Jól mulatott a vásári nép

Hívogatóra sikeredett az idei, nyolcadik Őszi vásár programja Sepsiszentgyörgyön, mely péntektől vasárnapig tartott, és a vásárosok és a városlakók nagy örömére az időjárás is kegyesnek bizonyult. A téren mindkét nap nagy forgalom volt, így vasárnap este az árusok is elégedetten cihelődtek fel, a főteret beterítő sok szalmából pedig mindenki hazavitt emlékbe néhány szállal. Bizonyára a vásárfia is ott lapult a szatyrok, táskák mélyén.

Kétségtelenül a szalma volt az őszi vásár legnépszerűbb főszereplője. Szente Szabó Ákos szalma-installációi rövid éle­tűnek bizonyultak, mert nemcsak az apróságok hemperegtek, ugráltak boldogan a bálák tetején, között, bizony belehempergették a szülőket is, ha hagyták magukat, s a szerelmesek is játszottak egyet benne. Vasárnap estére bála már alig volt épen, de az egész főteret beterítette a szalma (így még a szemét se volt feltűnő, ami pedig a nagy forgalomhoz képest meglepően kevés volt).
Gyereknapon sem szokott annyi apróság lenni a főtéren, mint e két napon, ami annak is köszönhető, hogy három nagy sátorban is az ő szórakoztatásuk volt a fő célja a felnőtteknek: a Caritas sátrában több mint tízféle hagyományos játékot próbálhattak ki, és ha ügyeskedtek, gombot nyertek. Öt gomb pedig már „keményvalutára” volt beváltható, azaz vásári garasra, ügyesen tenyérbesimuló kis cserépkorongra. A Míves Ház sátrában ősztündérrel, gyapjúkötélfonással, karmantyúszövéssel vagy bogozással lehetett megszolgálni a garast, a mézes sátorban pedig az Ispiláng Egyesület munkatársainak instrukcióival csuhévirág, papírcsiga készült, ezenkívül Demeter Évának is volt számos ötlete az aprók és a még apróbbak lekötésére. A sok-sok gyerek több órai munkát áldozott arra, hogy garasait a vásári boltban könyvre, mézre, trikóra, vagy varrott zöldségekre beváltsa. Vasárnap délután már erősen megcsappant a készlet, ugyanis ilyen szorgos társaságra senki nem számított. Persze, vigasztalódhattak az utolsó játékosok – a hétéves Timofte Cristian három órát szövögette karmantyúját –, mert „ha nem jut portéka, maradnak az általuk készítette tárggyal s a tudással”, mondta Benkő Éva.

Mézlovagok a főtéren
Az őszi vásár keretén belül zajlottak az idei Mézes napok, melynek főszervezője a Kovászna Megyei Méhészegyesület, vendégei pedig a gyergyói, udvarhelyi, csíkszeredai, dél-balatoni, Békés megyei és zselici mézlovagrendek képviselői voltak. A mézes sátorban mindenféle mézet, virágport meg lehetett kóstolni, a tanácsok és hasznos tájékoztatók bónuszként jártak a kóstolóhoz, így például Fejér Barnától megtudtuk, hogy a virágport – melyből a tarka jobb, mint az egyszínű, mert többféle virágból van– ajánlatos erjesztve fogyasztani, mert jobban hasznosulnak hatóanyagai a szervezetben.
Délután Marosi Károly tiszteletes, maga is méhész, megáldotta a Háromszéki Mézlovagrend zászlóját, majd a díszes talárokban pompázó mézlovagok körbesétálták a főteret és mézet osztogattak a jelenlevőknek.

Mi legyen a vásárfia?
Huszonkilenc őstermelő, harminchét kézműves és öt kereskedő kínálta portékáját a hétvégén, és ami a legfontosabb, elégedetten távoztak (abban egyetértettek, hogy a naposabb vasárnap sokkal produktívabb volt, mint a hűvösebb szombat). A mézes különlegességeket áruló, mentás, chiamagos, mákos, vörös áfonyás, kakaóbabos mézet éppúgy vitték, mint a fakardokat, fapuskákat a gyergyói Goga Bélától, aki bakelitlemezekből készített órákkal rukkolt elő az idén. Kocsis Katalin szárított gyümölcsös, cukormázzal díszített, állatfigurás vagy ősziesre hangolt házicsokival volt jelen, fogytak a szörpök, lekvárok, teafüvek, a szárított vargánya a gyergyócsomafalvi Bartalis Rozália asztaláról. Alig maradt felpakolnivaló vasárnapra, s a bőrdíszműves, a textiljátékokat és a natúr szappanokat áruló vásárosok is kedvet kaptak a visszatérésre. A sepsiszentgyörgyi szörpházat valósággal kifosztották a gyömbéres almaléből, de a natúrból sem sok maradt. Minden húsféle, de a szilvás gombóc is szépen fogyott a lacikonyhában, és bár a szervezők előző évben kitiltották a miccset a vásárból, lévén az nem helyi termék, idén engedtek a vásárlói nyomásnak, mert az emberek erőst hiányolták, követelték a csórékolbászt.
Rosszul járt, aki nem szentelt kellő figyelmet a testvérmegye, Zala vásári kínálatának, ahol maximális vendégszeretettel kínálgatták a finomságokat. Még fügepálinkát is! De olyan különlegességeket is, mint a fügelekvár, fügebor, facéliaméz, vagy tökmaglisztes töltelékes bejgli, illetve a hidegen préselt, önmagában is nagyon finom tökmagolaj. Zala megyében sokan, akár többnemzedékes családok is, a megélhetésüket a házias termékek előállítására alapozzák, mondta a hölgy.

Ritmusra pergő szoknyák
A vásár színvonalát mindig meghatározza a kísérő program. A téren egyfolytában minőségi, jó zene szólt, de látványnak is szívderítő volt, amikor a Százlábúak, a Kincsek, vagy az erdővidékiek a színpadon ropták. Eötvös Rémust nem mozdította ki a kerékvágásból a Felszállott a páva tehetségkutatón elért sikere, továbbra is képviseli, amit eddig, az őrkői folklórt. Kár, hogy vasárnap estére már a másnapra készülődés, no meg a hűvös őszi est miatt megcsappant a nézőközönség, pedig a magyarországi Babra együttes balkáni ritmusa igen mozgósítónak bizonyult, hiszen aki ott volt a téren, nem maradt mozdulatlan.
Jó volt szentgyörgyinek, gyereknek és szabadnak lenni a hétvégén!

Incidens a vásáron
Vasárnap délután hat óra körül őrkői suhancok zavarták meg az őszi vásár családias hangulatát, ám a helyi rendőrség gyors beavatkozásának köszönhetően hamar véget vetettek az incidensnek. A sepsiszentgyörgyi helyi rendőrség munkatársaitól megtudtuk, hogy egy idős nőt különféle kemény tárgyakkal dobált meg néhány siheder. Az idős nő nem akart utólag panaszt tenni, ám mivel tetten érték a támadókat, ezért bekísérték a helyi rendőrség székhelyére, ahol azonosították, és miután kiderült, hogy három közülük nagykorú – tehát felelhet a törvény előtt –, rend- és csendháborításért bírságolták meg őket. (tinca)