A koronavírus létezik!

A koronavírus létezik, akik átestek a betegségen, különböző tünetekről számoltak be, de nemcsak fizikailag érezték rosszul magukat, hanem lelkileg is megviselte őket a kór. Két érintett család vállalta, hogy elmeséli történetét, főleg azért, hogy eloszlassák a kételyeket és tévhiteket.

A szóban forgó családok azért vállalták, hogy elmesélik, ami velük történt, mert úgy látják, egyre többen nem hisznek a vírus létezésében, nem tesznek meg mindent a megelőzés érdekében, és ez veszélyes is lehet. Ugyanakkor így sem vállalta mindenki teljes névvel az esetét, mivel, mint mondták, mai napig érik őket szóbeli bántalmazások, megkülönböztetés amiatt, hogy megfertőződtek a koronavírussal.

Elsőként Ivu Maria jelentkezett, hogy szívesen megosztja az olvasókkal férje esetét, aki önhibáján kívül, minden óvintézkedés betartása mellett is megbetegedett. Mint mondta, a járvány kezdetétől home office-ban dolgoztak mindketten, férje építészmérnök, júniusig nem jártak ki, csak, amikor nagyon muszáj volt. A brassói családfő június végén betegedett le, munka után rosszullétre panaszkodott, felesége elmondása szerint eltorzult arccal, szédelegve, lázasan ért haza munkahelyéről. Mindezek ellenére a családorvos azt mondta, nincs elég tünete, nem tud tesztet kérni számára. Ezt követően önkéntes karanténba vonult, tünetei óráról órára változtak: láz, száraz köhögés, rekedtség, hidegrázás, végül a család úgy döntött, magánklinikán végeztetnek koronavírus-tesztet. Az eredmény pozitív lett, ezzel egyidőben a tünetek is súlyosbodtak: erős köhögés, lázállapot és fájdalmak.

A klinika azt javasolta a családnak, hogy várjanak, amíg a közegészségügy felkeresi őket, de ez is napokba telt, ugyanis a brassói kórházban nem volt hely, nem tudták hová szállítani a beteg férfit. Végül Sepsiszentgyörgyre került, igaz, három órán át tartott az út Brassótól, mert fogadókórházat kerestek útközben – mesélte Ivu Maria. A kórházban két napig nem adtak kezelést a tünetekre sem, majd a radiológiai és egyéb vizsgálatok alapján az orvos felmérte, hogy a férfi mája károsodott leginkább, de tüdőgyulladásra antibiotikumot és más lázcsillapító, vérhígító gyógyszereket is kapott. A férfi 10 napot töltött kórházban, majd két negatív teszt után hagyta el az intézményt, ám otthon is 7 napot maradt még elkülönítésben.

– A család többi tagján is elvégezték a gyorstesztet, ami negatív lett, de nagyon nehéz volt ez az időszak. Én sem mentem dolgozni, elzárkóztunk, szerencsére ismerősök, barátok segítettek bevásárolni, megoldani különböző gondokat. A legnehezebb az volt, és most is az, hogy sok bántás, sértés ért, olyan emberektől is, akiktől nem vártuk. Volt, aki kinevetett, nem hitte el, ami történt, mások azt állították pénzért reklámozzuk a vírust, de szeretném, ha eljutna mindenkihez, hogy ez a vírus létezik, és csak úgy tudjuk megóvni egymást, ha védekezünk, betartjuk a szabályokat – mondta a családanya.

Férje, aki egyébként pont a fentiek miatt nem vállalja a nevét, ma már jól van, de most is gyógyszereket szed májkárosodása miatt. A család úgy érzi, egy tragédia surrant el mellettük, ami sokkal rosszabb is lehetett volna, mert ez a betegség bárkit megtámadhat.

A másik család, akik vállalták történetüket, szintén átestek a koronavíruson, megfertőződtek a szülők és kiskorú gyerekük is. Szegő Erika 43 éves, szociális munkával foglalkozik, és bár tünetmentes volt, munkahelyi teszteléskor derült ki, hogy megfertőződött. Ők is értesítették a közegészségügyi hatóságot, elszigetelve maradtak, majd kórházba mentek, annak ellenére, hogy a törvények szerint akkor nem volt kötelező a beutalás.

– Azért döntöttünk így, mert egy új vírusról, betegségről van szó, nem tudtuk, mivel jár, megijedtünk. Nem voltak jelentős tüneteink, fejfájás és szédülés jelentkezett a férjemnél és a lányomnál is, de jobbnak láttuk, ha felügyelet alatt vagyunk. A megterhelő az volt, hogy nem hagyhattuk el a kórtermet, és sajnos csak a sokadik tesztünk lett egymást követően negatív és mehettünk haza – mesélte a családanya. Mint mondta, annak ellenére, hogy átestek a koronavíruson, nem nyugodtak meg, még óvatosabbak lettek, de úgy látják, az emberek többsége nem veszi komolyan a betegséget.

– Legtöbben azok közül, akik ismerik a történetünket, szkeptikusak, egész hajmeresztő dolgokat mondtak rólunk, a kislányom egyáltalán nem is szeret beszélni erről. Sajnos, a kórház miatt elmaradt a tanulással, egész nyáron magánórákat kellett fizetnünk, hogy felzárkózzon, de érzelmileg is megviselte a kór – mondta az édesanya.

Mindkét család azért szerette volna elmesélni történetét, hogy figyelmeztesse az embereket: a vírus létezik, elővigyázatosnak kell lenni, de még akkor is megvan az esély, hogy elkapjuk. Továbbá, azt szeretnék elérni, ha senkit nem közösítenének ki azért, mert megfertőződött.