112-szer módosított törvény

A romániai tanügy az egyik olyan téma, amiről mindenkinek van véleménye, akkor is, ha ő maga nem diák és nem is szülő. Idén is alaposan megbolygatták a rendszert, botránytól övezve lemondott a legutóbbi tanügyminiszter, de az oktatási tárca élén állók számát lassan már követni sem lehet. Kiss Imre, a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelőjének szakmai véleményét kérdeztük.

– Mi a véleménye a nemrég életbe lépett, legújabb tanügyi törvényről általánosságban?

– Az új előírások alapjaiban megreformálnák az oktatási rendszert, többszöri elolvasás után azt mondhatjuk, hogy ez egy előretekintő tervezet, nagyon sok pontban szakít a korábbi hagyományos elképzelésekkel. Az új szabályozások szerint az iskolák önállóbb módon igazíthatják a diákok egyéni érdeklődéséhez a tanrendet – ez mindenképpen támogatandó elképzelés. Pozitívumként emelném ki azt is, hogy a tanagyag beosztásának és az értékelés rendszerének a reformját is tartalmazza, és valós pályaorientációra alapuló továbbtanulást helyez előtérbe.

– Hátrányait is látja az új törvénynek?

– A jogszabály rendelkezéseit annyira lehet alkalmazni, amekkora erőforrásokat rendelünk majd hozzá, és úgy tűnik, hogy eléggé nagy összegeket kell előteremteni a gyakorlatba ültetéshez. Ebből a megközelítésből úgy tűnik, hogy kissé szkeptikus vagyok, hiszen az eddigi törvényeket sem alkalmazták teljes egészükben, főleg azokat a részeket, amelyek működtetése komolyabb anyagi hátteret igényelt.

– Ezzel együtt indokoltnak véli a változtatásokat?

– Úgy gondolom, hogy mindenképpen újításra, szemléletváltásra van szükség, hiszen a 2011-es törvényt már 112-szer módosították. Fontosnak tartom, hogy a kisebbségi oktatás jogainak nem szabad csorbulniuk. A törvényhozóknak arra kell majd figyelniük, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek közepette az anyanyelvű oktatás is zavartalanul működhet. A törvény megvitatása és elfogadása után következik az alkalmazási módszertanok kidolgozása, ezek a dokumentumok részletezik majd a megvalósítás lehetőségeit.

– Elég sok „fegyelmezési botrányról” hallani, kérem, részletezze, hogy az érvényes szabályozás alapján milyen eszköze van a tanárnak a fegyelmezésre? Mi az, amit megtehet, és mi az, amit nem?

– A poroszos iskolában a fegyelmet a tanár abszolút autoritása teremtette meg. Ez a rendszer fokozatosan átalakult, a mai szociális kontextusban előtérbe kerültek az oktatás többi résztvevőjének, a gyereknek és a szülőknek a jogai is. Az oktatáshoz való hozzáférés alapjoggá vált bármelyik gyermek számára. A fegyelem a továbbiakban is alapfeltétele a minőségi iskolának, azonban ennek fenntartását nagyon szigorú törvénykezés szabályozza. Az iskolában folyó oktató-nevelő munkát a tanügyi törvény mellett két alapvető dokumentum határozza meg: az iskolák működési szabályzatának keretmódszertana és a tanulói rendszabályzat. A működési szabályzatot a minisztérium 2022 nyarán felfrissítette, a másik dokumentumot viszont még nem. Ez utóbbi, régebbi előírás részletezi a tanári fegyelmezés eszközeit, melyek az egyéni figyelmeztetéssel kezdődnek, majd folytatódnak a különböző juttatások felfüggesztésével, egy másik osztályba való áthelyezéssel, és végül, a nagyon súlyos kihágások esetén a legsúlyosabb kiszabható szankció a kicsapás.

– Ezen a téren is változás történt.

– Az új működési szabályzat egyik alapelve az oktatás biztosítása minden diák számára, ezért idéntől kicsapással csak a posztliceális oktatásban résztvevők sújthatóak. Így tehát jelen pillanatban nincs teljes összhang a két alapvető törvényi előírás között, de várhatóan a tanulói rendszabályzat átdolgozásával megszűnik ez a joghézag. Hozzátenném azonban, hogy az örömmel végzett, sikeres munka nem csak a külső szabályozókon múlik. A motiváló, bizalmi légkör megteremtésének egyik alapfeltétele a tanár és diák közötti kölcsönös tisztelet, melynek kialakításában és fenntartásában minden szereplőnek ki kell vennie a részét.

Fotó: Kocsis B. János