A harc nemzetépítő élménye

170 évvel ezelőtt Háromszék teljes hadra fogható népe, legalább tízezer ember mozdult meg a szabadságért. Nemcsak kardforgató férfiak, hanem nők is: ha kellett tépést készítettek, sebeket ápoltak, töltényt gyártottak, biztosították a hátországot. Nem üres kifejezés, hogy mindenki hadba vonult a kor nagyhatalmai ellen, és nem a bátorságukon múlott, hogy csak később született meg a győzelem. A mai március 15-ék dalai úgy szólnak, mint 170 évvel ezelőtt, a szekereken ugyanúgy ülnek a férfiak, és az ünneplők mindegyike úgy érzi, ő is ott lehetett volna azokban a harcokban.

Díszes felvonulás Kézdivásárhelyen

Nyalka vitézek, ünneplőbe öltözött gyermekek és felnőttek egyaránt jelen voltak a kézdivásárhelyi ünnepségen. A felvonulók sorát az iskolások nyitották meg, majd sorban következtek a hagyományőrző csoportok (XV. Határőrség és Hagyományőrző Csapat, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület kézdiszéki gyalogezrede és a XV. Székely Határőr gyalogezred gelencei szakasza Lukács Botond hadnagy vezetésével, a Szegedi 3-as Honvédzászlóalj Vass László ezredes vezetésével), valamint a falvak képviselői. Mindenki vastapsot aratott, de a szívekbe akkor költözött mosoly, amikor parányi lovak által vontatott miniszekéren ülő gyerekek is tiszteletkört tettek a zsúfolásig telt főtéren.

Fotó: Tofán Levente

Vándorszablya ajándékba

A felvonulás elején a hagyományőrző huszárok szokás szerint bejelentkeztek a város polgármesterénél, aki emlékszalagot tűzött a zászlójukra, akárcsak a többi hagyományőrző csoportéra is. Szép jelenet volt, amikor a 2017-es székely vágta győztese, Berde Loránd felajánlotta a versenyen kapott szablyát Kézdivásárhely számára, az 1848-as mintájú gyalosgos tiszti vándorszablyát Bokor Tibor polgármester vette át tőle megőrzésre.

Fotó: Tofán Levente

„A többségnek lenne pótolnivalója”

Az ünnepi beszédek előtt az Elindultam szép hazámból című népdal hangzott el Márdirosz Ágnes színművész részéről, majd Bokor Tibor polgármester szólt a jelenlevőkhöz. Beszédében párhuzamot vont az 1848-as pesti 12 pont és az 1918-as gyulafehérvári határozat között, emlékeztetve arra a jelenlevőket hogy miért fontos a szívünkben őrizni a szabadság lángját. Hangsúlyozta: a zászlóbotrány is azt igazolja, hogy a száz évvel ezelőtti ígéretekből jórészt semmi nem valósult meg, így a többségnek lenne pótolnivalója. A rendezvény díszszónoka Vargha Mihály szobrászművészművész volt (képünk), felszólalt rajta kívül Cisar Krisztián-Bogdan, a Zúg Március diákszónokverseny idei győztese, Szakács Anett, Orbán Viktor üzenetét dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja tolmácsolta. A kedvezőtlen időjárásban zajló, a Polyp Televízió által a Facebookon is élőben közvetített rendezvény papi és lelkészi áldással, nemzeti imáink eléneklésével és koszorúzással ért véget.

Fotó: Tofán Levente

Bereck nagy szülöttjére emlékezett

Huszárok és cserkészek álltak díszőrséget a legenda, Gábor Áron szobra előtt Bereckben. Az emelkedett hangulatú ünnepségre egy későbbi lapszámunkban visszatérünk.

Fotó: Bartos Lóránt

Nem hiányzott a póniló sem!

Az időjárás kedvezett a Kovásznán megrendezett március 15-ei ünnepségnek, mert míg több településen borongott vagy esett, addig a fürdőváros központjában derűs égbolt alatt gyűlt össze a népes tömeg, hogy leróják tiszteletüket a szabadságharc emléke előtt. A hagyomány szerint az erdészet előli hídtól indultak az orbaiszéki lovasok és szekeresek a Kovásznai Ifjúsági Fúvószenekar indulójára, és vonultak be a központba, köztük a közönség kedvence, a pónilóvas fogat, ami már több éve tiszteletét teszi a fürdővárosi ünnepségen. Említésre méltó, hogy bár a város villanyoszlopai nem voltak teletűzdelve piros-fehér-zöld lobogókkal, azért a nemzeti színből nem volt hiány, mert a kisiskolások kezükben magyar zászlókkal álltak sorfalat a lovasoknak, valamint az utánuk vonuló iskolástársaknak, illetve a városvezetésnek, önkormányzati képviselőknek.

Kovásznán a fiataloknak üzentek

A fürdővárosi ünnepségen több beszéd is elhangzott, többek közt Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke, Puskás Bálint egykori alkotmánybíró szóltak az egybegyűltekhez, de az igazi vastapsot Vatány Bíborka, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum 11. osztályos tanulója, a szónoklatverseny győztese kapta, aki a fiatalság részére fogalmazott üzenetet.

Vatány beszédében felhívta kortársai figyelmét, hogy az internet adta szabadság illúziójától ébredjenek fel, és a szabadságukat ne zárják a technológia börtönébe, hanem merészkedjenek kitekinteni az okos telefonjaik mögül, s csodálják meg a körülöttük levő világot, embereket. Ugyanakkor a szülőkhöz is szólt, hogy mint a nevünk is mondja: magyarok vagyunk, a mag népe, ezért nem mindegy milyen földbe ültetnek magot és miként gondozzák azt. Tehát figyeljenek oda, hogy miként nevelik a gyerekeiket, és tanítsák meg őket a nemzeti múltunk és örökségünk megbecsülésére is. Legyenek annyira szerelmesek a házába, mint a forradalmárok is voltak, mondta.

Fotó: Nagy Sz. Attila

Ünnepség Illyefalván

Illyefalván déli harangszóra indult az ünneplés. A helyi iskolások előadással készültek, elsőként ezt mutatták be a szép számban összegyűlt ünneplőknek a kultúrotthonban. Ezt követően a központi parkba vonultak az egybegyűltek, ahol az emlékmű előtt mondott beszédet a polgármester, illetve a református lelkész igét olvasott, és ünnepi gondolatokat osztott meg velük. Az ünnep érdekes színfoltja volt az illyefalvi születésű, 1848-as forradalmár Gál Dániel szobránál bemutatott előadás: a fiatalok ’48-as eseményeket jártak végig versek, illetve próza elmondásával. A megemlékezés himnuszokkal zárult, ám fontos megjegyezni, hogy az ünneplés ma este folytatódik a helyi kultúrotthonban, ahol a református egyház szervezésében a hagyományos Kossuth-bálra kerül sor.

Fotó: Henning János

Visszafogott ünneplés Baróton

Barót idei március 15-i megemlékezéseire az árvíz rányomta bélyegét: a véczeri ünnepség elmaradt, a városközpontban a Diákdombon az ugyan meg lett tartva, de itt is csak annyian voltak, hogy még a forgalmat sem kellett lezárni, az ünneplők jól elfértek a domb melletti járdán. A korábbi években hagyományőrző lovasok is felvonultak a Princess mazsorettcsoporttal és a Csala kürtje fúvósaival, ez a rend is felbomlott idén, a lovasok hiányoztak.

A diákdombi ünnepségen dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul olvasta fel Orbán Viktor miniszterelnöknek az ünneplőkhöz intézett levelét, beszélt dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár igazgatója és végül Lázár-Kiss Barna, Barót polgármestere is. Énekekkel, szavalatokkal diákok, valamint a báró Wesselényi Miklós Kórus színesítették a megemlékezést.

Ajándék zalai hagyományőrzőktől

A baróti ünnepségen hagyományőrző, a magyarországi Zala megyéből érkezett honvédek ajándékot adnak át Lázár-Kiss Barnának, Barót polgármesterének. Dr. Szabó Csaba, a zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület tagja elmondta, az ajándék egy olyan tabló, melyen az 1848-49-es szabadságharcban az egykori 47-es zalai honvédzászlóalj által tíz hónap alatt bejárt, több mint háromezer kilométer hosszúságot kitevő útvonalak vannak feltüntetve. A negyvenhetesek ezalatt tizenhét csatában vettek részt. A város elöljárója megígérte, a tabló hivatali irodája falán kap helyet.

Sepsiszentgyörgyön írta alá a MSP-et Lázár János

Magyarországnak jól felfogott érdeke, hogy szomszédjaival eredményesen együttműködjön, hogy regionális pólus alakuljon ki közös érdekeink érvényesítésére, mindezt úgy, hogy egy ügyben, a magyar emberek, a magyar állampolgárok érdekvédelmének ügyében nem enged – hangoztatta egy tegnapi sajtóbeszélgetésen Lázár János. Az Orbán Viktor miniszterelnök kabinetjét vezető miniszter tegnap Sepsiszentgyörgyön írta alá a Minority Safe Pack európai uniós polgári kezdeményezést a kisebbségek jogainak törvénybefoglalásáról. A „rendkívüli kormányinfón” elhangzottakra későbbi lapszámunkban visszatérünk.  

A román miniszterelnök üzenete

Viorica Dăncilă román miniszterelnök a magyarok nemzeti ünnepe alkalmából megfogalmazott üzenetében kijelentette: elérkezett a hangsúlyváltás pillanata, és ideje azokra a dolgokra fektetni a hangsúlyt, amelyek összekötik a románokat és a magyarokat, amelyek segítik az emberi és kulturális kapcsolatokat, a közös európai perspektívát, a két népet jellemző hagyományok és szokások felmutatását.

Viorica Dăncilă úgy vélte, a világ magyarságának az ünnepe jó alkalom a romániai magyarságnak, és annak a jó együttélésnek a megünneplésére, amelyet az utóbbi évtizedekben sikerült kialakítani Romániában. „A román kormány számít az ország minden állampolgára közös erőfeszítésére, hogy együtt sikerüljön felépíteni azt az országot, amelyben élni szeretnénk” – fogalmazott március 15-i üzenetében Viorica Dăncilă, Románia miniszterelnöke, aki egyben kellemes ünnepet kívánt a romániai magyaroknak.

Ezer zászló, egy érzés Sepsiszentgyörgyön

Felemelő egy szórványból érkezőnek itt ünnepelni, ennyi zászló között – mondta főtiszteletű Adorjáni Dezső Zoltán püspök ünnepi beszéde végén Sepsiszentgyörgyön. Azonban nekünk, tömbben élő magyaroknak sem mindennapi látványt nyújtott március 15-én Sepsiszentgyörgy főtere: mint meleg nagykabátot, ránk terítette a nagy haza, a nemzethez tartozás, az otthonosság érzését. Nem tudnánk megbecsülni, hányan lehettek a főtér kockakövein, hiszen az ünneplők széltében-hosszában betöltötték a teret. Talán még az Igazság napján sem voltak ennyien, pedig akkor messziről is jöttek. Szép ez a sok zászló, ugye? kérdezte Antal Árpád polgármester beszédének első mondatában, a tömeg pedig hosszas tapssal mondott igent.

Felújított emlékmű virágok alatt

Virágözön borította az Erzsébet parkban a szépen felújított 48-as emlékmű talapzatát az óvódások, iskolások délelőtti zarándoklata nyomán. Dicséret nevelőiknek, tanáraiknak! Kokárdákkal, csákókkal, zászlókkal, gyertyákkal felszerelkezve érkeztek, egyesek énekeltek is. Ismerték a hősöket, tudták, hogy azt is ünnepelhetjük, hogy magyarok vagyunk és magyarul szólhatunk – szabadon.

Nyalka huszárok jöttek

A huszárfelvonulás az a látványosság, amelyet senki sem akar elmulasztani. Nyalka lovakon nyalka huszárok a 2. számú hannoveri, a 11. huszárezred és a Kálnoky-huszárok egyenruháiban, vagy csak egyszerűen székelyruhás hagyományőrzők, akik nemcsak anyagi áldozatot vállalnak egy ilyen díszes viselet megvarratásával: biza nehéz hordani a vastag posztókabátot, mozogni sem könnyű benne. Csak a lovon szűnik meg ez a tehetetlenség, ott csodák csodájára könnyűnek és szabadnak érzi magát az ember – osztott meg velünk kulisszatitkokat Vitéz Nagy Zoltán.

További fotók itt.

Antal Árpád ünnepi beszéde:

Hölgyeim és Uraim,

170 éve annak, hogy itt Háromszéken a székelyek azt mondták “lesz ágyú”, pontosan százhetven éve annak, hogy Székelyföld egy emberként állt talpra a hazáért és a szabadságért. A forradalom dicsőséges pillanat a székelység számára, melyből a mai napig erőt és ihletet tudunk meríteni a napi küzdelmekhez, mert a mi harcunk itt Háromszéken, Csíkban, Gyergyóban, Udvarhelyszéken és Marosszéken még nem ért véget! Nekünk még mindig harcolnunk kell a nyelvünkért, a zászlónkért, azért, hogy ezt a régiót, amit a mi őseink építettek fel verejtékes munkával, ne szipolyozza ki az állam. Mert ezeket a falvakat és városokat a mi apáink és nagyapáink építették és azt akarjuk, hogy a mi gyermekeink és unokáink is itt éljenek. Ezért nem tudjuk feladni, soha nem fogjuk feladni!

Hölgyeim és Uraim,

Idén van száz éve annak, hogy Erdély, s vele együtt Székelyföld Románia része lett. Száz éve vagyunk ennek az országnak a polgárai. És száz éve annak, hogy ez az ország mostohaként bánik velünk és sokkal több problémát okozott nekünk, mint ahányat megoldott. Az elmúlt száz év során a román adminisztráció bebizonyította, hogy nem képes vezetni Erdélyt. Nem a kárpáton túli régiók emelkedtek fel Erdély szintjére, hanem Erdélyt züllesztették le a Balkán szintjére, és sajnos ennek Székelyföld is az áldozata, mert fejlődését a mai napig bojkottálják. Erdély ma Kelet Európa Svájca kellene legyen, de ehelyett a Balkán része lett.

Hölgyeim és Uraim,

Ötven éve annak, hogy felszámolták a Magyar Autonóm Tartományt, a székelyek modern kori autonómiáját. Sokan legyintenek rá, hogy, ugyan már, nem is volt az valódi autonómia, nem voltak valódi hatáskörök, kommunista kirakatpolitika eredménye volt. De ki kell mondani, hogy az akkori körülmények között, a székelyek több jogot élveztek, mint ma.

A magyar nyelv a tartomány hivatalos nyelve volt, a teljes ügyintézés a román mellett magyar nyelven is zajlott. Ez több annál, amit ma megenged a román állam. Éppen ezért az a véleményem, hogy sokat veszítettünk az autonóm tartomány felszámolásával, mert biztos vagyok abban, hogy a kommunizmus bukása után fel tudtuk volna tölteni valós tartalommal és ma Székelyföld gazdaságilag egy virágzó régió lehetne. Ötven évvel az autonómia elvesztése után, a céljaink világosak: az, hogy jobban éljünk, mert a munkánk után igenis megérdemelnénk, a magyart a román nyelv mellett regionális hivatalos nyelvként akarjuk elfogadtatni, pénzügyi autonómiát akarunk, vagyis azt, hogy a régióban megtermelt pénz maradjon itt és azt is akarjuk, hogy minden – a közösségünket érintő – kérdésben mi dönthessünk! Nekünk jogunk van ahhoz, hogy szabadon éljünk és a szabadon élés a székelyek számára a XXI. században autonómiát jelent. Román barátaink pedig láthatják, hogy akkor sem szakadt el Romániától Székelyföld és ha ma autonómiánk lenne, akkor ez sem jelentene elszakadást.

Hölgyeim és Uraim,

Gödri Ferenc szavait azoknak is üzenjük, akik kétségbe vonják az állampolgárságunkat és a szavazati jogunkat. A Kárpát medencei magyarság egy szerves egység, egy élő és összefüggő entitás. A Kárpát medencében minden mindennel összefügg!

És nem csak a Kárpát medencében!

Mindannyian figyelemmel követjük azt, mi történik ma Európában. Azt látjuk, hogy népességcsere megy végbe Európa nyugati felén. És ez bennünket, az önazonosságunkat gondosan őrző erdélyi magyarokat mélységes aggodalommal tölt el. Mi itt Háromszéken teljes mértékben támogatjuk azt, hogy Magyarország jövőjéről a magyarok döntsenek. Mert mi már megtapasztaltuk a betelepítési kvóták eredményét!

Hölgyeim és Uraim, a betelepítési kvótákat nem Brüsszelben, hanem Bukarestben találták ki, és aki nem tudja, hogy ez mit jelent, az nézze meg azt, hogy hogyan változtak meg az etnikai arányok Erdély városaiban az elmúlt évtizedekben. A Ceausescu rezsim alatt azzal a céllal telepítettek be tömegeket Erdélybe, hogy megváltoztassák az etnikai arányokat. A kvótáknak „köszönhetően” – akarata ellenére – lett Sepiszentgyörgy a legnagyobb magyar többségű város, holott 1950-ben még Kolozsvár volt, 1970-ben Nagyvárad és 1990-ben Marosvásárhely.

Ebből is érezhetjük, hogy Gödri Ferencnek igaza volt, Sepsiszentgyörgynek tényleg nem szabad elvesznie!

Tehát, ha valaki meg akarja nézni azt, hogy milyen következményei vannak a kvótáknak, akkor az jöjjön el és nézze meg mennyit változott a lakosság etnikai összetétele Kolozsváron, Nagyváradon vagy Marosvásárhelyen az elmúlt évtizedekben. Az eredményt mindenki ismeri!

Így hát erőt, kitartást és sikert kívánunk Orbán Viktornak és csapatának azért, hogy ami velünk történt Erdélyben, az soha ne történhessen meg Magyarországon!

Hölgyeim és Uraim,

Döbbenettel olvastam a napokban, hogy Szíria után Romániából vándoroltak el a legtöbben Nyugatra, három és fél millió ember. Szíriában háború van, Romániában pedig úgy tudjuk, hogy béke honol. Sajnos ez is kedvezőtlenül érinti a székelységet, mert közülünk is sokan elmentek. Márpedig nekünk itthon kell maradnunk, nekünk sokasodnunk kell, nekünk együtt kell építenünk Székelyföld jövőjét.

Hölgyeim és Uraim,

Kós Károly a Trianoni döntés után a következőket mondta:  

“Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az! Senkit se sirassunk, aki elmegy innen. Senkit se tartsunk vissza. De biztassuk azt is, aki habozik; az ingadozóknak sincsen helye itt most.”

Ha Kós Károly megengedhette magának 1921-ben, hogy azt mondja mindenki menjen el, aki nem hisz az erdélyi magyarság jövőjében, én most azt mondom, hogy mindenki maradjon itthon és mindenki jöjjön haza! Aki nem bízik, azt biztassuk, aki fél, azt bátorítsuk, aki ingadozik, annak adjunk bizonyosságot, aki habozik, annak segítsünk!

Bízzunk magunkban és ne féljünk! A félelemre nem lehet jövőt építeni! Jövőt csak igenekre, csak bizakodásra, csak bátorságra lehet építeni!

Mert a bátraké a jövő!

Isten óvja Önöket és nemzetünket!

Isten óvja Székelyföldet!

Isten óvja Magyarországot!

Lázár János beszéde (az MTI nyomán):

Európában 1848-hoz hasonlóan ma is egy birodalmi és a nemzeti eszmerendszer küzd egymással, és az április 8-i választás tétje az, hogy Magyarország bevándorlóországgá, vagy a nemzetállami függetlenség megőrzőjévé válik-e – hangoztatta Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtökön Sepsiszentgyörgyön.

    Az április 8-i választások tétje és 1848 márciusának idusa között párhuzamot vonva a miniszter azt mondta: most is a fő kérdés a nemzeti függetlenség.
    „A birodalom meg akarja mondani nekünk, hogy hogyan éljünk, kivel osszuk meg a településeinket, a szülőföldünket, a hazánkat. A nemzet azonban úgy tartja: semmit a magyarokról a magyarok nélkül, semmit az európai népekről és nemzetekről az ő döntésük nélkül. Mi a nemzetállamok, a területi autonómiák, szuverén nemzetek és népek Európájában hiszünk” – szögezte le a Fidesz politikusa.
    Lázár János a székelyföldi város főtérén összesereglett ünneplő tömeg előtt rámutatott: a Fidesz-KDNP számára előbbre való a székelyföldi autonómia ügye, mint az idegen vallású és idegen szokású gazdasági bevándorlók anyagi támogatása, ami a baloldali és liberális ellenzéket foglalkoztatja.
    Kifejtette: a kormánypártok folytatni akarják nyolc éve megkezdett nemzeterősítő politikájukat, amelynek nyomán egymillió új magyar állampolgárral lett erősebb a nemzet, és megtízszereződött – a 2009-ben juttatott 9 milliárd forintról csaknem 100 milliárdra nőtt – a nemzetpolitikára fordított összeg.
    „Az elért eredmények azt mutatják meg igazán, mennyi tervünk kerülne veszélybe a jövőben, ha az április 8-i választásokból a nemzetei önrendelkezés megcsonkítását támogató politika kerülne ki győztesen” – figyelmeztetett a miniszter. Hozzátette: az oktatás, hitélet, az egyház támogatása után a következő ciklusban már a gazdaságfejlesztésre szeretnének összpontosítani az elszakított területeken, mert „minden autonómia a gazdasági önállósággal kezdődik”.
    Lázár János rámutatott: a magyarok olyanok Európának, mint a székelyek a magyarságnak: védik határainkat, elválasztanak, de össze is kötnek kultúrákat. 
    Magyarország kész vállalni a centrális, közvetítő szerepet, amelyre földrajzi fekvése is alkalmassá teszi – tette hozzá. „Magyarországnak Kelet-Közép-Európa főterévé kell válnia, románok, szerbek, ukránok, és a többi itt élő nép agorájává, találkozási ponttá, a közös érdekérvényesítés centrumává” – jelentette ki. Úgy vélekedett: ha a térség népei egymással harcolnak, akkor Európa nagyhatalmai megosztják őket és uralkodni fognak felettük, ha viszont együttműködnek akkor az ellensúlya, egyenrangú tárgyalópartnere tudnak lenni az úgynevezett Nagy-Európának is.
    Április 8-án dől majd el, hogy Magyarország – centrális helyzetével és szerepével – bevándorlóországgá, vagy a nemzetállami függetlenség megőrzőjévé, mások számára is követhető és követendő példává válik-e, vonta le a következtetést a miniszter.
    „Ha (a választásokon) a nemzeti függetlenség voksai kerülnek többségbe, akkor Magyarország megmaradhat magyarnak, a Székelyföld megmaradhat székelynek, Európa megmaradhat európainak: ez a tét” – jelentette ki Lázár János.
    A miniszter végezetül Kossuth Lajos intelmére figyelmeztetett, aki szerint az eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetnek nincs föltámadás. „Ne legyünk öngyilkosok április 8-án, ezt üzeni nekünk 1848 márciusának idusa” – zárta a – háromszéki ünneplők hosszú tapsát és éljenzését kiváltó – beszédét a magyar kormány képviselője.