Látogatóban a csíkszeredai börtönben

Múlt héten, csütörtökön kora reggel indultunk Csíkszeredába Fejér László Ödön szenátorral, hogy felkeressük a börtönt, ahol Beke István és Szőcs Zoltán, az ún. székely terrorizmus per két elítéltje raboskodik, miután a Legfelsőbb Semmítő és Ítélőszéken öt év letöltendő börtönt varrtak a nyakukba. Örömmel tapasztaltuk, hogy Beke és Szőcs a körülményekhez képest jól tartják magukat, és továbbra is reménykednek abban, hogy az igazság csak megtalálja útját a túlfűtött nacionalizmus által táplált romániai útvesztőben.

A csíkszeredai börtön bejárata előtt a háromszéki sajtó – a Polyp Televízió, Háromszék, Szék-Helyek és a Székely Hírmondó – néhány munkatársa és Fejér László Ödön szenátor várta, hogy bebocsátást nyerjenek az intézménybe. A látogatás előzetesen be volt jelentve, e cikk szerzője még a fényképezni és filmezni képes fényképezőgép márkáját és típusát, illetve felbontását is le kellett közölje, hogy kép- és hanganyag készülhessen a börtönben. Ahol egyébként udvariasan fogadtak, a kapunál a szenátori és a sajtóigazolvány leadása után – illetve a fényképezőgép bemutatását követően – az igazgatói irodába kísértek, ahol Miklós Zoltán, a büntetőintézet vezetője várt bennünket. Elöljáróban Fejér László szenátor tájékoztatást kért az igazgatótól, aki eleget is tett a kérésének.

Bekééket is érinti a feltételes szabadlábra bocsátás
Mint kiderült, a csíki börtön egy eléggé kis büntetőintézet, 303 lakója van, tehát több, mint amekkora a kapacitása, de Miklós Zoltán szerint igyekeznek, hogy ne érződjön a zsúfoltság. Így a cellákban 4–15 fő tartózkodik, van, amelyik zárka saját zuhanyzóval is el van látva, ahol ilyen nincs, ott a közös – de mint később kiderült, modern és nagyon tiszta – tisztálkodó helyet kell használják az elítéltek. Zuhanyozni heti két alkalommal van lehetőség, kivételt képeznek azok az ún. nyitott rendszerben levő rabok, akik dolgozni járnak.

A zárkákban külön illemhelyek is vannak, ezek fallal vannak elkülönítve. Ez azért lényeges, mert a feketehalmi börtönben olyan zárkában is jártunk ezelőtt pár évvel, hogy a zsúfolt cella egyik sarkában volt a vécé, és még egy függöny sem takarta el a börtönszoba többi részétől.
Az igazgatótól megtudtuk: Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt egyaránt érinti az a „kedvezmény”, hogy jó magaviselet esetében a büntetésük letelte előtt szabadulhatnak, erre leghamarabb 2020-ban kerülhet sor, amennyiben valami nem történik, és nem engedik ki hamarabb. Tegyük hozzá, hogy az ügy furcsaságai miatt ez lenne a legindokoltabb, de ez még a jövő zenéje…
A 19-ik században épített börtönben nem érződött az egyébként kinti -7 fokos, csípős hideg. Az igazgató azt taglalta, hogy télen nincs különösebb gond, nyáron viszont nagy a meleg, nem ritka, hogy még az ablaktáblákat is leszerelik, hogy elviselhetőbb legyen a vastag falak közé berekedt hőség. A börtönben zárt és nyitott rendszerben vannak a rabok, Beke István és Szőcs Zoltán az előbbiben van, ami azt jelenti, hogy a napi sétán kívül a zárkájukban vannak két másik társukkal együtt. A rabok napi egy órát telefonálhatnak a folyosókon levő vezetékes telefonokról, legtöbb tíz számot hívhatnak, amiket előzetesen szigorúan leellenőriznek.
Miután ez a rövid tájékoztatás elhangzott, az igazgató kalauzolásában megtekintettük az intézményt.

Rácsok mögé zárt szürke világ
Terepszemlénket a szépen gondozott adminisztrációs résznek a kertjében kezdtük, majd bementünk a tulajdonképpeni börtönbe, miután átestünk a kötelező fémdetektoros vizsgálaton, és elvették mobiltelefonjainkat is. Az igazgató sem képezett kivételt: őt is átvilágították a fémdetektorral, esetemben az eszköz veszettül csipogott az öngyújtó, a kulcscsomó és az aprópénz miatt is.

A börtönben elsőként az orvosi rendelőt tekintettük meg, amely mellett egy fogászati szakrendelő is található. A feketehalmi börtönhöz képest nagyon jó körülmények vannak, makulátlan tisztaság fogadott mindenhol. A börtönben alkalmunk nyílt betekinteni néhány cellába, bementünk az élelmiszerüzletbe, az edzőterembe és az ortodox kápolnába is. Fényképezni és filmezni minden helyen nem lehetett, például a zárkában levőket a személyiségi jogok miatt tilos volt (Beke és Szőcs előzetesen írásban adta beleegyezését erről, amit az igazgató nekünk is megmutatott).

Miklós Zoltán közölte: az üzletben – amelynek árszabásait igyekeznek a normalitás keretein belül tartani – hetente kétszer lehet vásárolni. A konyhába csak az ajtótól tudtunk bepillantani, viszont azt láttuk, hogy modern inoxkazánokban készül az egyébként nem rossz illatú eledel. Itt szintén a feketehalmi börtönnel kell párhuzamot vonnunk: ott éppen ebédtájékán voltunk, amikor a moslékszagú, ételnek nevezett valamit porciózták, néhai nagymamám disznói is jobb ételt kaptak, mint az ottani rabok… Emellett bevittek az edzőterembe, a pingpongasztalokat is tartalmazó sétálóudvarra… és az iskolába is, ahol éppen tanóra volt, 20–50 éves elemi osztályosok tanulták a betűvetést. Merthogy rengeteg az olyan rab, aki még írni-olvasni sem tud… Bekukkantottunk egy nagyobb zárkába, illetve megtekintettük az E 2.1 számú cellát, ami Beke István és Szőcs Zoltán kényszerlakhelye. „Nem mondom azt, hogy Isten hozott, mert ide Isten nem hoz senkit” – mondotta István, akivel alkalmam volt kezet rázni. A körülmények – börtönhöz képest – jónak nevezhetőek voltak minden esetben. Az igazgató folyamatosan magyarázott, megtudtuk, hogy igyekeznek lépcsőzetesen felújítani a cellákat.

Párbeszéd ablakon keresztül
A látogatásunk végén a tárgyalóba is betekintettünk, de előzetes elképzelésünkkel ellentétben a két elítélttel nem kerültünk szemtől szembe, üvegfalon át, egy parányi szobában zajlott a kommunikáció. Aminek két oldalán van ugyan telefonkészülék, de picit emelkedettebb hangnemmel lehet anélkül is értekezni.
Istvánt és Zoltánt rövidesen bekísérték a társalgószobába, majd a kölcsönös üdvözlés után a szenátor az ablak alatt átcsúsztatott egy levelet, amit István felesége, Beke Csilla fogalmazott meg Kelemen Hunor szövetségi elnöknek, valamint Sógor Csaba és Winkler Gyula európai parlamenti képviselőknek címezve. Mivel a román kormányfőnek október harmadikán meghallgatása lesz az Európai Parlamentben, arra kéri a címzetteket, figyelembe véve, hogy a meghallgatás Románia jogállamiságáról szól, ők is szólaljanak fel, és kérjenek magyarázatot a tapasztalt jogsértésekre a Beke és Szőcs ügyben.
A Bekével és Szőcscsel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy mindketten nagyon bíznak abban, hogy az igazuk megkerül. Ehhez viszont elengedhetetlen a bebörtönzésüket lehetővé tevő bírói döntés indoklása, amit három hónapja várnak hasztalan. Ennek érdekében Fejér László a szenátusban is felszólalt, és arra kérte Tudorel Toader igazságügyi tárcavezetőt, hogy tartsák be a törvényt, és az indoklást, ami 30 napon belül járt volna, küldjék végre ki.
A két fiútól megtudtuk: összességében a körülményekre nem panaszkodhatnak. Felváltva hetente kapnak otthonról csomagot, tehát az étellel nincs gond, mindössze annyi, hogy a konzerveket erősen kezdték megunni. Igaz, nincs mit tegyenek, mert hűtő nincs, tehát csak tartós élelmiszer jöhet számításba. Dolgozni is szeretnének, de – mint azt az igazgatótól megtudtuk – egyelőre nincs lehetőség, pedig a börtönben pl. jól jönne egy villanyszerelő.

Felelevenítették az ügyüket, keserűen beszélve a főbb mozzanatokról, a gyártott bizonyítékokról, a védett tanú ellentmondásos szerepéről. A szenátor kifejtette: bár a román sajtó sokat gyalázta őket, de azért próbáltak az igazságügyi törvényen módosítani, hogy a Beke-ügyhöz hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Meglátása szerint nem helyes, hogy megfelelő bizonyítékok hiányában valakit elítélhessenek és bezárhassanak, és az sem jó, hogy a téves ítéletet hozó bíró vagy a vizsgálatot vezető ügyész utólag ne feleljen semmiért. Hozzátette, hogy ilyen szempontból Románia nagyon le van maradva, az ország nem jó irányba halad, és ezzel Bekéék is egyetértettek. A hivatalos látogatáson levő Fejér biztosította a fiúkat, hogy mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy ne kelljen sokáig a börtön „vendégszeretetét” élvezniük. A mintegy órás párbeszéd után „kézrázással”, az üvegfalra tett tenyérrel búcsúztunk el Beke Istvántól és Szőcs Zoltántól.
A vizitet követően a látottaktól szemlátomást meghatódott szenátor a börtönön kívül is megerősítette azt, hogy mindent megtesznek azért, hogy Beke István és Szőcs Zoltán szabad ember lehessen, ugyanis az ártatlanságukhoz nem fér kétség.