Tájainkat bemutató kiadványok

Rendhagyó könyvbemutatón vehettek részt mindazok, akik hamvazószerdán a bodoki református imaházba látogattak. Kisgyörgy Zoltán író, újságíró, geológus, akit a köznyelv háromszéki polihisztorként tart számon, bemutatta a Tortoma Könyvkiadó gondozásában megjelent legújabb útikönyveit.

Az Erdővidék és Székföld című kiadvány, valamint az Alsó-Háromszék című könyv, amely Sepsiszék, Oltfej és Bodzavidék jellegzetességeit tömöríti, kiváló útitársként szolgál a térséget megismerni vágyónak. A több mint száz oldalas minőségi kötetek színes képekkel illusztrálva ismertetik az adott települések helytörténeti különlegességeit, természeti adottságait, műemlék épületeit és emlékműveit, hagyományait, régi szokásrendjeit és népi mesterségeit.

Az eseményen Zoli bácsi számtalan történettel, humoros megjegyzéssel tűzdelve ismertette a könyvek tartalmát, kiragadva egy-egy települést, amelyekhez természetesen személyes történet is dukált. „Nálunk az érdekességnek is külön története van. Minden háromszéki település tele van történelemmel és érdekességgel. Ezek a könyvek annak jók, hogy múltunkat megőrizzék. Ezekben a könyvekben tíz év munkája van. Az én szemüvegemen és lelkemen keresztül szült emlékek. Történelmi könyveknek is minősülnek, nem olvasmánynak, ezért aztán nem akkor kell olvasni azokat, mikor a „napot megkínlódtuk” – mondta a magyarul gondolkodó és álmodó író.

Emlékezzetek!

Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre – hangzott el a Szentírás örök rendelkezése a nemzeti ünnepen Sepsibodokon.

Március 15-nek is ez az üzenete: nem feledkezhetünk meg arról, ami akkor történt, nem élhetünk úgy, hogy nem ismerjük a múltunkat, hogy Isten miként segítette meg népünket. Ne feledjük el, mit tettek őseink értünk, azokat az értékeket tudjuk továbbadni gyermekeinknek – hangsúlyozta rövid igehirdetésében Roth Levente lelkipásztor.

Ezt követően a református templom előtt az egybegyűltek a bodoki Henter Károly Általános Iskola I-IV. osztályos tanulóinak ünnepi műsorát hallgathatták meg. A megemlékezés a központi, 1848–’49-es szabadságharcosok tiszteletére állított emlékműnél folytatódott. A helyi óvodások műsorát követően Fodor István polgármester beszédében rávilágított a nemzeti egység és a szülőföld fontosságára. „A nemzeti ünnepen tisztelettel, lehajtott fővel emlékezünk azokra, akik előttünk jártak, és mindenáron megtartották nekünk ezt a szent földet. Egyre inkább felértékelődik a szülőföld, amikor emberek kelnek útra, hagyják hátra az otthont egy háború elől menekülve, de hála Istennek, nekünk még mindenünk megvan, földünk, otthonunk, családunk, közösségünk. És ott van mellettünk az egész magyar nemzet.”

Identitáserősítő népviselet-mozgalom

Nem a ruha teszi az embert, azonban a népviselet meghatároz. Értékmentés céljából indította útjára a sepsibodoki református egyház a népviselet-mozgalmat az elmúlt évben.

A kezdeményezés arra szólítja fel a gyülekezeti tagokat, hogy az úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteleteken székely ruhában vegyenek részt.

A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket! – szól a felhívás a jeles alkalmakra Sebő Ferenc énekes, népzenekutató szavait idézve. Sepsibodokon, ahogy más háromszéki településeken is, pár évtizeddel ezelőtt az emberek újonnan kapott vagy készíttetett ruhájukat először a templomban viselték, ezzel is hálát adva érte Istennek. A székely ruha pedig különösen ünnepi viseletnek számított.

Székely Erika, a református egyház munkatársa, a mozgalom ötletgazdája elmondta, régen volt kimondottan templomba járó ruhájuk a déd- és nagyszülőknek. Nekünk nincs, pedig szám szerint jóval több ruhadarabot birtokolunk, mint őseink. A népviselet mozgalom arra hív, hogy minden úrvacsoraosztással egybekötött istentiszteletre népviseletben menjünk, ezáltal megélve hagyományainkat, „tisztelve” Istenünket azzal, hogy nem egy hétköznapi ruhát öltünk magunkra, hanem egy olyat, mely esetleg több vasalást, több előkészítést igényel. Úgy érzem, népviseletben ünnepebb az ünnep, annak ellenére, hogy vallom, nem a külsőségek határozzák ezt meg, mégis valami más, mintha egy láthatatlan szál kötne össze azokkal, akik velem együtt aznap magukra öltötték a viseletet, azokkal, akik 50–100 évvel ezelőtt szintén felvették az ünneplő ruhájukat, amikor templomba mentek.

A kezdeményezésnek köszönhetően többen is kedvet kaptak, hogy elkészíttessék saját székely ruhájukat, ki a családban féltve őrzött minta alapján, ki egy bizonyos tájegységhez kötődően. A bodoki székely ruhát 1940-ben szőtték a református egyház parókiáján az akkori Puskás István tiszteletes és Székely Ilona tanító néni irányításával. A mintát a tanító néni hozta Illyefalváról, s így készült el a leányos, valamint asszonyos viselet.

Hála az együtt eltöltött évtizedekért

Február 20-án ünnepi istentisztelet keretében újította meg házassági fogadalmát a bodoki református imateremben az az öt pár, akik tíz, valamint huszonöt éve fogadtak örök hűséget egymásnak.

Nagyon jó időnként megállni és hálát adni ezekért az esztendőkért, az örömökért, a leküzdött nehézségekért, azért, hogy együtt vannak, a gyerekekért, családokért. Törekedjünk a jóra és szépre, azokra az értékekre, amelyeket Isten ránk bízott – fogalmazott Roth Levente lelkipásztor.

Lezárták az idei vadászidényt

Egy év kihagyás után szűk körben zárták az idényt a bodoki vadászok és hajtók március végén. Az eseményen az egybegyűltek összegezték és kiértékelték az elmúlt időszakot, valamint megemlékeztek azokról a kollégáikról, akik már az örök vadászmezőkön járnak.

A Bodoki Vadász és Halász Sport Egyesület ünnepén Fodor István köszöntötte az egybegyűlteket. Az egyesület elnöke, mint rendszerint, ez alkalommal is hangsúlyozta a vadállomány megőrzésének és gondozásának fontosságát, a felelősségteljes vadgazdálkodást, valamint kitért a kilövési engedélyekre és a vadkárokra vonatkozó törvénykezés és az egyesület anyagi helyzetére.

A vadászok és hajtók nem mulasztottak el köszönetet mondani a családtagoknak, a hozzájuk közelállóknak a türelemért és megértésért, hiszen nem csupán hobbiról van szó. A vadászat életforma, melytől nem tántoríthat el eső vagy hó, ünnepnapok vagy fáradtság. Aki belekóstolt a vadászatba, a zsigereiben érzi annak szükségességét, hogy kora hajnalban a vad nyomába eredve a bodoki és környékbeli hegyekben újra és újra átélje azt a páratlan érzést. Egy igazi vadász azonban a hétköznapokban is példát kell mutasson, tartja a vadászok tízparancsolata, az egymás és a vad iránti tiszteletből, a természet szeretetéből és óvásából, az önmérséklet és önfegyelem tanúsításából.