A Kilimandzsáró havát keresték

Március 29-én a Sepsiszentgyörgyi Ifjúsági és Sportegyesület (Sepsi ISE) szervezésében került sor Márk Előd Miklós egy szafarit és a Kilimandzsáró megmászását magába foglaló afrikai kiruccanásának érdekfeszítő vetített képes összefoglalására. Biztató zárómondata, miszerint nagyon kell nem akarni megmászni a Kilimandzsárót, ahhoz, hogy ne sikerüljön, sokakban nagy reményeket ébresztett.
Zsúfolásig megtelt a BBTE kihelyezett tagozatának Bibó István-terme az eddig főként hegymászóként nevet szerző sepsiszentgyörgyi fiatalember előadásának estéjén. A közgazdász végzettségű Márk Előd régóta űzi kedvenc sportját, több kontinensen hódított már meg „jó nevű” hegycsúcsokat, olyanokat is, amelyek kockázatvállalást feltételeznek. Az afrikai út azonban egy laza nyári szabadságot hivatott emlékezetessé tenni, amelyre kedvesével, Anitával kettesben indult el, az út második felét azonban már négyesben tették meg, mivel csatlakozott hozzájuk két itthoni barátjuk is. Saját szervezésben zajlott az egész, nagy felhajtás nélkül, amennyire lehetett önellátásra alapozva (amíg hagyták, de ne vágjunk a dolgok elébe).
Kivételesen a szabadság ideje határozta meg az úti célt, és nem fordítva, hosszas barchobázás után a november végi, december eleji szabadidőben az afrikai célpont, Tanzánia kecsegtetett hegymászáshoz alkalmas időjárással – ott akkor, az esős évszak végén kezdődik a szezon –, illetve egy jó kis szafari lehetőségével.

Bemelegítés a Merun
Felszállás Amszterdamban közvetlen járatra este 11-kor, érkezés a Kilimandzsáró nemzetközi reptérre, majd szállás Arusha városában, a Meru-hegy lábánál. Párás meleg, jóleső, 30 fokos novemberi kánikula, szerény hostel. Kísérő nélkül császkáltak a városban, ami pedig nem igazán ajánlott: nem veszélyes, csak kellemetlen, ha percenként 3–4 helybéli akar eladni valamit, vagy elvinni valahová, tisztes honoráriumért. Így kezdődött a kalandtúra.

A Meru a Kilimandzsárótól 70 kilométerre levő, 4566 méter magas alvó vulkán, akklimatizálódáshoz kiválóan megfelel az Afrika legmagasabb csúcsára törő turistáknak. Nemzeti parkban terül el, ahol kafferbivalyok törhetnek a gyanútlan turistára a bozótból, ezért kötelező fegyveres őrrel, idegenvezetővel túrázni, és a turizmusból származó bevételek gyarapítása végett ajánlott, illetve lehetséges hordárral, szakáccsal felsétálni a hegyre. Az ott foglalkoztatott helybélieknek jó túlélési lehetőség a megkeresett napi 2–3 dollár, és az azt duplázó borravaló. Tanzánia a szegénység, a csontsovány kecskék és bennszülöttek országa, ahol a turistákat szent tehenekként tisztelik, ezért a legnagyobb alázattal, odaadással (és zárt, fegyverrel őrzött szállásokkal) állnak rendelkezésükre.
Hatalmas iramban indult a mieink csúcstámadása. Hamar kiderült számukra, ez így nem lesz jó, mert túl hamar, jóval napfelkelte előtt felérnek, így még sokat kell vacogniuk a fenti fagyban ahhoz, hogy élvezzék az ígéretes látványt. Magyar, francia, afrikai népdalok éneklésével lassították az időt menetközben (ki-ki, amit tudott, azt adta elő), így is hamar felértek a Merura, ahol a szegényesen öltözött feketebőrűek igencsak megszenvedtek a nap első sugarainak kibukkanásáig. Nekik nem, Elődéknek megérte várakozni.

Közjáték a sztyeppén
„Ketrecben”, masszív terepjáróban az ahányan annyi nemzetet képviselő turisták, és szabadon a vadak – az afrikai sztyeppéken így szafariznak. Mindig előre kijelölt útvonalakon, mindig idegenvezetővel, aki egyben a sofőr szerepét is betölti. Három nemzeti park kínálta magát a környéken, az elefántcsordáiról és majomkenyérfáiról híres Tarangire, a Manyara-tó (gazdag vízi világa van) és a Ngorongoro, ahol oroszlánok hemzsegnek. A szállásul szolgáló katonai sátorban zuhanyozófülke, angol vécé, hófehér ágyneműs franciaágy, moszkitóháló. Ez az olcsó változat. A fényképeken elefántok, zsiráfok, hiénák, vízilovak, lusta oroszlánok, Előd és Anita.

A Kilimandzsáró hava
„A Kilimandzsáró harmadidőszaki vulkanizmus során keletkezett. Túlnyomórészt bazalt alkotja, amely kőzet a mállás miatt erősen omlékony, sziklamászásra ezért nem alkalmas. Az utolsó hivatalos mérés szerint a Kibo-csúcs a legmagasabb pontja. A globális felmelegedés következtében hava egyes kutatók szerint 2020-ig teljesen eltűnik” – olvasható a világhálón.
– Két, időközben hozzánk csatlakozott, otthoni baráttal immár négyen, a több lehetséges útvonal közül a hatnapos Marangu-utat választottuk, ahová ismét kötelező idegenvezetővel menni. Vagyis négyen szerény húszfős kísérettel indultunk, egyébként jellemző módon személyenként legalább három hordár, idegenvezető, szakács és segédszakács kíséri a turistákat – meséli Előd.
Nyolcvanhárom kilométer a Kilimandzsáró Nemzeti Parkban, 5000 méter szintkülönbség jelentette a következő napok kihívását. Második napra felértek a 3700 méterre levő táborba, ahová autóút is vezet (de azt csak a mentésre használják), és ahol helikopter-leszállópálya is található. A következő tábor már 4700-on volt, így beiktattak egy akklimatizálódási napot, egy kisebb túrával a Mawenzi-csúcs oldalába. Ismét éjfélkor indított csúcstámadás következett.
– Mi egy órával később indultunk, mint két társunk, aki kihagyta a felkészítő Meru-túrát. Elöl Anita, mi a hidegben kissé lelassulva követtük. Anita a fokozottan meredek, kőfolyásos lejtőn elérte a csúcsot, ám kiderült, nincs, ki lefotózza, így visszajött értünk. Végül együtt is felértünk.

Elszámolás
– Gyermekkoromban Széchenyi Zsigmond (világutazó és híres vadász) útinaplóit faltam – magyarázta az előadó, hogy miért pont Afrikáról mesél most.
A bakancslistán egy újabb tétel kipipálva. Amennyiben valaki máris tervezné útját: saját szervezésben és szerény igényekkel fejenként körülbelül 1200 dollárba került a Kilimandzsáró-túra, a Meru újabb 3–400, a szafari kb. 600 személyenként, amihez hozzászámítódik a repülőjegy ára és a kötelező borravaló, ami akár 200 dollár is lehet. S aztán lesz, amiről mesélni sok teltházas estén!