„A HDN mindig más, és folyton egy nagy kaland!”

„Milyen szép tiszta a cipőd! Most jöttél?” – így üdvözölték egymást szombaton reggel az idei, 15. alkalommal megrendezett Háromszéki Diáknapokon (HDN) részt vevő fiatalok, akik éppen Sepsiszentgyörgy határában, a 4-es kilométerkőnél, zuhogó esőben, sártengerben teljesítették az aznapi feladatokat. És feladatból nem volt hiány, akárcsak jókedvből, kalandvágyból, no meg a csapatmunkából, hiszen ezek a napok a szórakozás mellett igazából az egymásra hangolódásról, ismeretségek, kapcsolatok elmélyítéséről szóltak. „Ezt sohasem lehet megunni! Ha egyszer voltál már a diáknapokon, akkor ide mindig visszakívánkozol” – hangoztatták a veteránok, miközben a zöldfülűek fogadkoztak, hogy jövőben eredménytől függetlenül ugyanitt, ugyanilyen lelkesen.

Hirdetés

260 fiatal mérte össze tudását
Kolumbán Zenge, a HDN idei programkoordinátora lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a Diákok évét írjuk a megyeszékhelyen, ennek tükrében idén Sepsiszentgyörgy önkormányzata szervezte meg az immár hagyományos vetélkedőt, amelyen ezúttal 260 fiatal vett részt.

– Ennek köszönhetően a költségvetés szempontjából is könnyebb dolgunk volt, illetve az előszervezésben besegítettek a Kónya Ádám Művelődési Ház, illetve az önkormányzat munkatársai, így gördülékenyebben ment a helyszínek lefoglalása, az engedélyek beszerzése. Az eső szombaton bezavart, ám előzetesen egyeztettünk a csapatvezetőkkel, és ők is megnyugtattak, hogy ki fogják bírni ezt az időt a versenyzők. Szerencsére a szülők sem aggódtak a kelleténél jobban, így nem csöngtek folyamatosan a telefonok a versenyzőknél – avatott be a helyszínen Zenge.

Két kisebb lábsérülés
Tőle tudtuk meg, hogy az esős idő, a sár miatt 2 legényke könnyebb lábsérülést szenvedett a próbák alatt, de szerencsére egyik sem bizonyult súlyosnak.

A szó szoros értelmében támogatták egymást a csapattagok

– Másfél héttel ezelőtt ment ki a bokám, ám a csapatért mindent jelszóval jöttem versenyezni. Sajnos, a rossz idő miatt megcsúsztam, és picit megrándult a lábam, ezért segítenek most nekem. Azért jöttünk, hogy mindent beleadjunk, így folytatom a játékokat. Előző években elsősegélyesként voltam jelen a HDN helyszínein, most játékosként vagyok itt – részletezte érdeklődésünkre az egyik sérült, a 19 éves Béres Márton Norbert, akit éppen kollégája támogatott lefelé egy lejtőn.
A háromnapos megmérettetés amúgy pénteken délben, Sepsiszentgyörgy főterén rajtolt, az itt összeverődő fiatalok a nyitóbeszédek után a Berde Áron Szakközépiskola sportterme felé vették az irányt, ahol izgalmas – buborékfociban, élő csocsóban stb. – sportvetélkedőkön bizonyítottak, szereztek értékes pontokat, este pedig közös játékra került sor, amelyet a HDN kezdeményezője, a több éven át főszervezőként is munkálkodó Péter Orsolya vezetett le.

Folyton akadnak új feladatok
A három nap alatt amúgy több mint 200 feladat elé állították a szervezők a versenyzőket. A hagyományos megmérettetéseken kívül számos új kihívás is várt a veteránokra, akik – amint azt lapunknak is elárulták – minden évben látnak „újat a nap alatt” versenyezés közben.

„A HDN mindig más, mindig egy nagy kaland!” – vallja a veterán játékosnak számító Konnát Levente

– Kilencedikesként vettem részt először a HDN versenyein, jelenleg pedig harmadéves egyetemista vagyok, és eddig minden évben beneveztem. Ez, a kalandok mellett jó alkalom arra is, hogy tartsam a kovásznai fiatalokkal, a régi baráti társasággal a kapcsolatot, hiszen az egyetemi évek alatt kissé elszakadtam tőlük. Általában én állok a sor végén, bíznak bennem, mert tudják, hogy nagy a tapasztalatom. Idén a csapatom felét már nem ismertem, itt kovácsolódtunk össze: mondhatni kissé „öregnek” éreztem magam. A HDN mindig más, és folyton egy nagy kaland! – mesélte lelkesen a 22 éves Konnát Levente, elárulva, hogy folyton akadnak új feladatok a „visszatérők” mellett, és az is dicséretes szerinte, hogy a szervezők évről évre újat mutatnak.
Idén először vett részt a diáknapokon Benedek Csanád.

– Pár hete keresett meg a csapat, hogy egyik tagjuk nem tud eljönni, én meg boldogan vállaltam a feladatot. Rákészültünk a megmérettetésre, heti minimum két találkozás alatt beszéltük át, hogy mire is jelentkeztünk: akik már voltak, azok ecsetelték a feladatokat… megtudtuk, hogy mire számíthatunk. Nagyon jól érzem magam, a feladatok mind az agynak, mind az ügyességnek, erőnek szólnak. A kedvenc játékom a PVC csöves labdavezetés volt: egy domboldalon kellett a csapat levezessen egy teniszlabdát úgy, hogy mindenki kapott egy félbevágott csövet. Mivel a távolság nagy, ezért fontos volt az együttműködés, hiszen az utolsók mindig előre kellett siessenek, hogy pótolják a „cső-utat”. Az eső miatt megáztunk, de nem fáztunk, jó volt a buli – fejtette ki kérdéseinkre a 15 éves Benedek Csanád.

Mellőzték az extrém versenyszámokat
Kolumbán Zenge elmondta, hogy olyan versenyszámot nem tettek be, amelyet veszélyesnek találtak, mi több, a kissé rázósabbakat a szervezők előbb kipróbálták, és csak ezután iktatták be a többi közé.

Több játék – mint a pókhálóból való menekülés is – annyira bevált, hogy az évek során mindig visszatérő elem lett

– Idén egy olyan versenyszámot próbáltunk ki, ami elsőre veszélyesnek tűnt, aztán kiderült, hogy jó móka: erős zsinór állt a fiatalok rendelkezésére, akik úgy kellett ezt összefonják, hogy mindenki kézbe tartsa a zsinór egy darabját, a közepére pedig fel tudjon állni egyik csapattársuk, illetve ez utóbbit kellett minél magasabbra emeljék a zsinór segítségével – részletezte.

A szombati, reggel kilenckor rajtoló majálison a csapatösszhangra, ügyességre fektettek hangsúlyt. Vasárnap reggel kilenctől a fiatalok a Kónya Ádám Művelődési Házban és az ‘56-os emlékparkban teljesítették a feladatokat, amelyek főképpen a kultúra köré rendeződtek, de a megyeszékhelyi uszoda is kihívások helyszíneként szerepelt, illetve a várost is keresztbe-kasul kellett járják a versenyzők, akik videók, fotók segítségével oldották meg a feladványokat. Ezután a Székely Mikó Kollégium konferenciatermében került sor a gálára: itt a pontszámok alapján 5 csapat méretkezett meg a fő díjért.
Idén 14 csapat küzdött meg a HDN legjobbja címért, ebből 12 sepsiszentgyörgyi, 1 kovásznai, illetve 1 kézdivásárhelyi fiatalokból verbuválódott (75%-uk kiskorú volt).

Ebben az esztendőben újításnak számított, hogy a csapatfelépítésben a 16 főn kívül, csapatonként plusz két szimpatizáns is jelen lehetett, mi több, számukra nem volt kikötés, hogy diákok, egyetemisták legyenek (itt főképpen azokra a fiatalokra gondoltak a szervezők, akik végeztek ugyan tanulmányaikkal, ám még nem mentek egyetemre).

Basement csapata a nagy nyertes
Az idei diáknapok nagy nyertese a sepsiszentgyörgyi fiatalokból verbuválódott Basement csapata lett, akik fele annyi idő alatt teljesítették az utolsó – a gálán kiszabott – küldetést, feladatot, mint a pódium második fokára álló, és egyben a legjobb Kobaké csapatnak is bizonyuló Rojálflös (kovásznai fiatalok) csapata. A sportszerűség (fair play) díjat pedig a Razzmatazz csapata érdemelte ki.