.
– Mikor kezdett el érdekelni a kézművesség és a grafika?
– Már gyerekkoromban nagyon megtetszettek a könyvillusztrációk, mondhatni azok vettek rá az olvasásra. Később a rajztudásom fejlesztése érdekében a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban tanultam (ott végeztem), idén pedig a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem grafika szakán folytatnám a tanulmányaimat. Hosszú távú célom, hogy könyvillusztrátor legyek, de mindez mellett a kézművességet is folytatnám.
– Hogyan léptél a kézműves pályára?
– Egy ismerősömnek szülinapja volt, és valami egyedivel szerettem volna meglepni, így kézműves alkotást készítettem, ami több embernek is tetszett. Aztán mások is kezdtek érdeklődni, hogy nem készítenék-e nekik valami hasonlót, én pedig igyekeztem a kérésnek eleget tenni. Később azt javasolták, hogy ezekért a munkákért kérjek fizetséget is, hogy valahol visszajöjjön a beléjük fektetett energia. Idővel pedig változatosabbak lettek az igények, én pedig készítettem, s készítek grafikákat, festményeket, ékszereket, kulcstartókat, hűtőmágneseket, faragott gyertyákat, pirográffal égetek, és kerámiába gravírozok, vagy épp nemezelek.
– Milyen tárgyakat igényelnek a vásárlók?
– Az igény változó. Előfordult olyan, hogy valakinek a kulcstartóra a németjuhászának a portréja kellett. A képet elküldte, az alapján elkészítettem a kulcstartót, aztán ez még pár embernek megtetszett, és akkor ők is a házi kedvenceiket szerették volna megfestetni.
– Vásárokban megtalálni a munkáidat?
– Engedély hiányában még nem árusítottam a vásárokon, viszont hosszú távon ez lenne a célom. Volt, hogy mások felajánlották, árusítsak rajtuk keresztül, a standjaikon munkáimat, viszont nem éltem a lehetőséggel, mivel úgy tartom jónak, ha a saját dolgaimat én intézem. Az alkotásokat leginkább az Amanda készítette Facebook-oldalamon szoktam közzétenni, viszont nem csapok nagy hírverést neki, hiszen már kialakult egy kisebb ügyfélköröm.
– Fiatalként ajánlanád a kézművesség elsajátítását a korosztályodnak?
– Mindenképp. Nem nehéz, csak az emberben meg kell lennie a kíváncsiságnak és az alkotókedvnek. Persze, a legtöbb fiatal nem vonzódik a kézművességhez, lévén, hogy nem olyan tevékenységről beszélünk, amiből jelentős jövedelemre lehetne szert tenni. Sőt, a kézművesek is sokszor panaszkodnak, hogy a vásárlók inkább a giccset választják, mintsem az igényes munkákat. Éppen ezért azt tartom, hogy a meglévő, saját stílus mellett érdemes az emberek igényének, kéréseinek is eleget tenni, hiszen elvégre nekik készülnek a munkák. Úgy vélem, csak kézművességből nem lehet megélni, de ha van az embernek egy főállása, amellett bőven megfér ez a tevékenység. <<