A jogok akkor érnek valamit, ha gyakoroljuk

Hamarosan kikerül a nyomdából a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat 2022. évi beszámolója. Benkő Erikától nemcsak azt kérdeztük, miért angol nyelven teszik közzé a jelentést, hanem az Úz-völgyi temető ügye, valamint a közintézmények magyarnyelv-használata is terítékre került.

– A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat megjelenés előtt álló éves jelentése digitálisan már elérhető, innen tudom, hogy míg a korábbiak több mint 30 oldalasak voltak, ez 17 oldalt tölt ki. Ennyivel kevesebb volt a 2022. évi tevékenységük, vagy egyéb okok állnak a terjedelemcsökkentés hátterében?

– A különbség abból adódik, hogy korábban úgymond magazin jellege volt a jelentésnek, vagyis fényes papírra nyomtattuk, és sok képet tettünk bele. A képek sok esetben fél oldalt is elfoglaltak. Idén a visszajelzések alapján mellőztük a képeket, ezek sok esetben amúgy is pusztán illusztrációként szolgáltak, és arra törekedtünk, hogy a jelentés egyfajta azonnal felhasználható munkaszöveg legyen a különféle szervezetek számára. Azt is mondhatnám, idén jobban igazodtunk a nemzetközi jelentések letisztult és minimalista formátumához, úgy érzem, ennyi év után elértünk egy bizonyos kiforrottságot.

Benkő Erika szerint az Úz-völgyi temető ügyének nem szabadna az egók harcává silányodnia

– Miért csak angol nyelven adják ki, magyarul nem lenne érdemes?

– Mert angol a munkanyelve annak a szakmai és politikai, nemzetközi közegnek, mely számára 300 példányban elkészítjük a jelentést. Azt gondolom, az erdélyi magyar szervezetek, a sajtó, valamint a közélet iránt érdeklődő tisztában vannak az erdélyi magyarság helyzetével, tekintve, hogy naponta szembesül ezekkel mindenki. Nekünk ezekről a dolgokról nem egymással kell beszélnünk, mert mi nagyon jól ismerjük a helyzetet, hanem a külvilág elé kell tárni, és ezt csakis angolul érdemes. Tudomásom szerint a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat angol nyelvű hírlevelein és jelentésén kívül Erdélyben nem készül más angol nyelvű tájékoztató. A mi jelentésünk egyedülálló, és ilyen tekintetben az egyetlen olyan angol nyelvű forrás, melyből a nemzetközi közvélemény és jogvédő szervezetek tájékozódni tudnak az erdélyi magyarok helyzetéről.

– Ki tudná emelni a három legfontosabbat a tavalyi, sikeresnek nevezhető akcióik közül?

– Számomra minden ügy fontos, mert minden ember számít. Azok az ügyek is, amikor valakit személyesen ér valamilyen inzultus magyarsága miatt, de az is, amikor közösségi létében éri támadás az erdélyi magyarságot. Ez a munka ilyen tekintetben aprólékos, sziszifuszi, melyhez nagyon sok türelem, kitartás és hangyaszorgalom kell, s melynek általában hosszú távon van eredménye, a látványos, azonnali sikerek nagyon ritkák. Kimondottan lehangoló egyébként legtöbbször az állami szervek, intézmények reakciója, és nagyon sok esetben fogalmunk sincs arról, hogy egy-egy elindított ügy hová fut majd ki, tekintve a Romániára jellemző jogbizonytalanságot. A legnagyobb sikernek amúgy azt érzem, hogy az emberek bizalma egyre inkább érződik, nagyon sokan keresik fel a szervezetet, és jelzik nekünk a problémákat, videókkal, képernyőmentésekkel segítenek. Ez szerintem a legfontosabb: a közösség ilyen mértékű bizalmát elnyerni.

– A múlt héten jelentették be, hogy jogerős döntés született az Úz-völgyi temetőben felállított betonkeresztek ügyében. Mi a következő lépés?

– Az Úz-völgyi temető ügyében három pert indítottunk, ebből egyet jogerősen, egyet pedig első fokon nyertünk meg, de előre egyetlen medve bőrére se lehet inni, mert nem tudjuk, hová fut ki majd ez az ügy. Korábban említettem a román igazságszolgáltatásra jellemző koherencia hiányát, ami az Úz völgye esetében halmozottan érvényes.

– Nem zavarja, hogy Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke magának akarta vindikálni a múlt héten nyilvánossá vált sikert?

– Én az ügyet tartom szem előtt, ez nem szabad az egók harca legyen, a nemzet érdeke szerintem mindenek felett áll.

– Idén mire szeretnék fektetni a hangsúlyt tevékenységük során?

– Minden ügyre ugyanúgy odafigyelünk ezután is.

– Nekünk is lenne egy javaslatunk, ha szabad ilyet megfogalmazunk, már csak azért is, mert ennek az ügynek a zászlóvivői szeretnénk lenni az elkövetkezendőkben: a magyar nyelv használatának „ráerőszakolása” a közintézményekre, közhivatalokra stb. az ügyfelekkel való kommunikációban, nyilván azokra, amelyeknek a magyar többségű megyékben is vannak kirendeltségeik, hivatalaik, irodáik. Pontosan mit ír elő ilyen tekintetben a jogszabály, és Székelyföldön ez mely intézményekre vonatkozik?

Az angol nyelvű jelentés 300 példányban jelenik meg

– A magyar nyelv hivatalokban való használatának lehetőségére a közigazgatási kódex vonatkozó passzusai utalnak. Az írott hivatalos kommunikáció esetében ez úgy történik, hogy például a román válasz mellett magyarul is kötelező válaszolni egy magyar megkeresés, beadvány esetében, ami azt jelenti, hogy a választ elkészítő közhivatalnoknak fizetetlen pluszmunkát kell elvégeznie. Ezért a legtöbb hivatalban a munkatársak nem igazán lelkesednek a magyar nyelv használatától. Ugyanakkor nincsenek világos szankciók előírva arra nézve, ha egy intézmény elmulasztaná a magyar nyelv használatát a hivatalos kommunikációban, tehát igazából nem is lehet az intézményeket érdemben felelősségre vonni. Tekintettel arra, hogy az anyanyelv-használat lehetősége a közigazgatási kódexben szerepel, az ezzel való élés elsősorban az önkormányzatokra és azok társintézményeire vonatkozik.

– Például a rendőrségen is kötelező lenne magyarul (is) kommunikálni az oda betérőkkel, hozzájuk fordulókkal?

– A rendőrségen és bíróságon bárkinek joga van tolmács segítségét igénybe venni, de nincs sem a rendőrségnek, sem a bíróságoknak kötelezettség előírva az írásost kommunikáció tekintetében.

– Mit a teendő, ha a kötelező magyarnyelv-használatot akadályoztatva, mellőzve tapasztaljuk?

– A magyar nyelv használata a törvényben foglaltak szerint adott lehetőség azok számára, akik élni akarnak vele. Aki számára ez fontos, az minden egyes alkalommal éljen ezzel a joggal! A jogok akkor érnek valamit, ha gyakoroljuk azokat, s minél gyakrabban élünk velük, annál inkább elfogadottabbakká válnak. Amennyiben ezt a jogunkat visszautasítják, a felháborodásnak hangot kell adni. Minden ilyen esetben lehet számítani a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatra, mi mindenkinek segítünk abban, hogy panasza eljusson a diszkrimináció-ellenes tanácshoz, ahhoz a fórumhoz, mely illetékes az ilyen esetekben.