Zsuzsi és Andris új környezetben

Szépítgeti, újítgatja az Incze László Céhtörténeti Múzeum munkaközössége az intézményt, nemrég két kiállítótér újult meg. Ezek egyike az országszerte híres és egyedülállónak tekinthető, népviseletbe öltözött babakollekciót befogadó szárny.

Dr. Dimény Attila, a főtéren levő intézmény vezetője érdeklődésünkre elmondta: lépésről lépésre újítják fel az alapító, Incze László nevét viselő intézményt. Május és június folyamán az 1848–49-es állandó kiállítás termeit és a babakollekciót befogadó, szintén az emeleti részen levő szárny is új köntöst kapott. „Meszeltünk, tájékoztató piktogramokat helyeztünk ki, új, korszerű világítást kaptak a termek, a parkettot felcsiszolták, újralakkozták” – foglalta össze a munkálat lényegét a múzeum vezetője. Ugyanakkor a Zsuzsi és Andris babákat befogadó vitrineket is frissítették, bár az építmény maradt. A múzeumigazgató elmondta: érdeklődtek korszerű vitrinek iránt is, de a 240 ezer lejes árat meghallva, szomorúan lemondtak a légkondicionált, a felbecsülhetetlen eszmei értéket hordozó ruhákat jobban óvó berendezésről.

Ugyanakkor a mozgássérültek bejutását megkönnyítő mobil eszközöket is kihelyeztek a múzeumban, az udvar végében lévő illemhelyek egyikét szintén a mozgássérült emberek igényeinek megfelelően alakították át, a kazánházban is frissítettek.

Az intézmény állandó kiállításai mellett jelenleg a kiállítóteremben az Incitato művésztáborban készült képzőművészeti alkotások vannak kihelyezve, valamint a múzeum partnere a szeptember elején megnyíló Vetró Bodoni Zsuzsa emlékkiállításnak is, aminek szervezője a néhai képzőművész családja.

Zsuzsi és Andris története

A múzeum emeleti részén, három teremben található a Zsuzsi és Andris baba népviseletben címet viselő kiállítás. A Székely Nemzeti Múzeum honlapja szerint a 352 darabból álló gyűjteményből 247 van kiállítva. Az anyag származási helyét tekintve Románia 40 megyéjéből azt a 15-öt foglalja magába, amely nagyrészt a történelmi Erdélyt és a Részeket (Partium) jelenti. Erdély néprajzi tájegységei, etnográfiai csoportjai, szigetei, amelyeket a fent említett 15 megye lefed, a következők: Érmellék, Fekete-Körös völgye, Kalotaszeg, Szilágyság, Mezőség, Torockó, Székelyföld, Csángóföld. Ez természetesen tovább bontható még kisebb tájegységekre, az alig egy-két helységet magukba foglaló szigetekig. A viseleteket 55 cm magas, mozgatható végtagú, hajas alvóbabákon, az aradi baba- és játékgyár termékein mutatják be.

A gyűjtemény törzsanyaga 1970–71-ben keletkezett a Jóbarát című magyar nyelvű gyermeklap pályázatára. (Az 1970 márciusa és 1971 decembere közt megjelent számokban van erre vonatkozó anyag.) A legjobb erdélyi viseletkutatókból és a lap szerkesztőiből álló zsűri a beküldött 250 ruhából 140-et ítélt megfelelőnek. Ezeket tárolási és kiállítási lehetőségek hiányában egy időszakos bukaresti kiállítás után a szerkesztőség átadta mint becses néprajzi értéket, a Kovászna Megyei Múzeumnak. Az itt megrendezett kiállításon néhány viseletvarró kislány megígérte lakóhelye férfiviseletének elkészítését is. A fokozatosan kiegészülő anyagból kiállítást rendeztek Csíkszeredában, majd a kolozsvári Állami Magyar Színházban, ahol a díjkiosztás is megtörtént 1970 decemberében. Az anyag visszakerült a sepsiszentgyörgyi múzeumba, ahol szép kiállítást rendeztek belőle a Síppal-dobbal… címmel meghirdetett népi gyermekjáték versenyre érkező anyaggal együtt. A kiállítás rövid életű volt a fokozódó magyarellenes politika miatt. Innen került át 1974-ben a gyűjtemény egy része, majd 1996-ban a teljes anyag a kézdivásárhelyi múzeumba, és azóta itt van a nagy látogatottságnak örvendő kiállítás.

A babaméretű ruhák funkciójukat tekintve zömében a felnőttek ünnepi viseletének kicsinyített másai. Mindössze három gyermekruha, három munkaruha és egy félünnepi téli öltözet van.

(sznm.ro)