Újraindult a továbbképzés

Örömmel értesültünk, hogy az idei nyáron egy bő hétre újra benépesült a rétyi iskola udvara, és gyermekzsivaj, valamint fúvós hangszerek hangja oszlatta szét a vakációs csendet. Néhány innen elszármazott, de érzelmi szálakkal ide kötődő zenetanár jóvoltából ugyanis július 16-án ismét megnyitotta kapuit a messze földön híres fúvóstábor, amelyet a jó hír hallatán felkerestünk.

Id. Kelemen Antal karmester odaadással végzett munkája és lehetetlent nem ismerő, nehézségeket leküzdő magatartása eredményeképpen Réty nemcsak a háromszéki, hanem a székelyföldi fúvószene fellegvára lett. Ezt a megtisztelő címet jogosan érdemelte ki, hiszen az 1989-es változás után régiószerte innen indultak ki, és itt futottak össze a fúvósmozgalom szálai. Ennek művelői és művelni szándékozói ugyanis nemcsak jó szót és biztatást kaptak a tettei által immár legendássá vált néhai Kelemen Antal tanár úrtól, hanem a fúvós hangszerek kezelésének elsajátítását, valamint a szakmai fejlődést is biztosított az érdeklődőknek és arra érdemesülteknek. Kezdőknek és haladóknak, gyermekeknek és felnőtteknek, zenészeknek és karmestereknek egyaránt. Az élők soraiból való hirtelen távozás után néhány évvel ez a nemes hagyomány megszakadt, azonban néhány lelkes egykori tanítványának köszönhetően az idén nyáron sikerült újjáéleszteni. A részletekről a rétyi fúvószenekar oszlopos tagjával, a tábort újra álmodók és megvalósítók egyikével, Dombora Anna zenetanárral beszélgettünk a helyszínen.

Ennek során megtudhattuk tőle, hogy eddig 24 alkalommal működött zenetábor Rétyen, és 3 év kényszerszünet után az idén újra sikerült megszervezni. Igaz, az eddigiektől némiképp eltérő módon, mind az elképzelés, mind a résztvevők tekintetében. Ezúttal fúvós hangszeren játszók utánpótlásképzését tartják július 16–23. között, és csak a Réty község területén lakó gyerekek, idén szám szerint 75-en lettek bevonva ebbe a tevékenységbe, amelyeket kilenc tanár oktat. Munkájukat egy korrepetitor, Lőfi Gellért segíti, aki zongorán kísérte a fellépőket a tanultakat bemutató záróelőadáson, július 23-án a helyi sportcsarnokban.

A tábor újraélesztését a rétyi zenekar életben maradásához és fejlődéséhez óhatatlanul szükséges utánpótlás-nevelés indokolta, amelynek megvalósításához szakmailag nagymértékben támaszkodhattak a helyi erőforrásokra. Id. Kelemen Antal tanár úr ugyanis kinevelt egy olyan nemzedéket, amely az ehhez szükséges elvárásoknak emberileg és szakmailag egyaránt megfelel, hiszen az ő keze alatt fejlődtek konzervatóriumot végzett tanárokká és zenészekké. Éppen ezért kötelességüknek érzik és tartják az általa megkezdett munka folytatását.

Ifj. Kelemen Antal klarinét, Dombora Anna, Demeter Melinda és Nagy György furulya, Dobra Beáta furulya és oboa, Demeter Attila rézfúvós hangszerek (tenor és tuba), Veress István trombita, a sepsiszentgyörgyi Szabó József pedig ütőhangszerek megszólaltatására oktatta a gyermekeket, de jelen volt közöttük Szabó Bokor Ildikó is Uzonból. A tanulók között 4 évestől 14 évesig minden korosztály fellelhető volt. Több mint a felük viszont 6 éves, ami azt jelenti, hogy legtöbbjük itt vett első alkalommal hangszert a kezébe. Az alapokat legjobban a furulya használatával lehet lerakni, ezért nem véletlen, hogy az erre oktató tanárok többségben voltak.

Zsenge korukból kifolyólag a gyerekekkel sokat kell játszani, ezért a két főszervező, Demeter Melinda és Dombora Anna a programot úgy állította össze, hogy a tanulás mellett erre is bőven jusson idő. Így 9-től, sporttanár irányításával egy félórás tornával indult a nap, 11-ig kisebb csoportokban szaktanárral gyakoroltak, majd egy félórán át szabadon játszhattak. Fél 12-től 13 óráig a kicsiknek énektanulás szerepelt a programban, míg a nagyobbak gyakoroltak, amit 12-től a legifjabb nemzedék is megtekinthetett. 13 és 14 óra között zajlott az ebédszünet, utána 16 óráig korosztály függvényében pihenés, illetve kézműves-tevékenység, gyermekjátékok és néptánctanulás, végül a hangszeren már játszóknak zenekari próba, vagyis közös zenélés következett. A tevékenységek három helyszínen, az iskolában, az Antos-kúriában, valamint a fúvószenekar székházában zajlottak.

Mindezzel a szervezők saját bevallásuk szerint a fúvószenét szeretnék megszerettetni, és a megszólaltatását ösztönözni. Ugyanakkor mesterük, id. Kelemen Antal tanár úr nyomdokain járva a karmesterképzést és továbbképzést is újraindították, amelyben egy magyarországi házaspár, Orosz János és felesége, Marika segítik őket. Ebbéli igyekezetükben helyi vállalkozók és az önkormányzat támogatását élvezik, ami nagyban hozzájárult a tevékenységek és ellátás költségei alacsonyan szinten tartásához, ami a 8 napra csupán 150 lejbe került.

Utunk következő állomása a megfelelően kialakított és korszerűen felszerelt rétyi zeneközpont volt, amely előtt Kelemen tanár úr szoborba merevített tekintete vigyázza, hogy továbbra is az általa elvárt igényességgel és színvonalon folytatódjék a jóvoltából immár 40 esztendeje újraindított fúvósmozgalom.

Az itt zajló tevékenységről beszámoló Veres István arról tájékoztatott, hogy a napokban a központ két, egymással párhuzamosan zajló tevékenységnek nyújtott otthont. Az ütős hangszeren játszás elsajátításának és a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola égisze alatt a karmesterképzésnek, illetve továbbképzésnek. Ez utóbbi megvalósítására Orosz János tanár urat kérték fel Albertirsáról, aki sok tapasztalattal és hozzáértéssel látta el feladatát. A vele folytatott társalgás során ugyanakkor kiderült, hogy egyben nagy odaadással és szeretettel is. Éppen ezért, ha meghívást kap, az elkövetkező években is elvállalja ezt a nemes feladatot.

A látottakat és hallottakat összegezve megállapíthatjuk, hogy az innen elindult és máshol révbe jutott, de falujuk, néhai tanáruk iránt elkötelezett, valamint elhivatott fiatal nemzedék jóvoltából Rétyen tovább szárnyal, és újabb csúcsokat ostromol a fúvószene-mozgalom. Ehhez viszont arra is szükség volt, hogy a község múltbéli és jelenlegi irányítói önzetlenül melléjük álljanak, ami meg is történt. Jó és felelős gazda mivoltukat pedig a község arculata és állapota is hirdeti. Rendbe hozott és célszerűen használt műemlék épületeket, tágas és felszerelt játszótereket, és rendezett utcákat láttunk, amerre jártunk. Szellemi és fizikai téren is pozitív kisugárzása van a településnek és a hozzá tartozó Komollónak, ami mindannyiunk, az egész Székelyföld javára válik.