Törökország sokszínűségéről, ízeiről

A kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesülettel kapcsolatban nem túlzás kijelenteni, hogy a város legaktívabb civil szervezeteinek egyike, rendszeresen szervez tevékenységeket a legváltozatosabb jelleggel (mozgás, környezetvédelem, kultúra, világnapok stb.), amelyeknek van is egy állandó „törzsközönsége”.

Múlt héten is sikerült megtöltenie az egyesületnek érdeklődőkkel a Vigadó Művelődési Ház földszinti termét, ami, sajnos, nem minden rendezvényre jellemző. Ezúttal a szervezet Törökországból érkezett önkéntese, Ayse Büșra Yilmaz mutatta be országát, bővebben szülővárosát, Isztambult, két kisfilmet is vetítettek. Külön színfoltot jelentett a hagyományos lánykérési szokás bemutatása, végül általa készített finom falatokkal kínálta a jelenlevőket.

Az örmény, francia, spanyol kultúrával már korábban is ismerkedhettek a Zöld Nap Egyesület önkénteseinek köszönhetően, török nemzeti est is volt néhány évvel ezelőtt – vezették fel a rendezvényt.

Ayse Büșra Yilmaz (tolmácsa Derzsi Katalin volt) mintegy hét hónapja van Kézdivásárhelyen, az ország legfejlettebb és legnagyobb lakosságszámú (18 milliós) városából „csöppent ide”, amely mára a metropolisz meghatározást is kinőtte, és megapolisszá fejlődött. Ő maga muszlim vallású, ám hangsúlyozta: abba nőtt bele, hogy több nemzetiség, kultúra, vallás megfér egymás mellett a városában. Vetített képekkel tarkított bemutatójában Isztambul nevezetes helyeit, tereit, bazárjait, fürdőit, palotáit stb. villantotta fel, azt is megtudhattuk: az országban a tengri vallás volt az uralkodó egészen a 10. századig, amikor az iszlám elterjedt.

Törökország régióiról külön is ejtett pár szót, megmutatta az egyes térségek hagyományos viseletét, hangszerét, és külön kitért a helyi gasztronómiára. Az adana kebap, a lahmacun, a sarma (a mi töltött káposztánkhoz hasonló, szőlőlevélbe csomagolt hús, rizs és hagyma), a pide (egyfajta húsos pite), a manti (hússal töltött tésztatáskácskák joghurtos-fűszeres szószban), az icli köfte (húsos, fűszeres töltelék bulgurbundában) kedvelt ételek, a Fekete-tengeri régió kedvence a román tengerpartról általunk is jól ismert, kisütött apró hal, vagyis hamsi, a baklavát: dióval, pisztáciával dúsított szirupos édességet is valószínűleg sokan kóstolták már.

Két, látványos felvételekben bővelkedő kisfilm is közelebb hozta Isztambult, majd az egyesület tagjainak közreműködésével egy hagyományos lánykérési jelenetet mutattak be. Már korábban, a bazárok ismertetésekor is említette, hogy az aranynak ma is nagy jelentősége van az ottaniak számára, a különféle aranyékszerek a lánykérési jelenetben is szerephez jutottak, ugyanis illik azokkal elhalmozni a jövendő arát – feltehetőleg a fiú családjának jómódúságát bizonyítandó. Továbbá ezzel a táncos rituáléval búcsúzik a menyasszony lányságától, a barátnőktől, nő családtagoktól, akik „átadják” jövendő férjnek.

Ayse Büșra Yilmaz a közönség soraiból érkező kérdésre válaszolva elmondta: ideérkezése előtt fogalma sem volt arról, hogy az itt élő emberek magyarul beszélnek, de nem jelentett nagy meglepetést számára, hiszen hazájában is több nemzetiség él együtt. Örömmel tapasztalta, hogy a helyiek ugyanúgy barátságosak, melegszívűek, mint az ő népe, szereti itt, szívesen ismerkedik a székely történelemmel és kultúrával – itt külön megemlítette a néhai Péter Jánost, akitől sokat tanulhatott. Furcsaságokat elsősorban a vallási különbözőségekből adódóan tapasztalt, de határozottan leszögezte: itt-tartózkodását jó tapasztalatként, életre szóló emlékként viszi majd magával.

A fiatal lány által készített hagyományos török étel sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy aki csak kóstolta, kíváncsi lett a receptre: vörös lencse, hagyma, zöldhagyma, paradicsomszósz, petrezselyemzöld és fűszerek keverékét rejtették a bulgur (azaz tört búza)-fasírtkák.