A jó plakátokról tanulhattak

A magyar iparművészet meghatározó alakjának, az erdélyi származású Müller Ilonának a plakátjaiból pénteken kiállítás nyílt az Árkosi Kulturális Központban, a megnyitót követően azonban a fiatalabbak gyakorlati foglalkozáson is elsajátíthatták a jó plakát készítésének technikáját. A kulturális központ vezetője, Kopacz Attila szerint csak öt dolgot kellett szem előtt tartaniuk…

A kiállítás előtörténetéről a szervező Liszt Intézetet képviselő Szebeni Zsuzsa beszélt. Mint mondta, négy éve dolgoznak az óriási, többdoboznyi Müller Ilona-hagyatékkal, amelyet a híres budapesti építész, Zoboki Gábor (ő tervezi majd a leendő sepsiszentgyörgyi ifjúsági központot, mely a Bodok-szálló helyén épül) bízott rájuk feldolgozás végett, és amelyből nemcsak plakátok, hanem fényképek, iratok, jegyzetek is előkerültek. Óriási munka volt ezek digitalizálása, ezt Szebeni-Szabó Róbert fotográfus végezte el, de közben megszületett ez a kiállítás is, amely a mai középkorúakban még gyermekkori emlékeket idézhet: így például a Hahó, Öcsi és a román Veronika című mesefilm kiállított plakátja vagy az Africana csoki terve. Ezúttal nincsenek kiállítva a Shakespeare-darabokhoz vagy a nagy művészfilmekhez készített reklámok, a kiállítás bevallottan a gyerekekre fokuszál, és ehhez illően a tárlatot méltató Péter Alpár képzőművészben is felidézte gyermekkora hangulatait, érzelmeit. Az alkalmazott iparművészet ugyanakkor korszellemet is formál – állította Péter Alpár – jelen esetben a kiállítás plakátjai – rajzok, fotómontázsok, kollázsok, akvarellek – a 60-as, 70-es, 80-as évek vizuális lenyomatát is nyújtják.
A jó plakát ismérvei Kopacz szerint: nagynak kell lennie, egy feltűnő központi formával, két-három egyszerű betűvel megírt rövid szóval kell megragadnia a néző figyelmét. Kell még hozzá egy kis tehetség is.