„A dallamok fontosak számomra”

A fortyogófürdői Free Frog’s Riders motorostalálkozó idei sztárfellépője a legendás Compact zenekar volt, amelynek Paul Csucsi gitáros–énekes–dalszerző 1978 óta tagja. Az 1956-ban Aranyosgyéresen született, kirobbanó formának örvendő frontemberrel a nagysikerű fellépés után beszélgettünk a kezdetekről, hatásokról, zeneiparról és nem csak.

– A Compact első (Fata din vis – 1985) és második (Cântec pentru prieteni – 1988) lemeze között lényeges különbségek vannak. Míg az első albumon egyértelmű Led Zeppelin-hatások érződnek, a második lemez címadó dala kijelölte azt az utat, amelyen ma is halad a Compact: dallamos rockzene.

– Angolszász zenén nőttem fel, a The Beatles, a Led Zeppelin, a Black Sabbath és a Deep Purple óriási hatást gyakoroltak rám. Ugyanakkor az említett zenekarok is magukon viselték mások jegyeit, például a Zeppelin zenéje amerikai blues hard rock-köntösben. Nem szégyellem a zenei gyökereimet. Az első és második albumok némileg eltérő stílusa a természetes fejlődés eredménye. Sosem írtam megrendelésre dalokat, és soha nem a mennyiség érdekelt. Ha volt ihletem, dal lett belőle, ha nem, nem erőltettem a dolgot. Lehet, kevésnek tűnik az általam írt 5–6 album, de ami igazán számít, az, hogy ezek a dalok a lelkemből fakadtak. Jegyezhettem volna húsz albumot, amelyek észrevétlenül elmentek volna az emberek mellett. Így viszont minden dal az életem egy-egy mozzanatának lenyomata.

– Hogyan fertőzte meg a zene?

– Bár tilos volt, a Szabad Európa Rádióban hallgattuk a Metronóm című műsort, amelyben Cornel Chiriac a Nyugaton menő zenéket játszotta. Emellett a Radio Luxembourg, a BBC és a Radio Carolina műsorai szóltak a szobámban éjszakánként.

– Milyen volt az első Compact-koncert?

– A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem klubtermében rendeztük. A Compactot akkor rajtam kívül Aurel Vasilescu (dob), Teo Peter (basszusgitár) és Costi Cămărășan (gitár) alkotta. Az emberek nem ismertek bennünket, és soraikban járva hallottuk, amint arról beszélnek, »állítólag ezek Thin Lizzy-dalokat játszanak«, ami akkor nagy dolognak számított. Nyilván, azon a koncerten nemcsak a Lizzy, hanem más ismert rockbandák számait nyomtuk többnyire, hiszen még kevés saját dallal rendelkeztünk. Azonban már akkor eldöntöttünk, hogy a saját dalokra fektetünk hangsúlyt, nem akartuk csak másokét játszani. Így Cămărășannal írtunk egy rakás számot, amelyekkel turnéra mentünk. Repertoárunk egyre bővült, és lassan-lassan a Compact név országszerte ismertté vált.

– Hogyan jutottak lemezszerződéshez?

– Ceaușescu idején az Electrecord volt az egyetlen lemezkiadó. Dalaink túljutottak a cenzúrán, és az első lemezünk igazából egy split (megosztott) album volt, ha nem tévedek, a Star 2000 nevű csapattal. Aztán két vagy három évvel később megjelent az első, majd a második albumunk, a forradalmat követően pedig nagy átalakulások történtek a csapatban, de soha nem változtattunk a zenekar védjegyének számító jellegzetes dallamvilágon. Rengeteg zenét hallgatok, thrash metalt, heavy metalt, indusztriális zenét, de mindenekelőtt a dallamok fontosak számomra. Ezért, bár szeretem a Metallicát és a Rammsteint is, jobban tetszik a Def Leppard. Hysteria című lemezükön igazán lélekhez szóló zene van, de még ennél is jobban szeretem a Journey és a Boston zenéjét. Ki ne hagyjam az Aerosmith-t, és még hosszan sorolhatnám kedvenceimet. Ugyanígy szeretem a keményebb vonalról a Judas Priestet is.

– 1988-ban kilépett a zenekarból…

– Először Amerikába mentem, hiszen tinédzserkorom óta hajtott a kíváncsiság. Látnom kellett az országot, amely a Coca-Colát, a Pepsit és a Marlborót adta a világnak. Aztán hazatértem, ugyanis a Sfinx Experience zenekar kéthónapos hollandiai turnéra ajánlott szerződést. Annyira jól alakultak a dolgok, úgy összeforrt a csapat, hogy a két hónapból hat év lett. 1996-ban tértem vissza Romániába, amikor újra összehoztuk a Compact régi felállását. Az egyetlen, aki hiányzott, Costi Cămărășan volt. Azóta itt vagyok.

– Volt egy időszak, amikor két Compact működött egyszerre: a Compact B és a Compact C.

– A Compact (1988-ban – szerk.) oroszországi turnéra készült, ám én korábban benyújtottam vízumkérelmemet Amerikába, így nem tarthattam a csapattal, hát visszatértem Kolozsvárra. A Compact B tagjai túlnyomórészt bukarestiek voltak, míg mi Compact C néven zenéltünk. Ez az állapot 5–6 éven át tartott, majd hazatérésemmel megoldódott minden, újra egyetlen Compact működik.

– Ma este (július 14-én – szerk.) az Adrin Ordean (gitár) és Leo Iorga nevével fémjelzett 1988–1996-os időszakban született szerzemények közül is eljátszottak párat…

– Az említett két szám, a szöveget leszámítva valóban Ordean szerzeménye, akivel zenéltem is együtt. Egyébként az adott időszak kapcsán megemlíteném, Ordeant kitűnő zeneszerzőnek tartom, aki hiányomban sikerrel vitte tovább a Compact szellemiségét.

– Megéri még egy zenekarnak lemezt kiadni?

– Sajnos, az embereket már nem igazán érdekli a hagyományos értelemben vett lemez. Azonban mi így szoktuk meg: elkészítünk egy albumot, amelyet aztán országos turnén népszerűsítünk. Régebb a lemeztársaságok finanszírozták a lemezfelvételt és a turnékat, tehát befektettek egy-egy zenekarba, produkcióba. Ma senki nem fektet be, viszont mindenki sok pénzt szeretne nyerni. Ez tett tönkre mindent, és eljutottunk oda, hogy a többség egyetlen dalban gondolkozik, nem teljes albumokban. Ezzel szemben a készülő lemezünkre négy dalt befejeztünk, de szerepel majd rajta az első albumról a Ești totul pentru mine újrakevert változata is, és további dalokat is írunk. Teljes albumban gondolkodom, hiszen én is azokon nőttem fel. Annak idején a Deep Purple-től nem csak a Smoke On The Water dalt (single) vásároltam meg, hanem a teljes Machine Head albumot. Ugyanígy a Led Zeppelintől sem a Whole Lotta Love-ot, hanem a teljes Led Zeppelin II-őt. Sajnos, a kreativitás kihalófélben van, nagyon eltorzult minden. Egyre kevesebben zenélnek, minden a számítógép segítségével történik. Innen egy dobritmust lopnak el, onnan egyebet. Már nem érdekes hangszereken játszani, ha valaki jól kezeli a megfelelő programokat, innen-onnan összerakhat egy dalt, és ha szerencséje van, még sikeres is lehet vele.

– Szólóalbumra számíthatnak a rajongói?

– Kacérkodtam a gondolattal, hiszen rengeteg zenei ötletem van, amelyeket otthon rögzítek. Ám nem vagyok önző típus, így a dalokat rendre a Compacttal adom elő. Megtörténhet persze, hogy másokkal is írok dalokat, vagy saját nevem alatt hozok ki egy szerzeményt.

– Nevezze meg kedvenc gitárosát, illetve énekesét.

– Gitárosként Jimi Hendrix és Eddie van Halen kihagyhatatlanok, ők szerintem újra felfedezték, ha úgy tetszik, újraértelmezték a rockgitározást, azonban a legjobbnak Steve Lukathert tartom a Totoból. Bár gitározásomból nem kihallható, nagyon szeretem Leslie West játékát is, főként a vibratóját. Az énekesekkel még nagyobb bajban vagyok, de hadd nevezzem meg Paul Rodgers-t, valamint Robert Plantet (Led Zeppelin), bár már nem hozza régi formáját, vagy David Coverdale-t (Whitesnake). De ott van Ray Gillan (Badlands) és Ian Gillan (Deep Purple), aki 73 évesen is lemezeket készít, és színpadra áll. Senki nem tudja úgy előadni a Sweet Child In Time dalt, ahogy egykor ő tette. Ebben a korban nyilván nem úgy énekel, mint fiatalon, de számomra nem ez határozza meg, hogy ki a jó énekes, hanem az, hogy mit hagy maga után.

– A Compact néhány hónapja új felállásban nyomul.

– Remek zenészek alkotják a csapatot. Ionuț Micu überdobos hat éve kilenc hónapon át már helyettesítette Aurel „Leluț” Vasilescut, amikor utóbbi szívműtéten esett át, de ugyanígy Cătălin Tuță Popescu (billentyűk) és Lucas Iluț (basszusgitár) is kitűnő hangszeresek. Legfontosabb, hogy szeretünk zenélni, és amíg ez így van, színpadra állunk. Mint említettem, egy új albumon dolgozunk, ha már elkészültünk a felvételekkel, és valaki kiadja, nagyon jó, ha nem, saját költségen jelentetjük meg.