Plébánost is maguk közé csábítottak

Háromszéken ritka hobbit választott magának három szentgyörgyi férfi. Kovács Attila, Zágoni Zsolt és Bartha Róbert a Happy Feet Egyesületbe szerveződve megteremtették a háromszéki kutyaszánhúzás alapjait. Talán majd egyszer megerősödik a csapat annyira, hogy versenyeket is szervezhetnek, addig viszont az erősebb hagyományokkal rendelkező Hargita megyében vendégeskednek a havas hétvégéken.

Úgy kezdődött, hogy Kovács Attila még 2007-ben vásárolt két szép alaszkai malamutot, amelyekkel hamarosan versenyezni is kezdett. Ezek a felnőtt korukban 40 kilót is elérő négylábúak már kölyökkorukban arra sétáltatják az embert, amerre ők akarják, kemény iskola kell nekik, hogy elismerjék a gazda elsőbbségét a „falkában”, és ilyenformán engedelmeskedjenek neki. Az akkoriban hazai sportként éledező kutyafogathajtás első éveiben még csak alaszkai malamuttal és szibériai huskyval lehetett kettes, négyes, hatos, nyolcas fogattal versenyezni, és még ennél is több kutyával a nyílt kategóriában, de idővel versenybe szállhattak a szamojédok és a grönlandiak is.

– Miért pont szánhúzás?
– Mert a természetben próbálhatod ki magad, mert 4–14 kilométeres, erdőn, mezőn, árkon-bokron áthaladó pályákon a szánon maradni próbára teszi fizikailag és szellemileg az embert. A kutyák is érzik ilyenkor, hogy futni kell, de a több tíz fajtárs jelenléte is izgatóan hat rájuk, néha összeverekednek, szét kell választani őket – próbálja Attila megfogalmazni a sport varázsát.
Jelenlévő barátai is sorban mutatják a nyomait egy-egy ilyen említett közbelépésnek, amikor ők sem úszták meg „szárazon”. Extrém élményként Kovács Attila a –25 fokos hideget emlegeti, mikor a leheletétől összefagytak a szempillái, Zágoni Zsolt pedig azt a napot, amikor a Hargitán a közelben ólálkodó farkasoktól a kutyák olyan ingerültek és agresszívek lettek, hogy összeverekedtek. De az is szerfölött izgalmasra sikeredett, amikor futam során egy ló után eredtek vadászösztönüktől űzve, meg az is, amikor szintén verseny közben a kutyák betértek egy vendéglőbe. Az egyébként a szervezők rutinintézkedése, hogy figyelmeztetik a környékbelieket: akik nézőként jönnek, ne hozzák, ne engedjék el házi kedvenceiket a pálya mellett, de ha mégis, az beláthatatlan következményekkel járhat.

– Mennyire kell félni ezektől a kutyáktól? Már nem először kerül szóba, hogy összeverekednek, hogy agresszívek…
– Erős embereknek, határozott gazdáknak valók, de cseppet sem agresszívek emberrel szemben – fogalmazódik meg az egyöntetű vélemény. – Játékosak, barátságosak. A jelek rajtunk olyan esetek véletlen következményei, amikor egy pillanatra közéjük keveredtünk, vagy szét akartuk választani őket. De macska, tyúk, egér, patkány nem szabadul tőlük.

– Hogyan kell edzeni, készülni egy ilyen versenyre?
– Amikor csak hó van, kimegyünk a kutyákkal, többnyire Sugásfürdő felé, vagy a Bodoki-havasok oldalában gyakorolunk. Ha nincs hó, akkor terep-triciklivel megyünk, esetleg biciklivel. Mivel mi többnyire kettes fogattal versenyzünk, elég sokszor le is lépünk a szánról, futni is kell, szóval a jó kondi alapfeltétel.

– Hány verseny van egy idényben?
– Télen, január közepétől március elejéig szinte minden hétvégére jut egy verseny, bár ez hófüggő. Ha nincs hó, elmarad a megmérettetés. De olyan is volt már, hogy az első napi versenyt megtartották – ti. két versenynap futamainak időeredményét átlagolják, ennek alapján dől el a helyezés –, a második napra meg akkora sár, latyak lett, hogy le kellett fújni a futamot. Meg olyan is, hogy egy éjszaka alatt félméteres hó lett, amiben nem tudtak mozogni a kutyák, akkor azért maradt el a verseny.

– Hárman összesen több mint húszéves versenymúlttal büszkélkednek: Kovács Attila 10, Zágoni Zsolt 11, Bartha Róbert 3. Dicsekedjenek az eredményekkel!
– Hát ennyi időbe minden belefért az első helytől az utolsóig! A kategóriák mezőnye egyébként többnyire 6–10 versenyzőből áll. A legnépesebb a kettes és négyes fogatok mezőnye, ennél több kutyával már kevesebben állnak rajthoz, de érkeznek versenyzők Szeben, Beszterce-Naszód megyékből, sőt még Bukarestből is, akinek, amikor az én kutyám kölykét megvette, megjósoltam, hogy jövőre megveszi a másodikat is. Mert egy kutyánál senki sem áll meg. Hát nem egy év múlva, de második évben valóban jött, és ma már versenyzik – felelt Zágoni Zsolt a kérdésre.

– Azért ez a kutyatartás költséges hobbi, nemde? Mennyi a havi kiadás?

– Ha kiszámolnánk, valószínűleg elmenne a kedvünk… Egy kutya ára, miután a legtöbbjük törzskönyvezett, elérheti az 1500 eurót is, ugyanúgy a márkás szánok is, de ezt kevesen engedik meg maguknak, mi sem. Viszont a kutyatartás nem csak versengést, hobbit jelent: annak a nagycsaládnak, amelybe az összes kutyaszános beletartozik, oszlopos tagja egy volt csíkszéki, most Óradnán szolgáló katolikus plébános, Kis Attila is, aki a hozzá tartozó falvak között kutyaszánnal közlekedett!

– Milyen esélyei vannak annak, hogy a közeljövőben szaporodnak a háromszéki kutyafogathajtók?
– Egy 16 éves háromszéki leányzó készül a pályára, harmadik nőként, mióta mi a mezőnyt ismerjük. Lassan, de biztosan haladunk, illetve szeretnénk ezt remélni.

További fotók itt