Szépül a református istenháza

Egy éve láttak hozzá a dálnoki, Árpád-kori alapokra épült középkori református templom teljes felújításához. A részletekről Marosi Károly lelkésztől érdeklődtünk, aki egyebek mellett az épülő vitorlás kishajóját is megmutatta lapunknak.

A templom felújításának előkészületei nem kevés időt vettek igénybe. „2009-ben kezdtük az előtanulmányokkal, végül tavaly év októberében látott munkához a Baumeister cég”, jegyezte meg elöljáróban a lelkész. A jövő év októberéig befejezendő munkálatok 3,2 millió lejt kóstálnak. „2,7 millió lejt uniós támogatásból fedezünk, a Bethlen Gábor Alap is támogat, a többi önrész. Az uniós pályázat érdekességeként megjegyzem, az ingatlan nem történelmi műemlékként, hanem turisztikai látványosságként lesz felújítva.”, jegyezte meg Marosi Károly. A munkálatokkal félúton túl járnak, nyugtázta a lelkész.

„Mintegy hatvan százalékban elkészültek a munkával: a födémszerkezetet teljesen restaurálták, a mennyezet belülről le is van simítva. Kívül is megtörtént a vakolás, illetve a felső rész meszelése. Belül az úgynevezett »kicsi templom«, ahogy az orgonakarzat és az előtte levő rész újravakolása és simítása megtörtént, jelenleg a falképkutatók dolgoznak. Ezt a belső meszelés, az egykori fát felváltó téglapadló lerakása, a fűtéssel ellátott padok visszarakása követi. Természetesen, külső térrendezés is lesz, ahogy az orgona-, az úrasztala, illetve a szószékkorona is javításra kerül, továbbá a hangosító-berendezést is korszerűsítenénk”, sorolta. „Az orgonajavítást a helyi önkormányzat 30 ezer lejes támogatásából finanszíroznánk”, tette hozzá.

A folytatásban más vizekre eveztünk, ugyanis Marosi Károly 2016-ban kenut is készített. „Kezdetben csónakvásárláson gondolkodtam, azonban a borsos árak miatt végül más utat választottam. Rátaláltam a kanadai Jason Ecke videósorozatára, amelyben bemutatja a kenuépítés mikéntjét. Így két és fél év után elkészült a saját kenum. Igazából 200–250 munkaórát igényel egy ilyen vízi jármű megépítése, azonban az egyes fázisok specifikus szerszámok beszerzését tették szükségessé, ezért szakaszokban készült. A kenu már sokfelé járt, többek között a Duna Szent György-ága két utolsó kilométerén, de leginkább Besenyőn használom.”

Így született a következő ötlet. „Jó lenne kipróbálni a vitorlázást is, gondoltam. Bár a kenu nem a tökéletes csónaktípus ehhez, megépítettem azon pluszrészeket, amelyek ezt lehetővé tették, majd, miután kipróbáltam, úgy döntöttem építek egy vitorlást. Augusztusban láttam hozzá: megszerkesztettem az építőállványt, előkészítettem a léceket, majd az állványra rögzítettem. A folytatásban az összecsiszolás és üvegszövettel, illetve epoxi-gyantával történő beborítás kívül-belül, majd a beltér kialakítása – ülések, árbóctartó, a stabilizátor szekrénye, kormánylapát felszerelése – következik. Tervek szerint a jövő tavaszra elkészülne”, vélekedett, hozzátéve, következő projektje e minijacht lenne.