A korzikai autonómiáról Sepsiszentgyörgyön: a cél közös, a harcot folytatni kell

Itt nem elszakadásról van szó, hanem arról, hogy a közösségek kézbe veszik a saját sorsuk igazgatását – hangzott el a csütörtök esti, sepsiszentgyörgyi pódiumbeszélgetés alkalmával, amelyen Korzika képviselője, Jean-Félix Acquaviva és Vincze Loránt EP-képviselő is tiszteletét tette. A találkozón az autonómia elnyeréséért folyó harcról, politikai ellenérvekről, hatalmi visszaélésekről és elsöprő győzelmekről is szó esett.

A szerdán érkezett korzikai küldöttség Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Erő ügyvivő elnökének meghívására látogatott Székelyföldre. Ittlétük központi rendezvényét képezte az autonómia témájára összpontosító beszélgetés, amelyen Jean-Félix Acquaviva, a francia törvényhozás alsóházának, valamint a törvényeket és az Alaptörvényt felügyelő bizottság tagja is állást foglalt az önrendelkezés kérdésében.

Korzika képviselője biztat

Jean-Félix Acquaviva Korzika autonómiájának kivívását a székelyföldiek perspektívájába helyezve már az elején leszögezte: a két helyzet nagyon hasonló, az önrendelkezés államok általi elutasítása ugyanazon a félelmen alapszik. „Higgyék el, hogy ugyanazzal az érvvel szembesülünk mi is, miszerint a francia államot tervezzük szétrombolni. Ezek politikai dogmák, nem érvek” – fogalmazott a korzikai képviselő, aki szerint az állam félelme szürreális, az autonómia pedig alapvetően része az európaiságnak.

Elmondása szerint a saját harcok sikere a demokratikus támogatottságnak tudható be, ugyanakkor beismerte: szükség van olyan államot képviselő politikusokra, akikben megvan a kellő tisztánlátás arra vonatkozóan, hogy az autonómia nem destabilizálja az országot, hanem éppen az ellenkezőjét teszi. „Minden azon múlik, hogy milyen demokratikus támogatottság van az önrendelkezésért küzdők mögött. Az első, legalapvetőbb lépés az, hogy a közösség többsége az autonómia mögött legyen” – fogalmazott a képviselő.

Kihangsúlyozta, hogy Európai Unió független régiói nem az önállóságon, hanem autonomista önrendelkezési helyzetük fokozatos javításán dolgoznak demokratikus kereteken belül, és ezzel magyarázható az, hogy az önrendelkezés nem az államok hanyatlásához, hanem virágzásához vezet.

Lépések a székely autonómia ügyében

Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőként szerzett tapasztalattal számolt be a székely autonómia elérése érdekében tett lépésekről. Mint mondta, háromszor nyújtott be autonómiatervezetet a parlamenthez, azonban semmi eredményt nem hozott, valamint levelet is küldött Klaus Iohannis államfőnek, de azóta nem kapott választ. „Bukarestben nagyon nehéz a harc. Nem akarnak beszélni a problémáinkról, szerintük a kisebbségeknek minden jog megvan adva” – fogalmazott. Szerinte ha Románia bezárja a kapuit, Európa felé kell nyitni.

„Bukarest sem hunyhat szemet örökké a téma felett. Semmi sincs úgy a jogban, a politikában, hogy soha sem fog változni. Mert a törvényeket emberek fogadják el, emberek változtatják. Az, hogy Románia bezárkózó magatartást mutat ebben a kérdésben, úgy gondolom, nem az örökkévalóságnak szól, én abban bízom, hogy változni fog” – jelentette ki Vincze Loránt EP-képviselő. Hozzátette: ha Franciaország polgárközpontú állam modelljének archetípusaként hajlandó autonómiáról beszélni Korzika szigete esetében, akkor az sem ördögtől való, hogy Bukarest változtat-e a döntésén. A kérdés csupán annyi, hogy marad-e erő, elszántság a harcra.

„Le kell nekünk törnünk a román állam ellenállását. Ha Franciaország nem félt autonómiát adni egy különálló szigetnek, Romániának sem kéne, mert itt nem elszakadásról van szó, hanem arról, hogy a közösségek kézbe veszik a saját sorsuk igazgatását” – fogalmazott Vincze Loránt. Hozzátette, hogy az európai összefogás, nemzeti kapcsolattartás elengedhetetlen. Azzal, hogy elindultak a folyamatok a FUEN-ben, hogy elindult a polgári kezdeményezés, a Minority SafePack, addig tétlenül álló közösségeket vettek rá a politikai cselekvésre.

Hosszú út vezet az önrendelkezésig

A Korzika autonómiájának megtárgyalásáig vezető útról szóló beszámolójában Jean-Félix Acquaviva emlékeztetett, hogy a sziget erőteljes autonómiatörekvése 1950–60-ban kezdődött, az integrációval való szembenállás pedig mindvégig jellemző volt az évtizedek folyamán. Az önrendelkezés szükségérzetét múltbéli események sorozata váltotta ki, amelyek 1975-ben kezdtek igazán elharapódzni, az algériai háborúból hazatérők Korzikára való betelepítését követően. A lázadás után két önrendelkezési folyamat indult: egy nyilvános, politikai-társadalmi mozgalom, és egy betiltott, „földalatti” törekvés.

A csúcs Claude Erignac prefektus meggyilkolása volt. Yvan Colonnát vádolták a bűntettel, ezt a képviselő szerint nagyon fájdalmas pillanatként élte meg a korzikai közösség. „Itt láttuk a büntetőhadjáratát a mélyállamnak a helyi közösség ellen. 2022 márciusában Colonnát megölték a börtöncellájában, mai napig nem tudni az igazságot” – fogalmazott a képviselő, aki szerint 2015 óta Gilles Simeoni autonomista vezető nyomdokaiba lépve egy autonómiai újjászületés irányába sikerült elindulni, amivel elérték, hogy a fegyveres ellenállási mozgalmat megfékezzék. Ezt követte a kiegyezési folyamat.

A jelenről

Előbb a korzikai polgárokat kellett meggyőzni, milyen úton kell haladjanak, utána a francia kormánnyal való tárgyalás következett. Először 2015-ben a helyi közösségekben, majd politikai szinten is lehetővé vált, hogy az autonómia győzedelmeskedjen. Elérték, hogy a parlamenti képviselők többsége, a szenátusbeli képviselők fele autonómiapárti legyen, ugyanakkor Korzikának európai parlamenti képviselője is lett.

„Annak ellenére hogy már 2015-ben elindult a fejlődési irányzat, mégis szükség volt arra, hogy Colonna meggyilkolása után nagy tömegtüntetésekkel nézzen szembe az állam, hogy rádöbbenjen a tárgyalások szükségességére” – mondta Jean-Félix Acquaviva, akinek meggyőződése: tüntetés nélkül nem lett volna előrelépés.

A tárgyalások nem voltak egyszerűek. A képviselő szerint a francia köztársaság továbbra is egy rendkívül centralizált, magabiztos állam, és ez annak ellenére van így, hogy a választók akarata más irányba mutat. Február 23-án azonban eljött az a történelmi pillanat, amely során a sziget politikai képviselőinek 90 százaléka az önrendelkezés mögé állt. Ezt követte a francia belügyminiszterrel történt megállapodás, a francia állam elfogadott egy alkotmányos szövegtervezet. Jelenleg azt remélik, szeptemberben döntést hoznak az ügyben.

„Ennek ellenére még mindig nem vagyunk a végén. Meg kell győzni a nemzetgyűlést, a szenátust, mindkettőnek egyszerű többsége van a szöveget érintve, ha mindkét házban megvan a többség, akkor lehet az alkotmányozó nemzetgyűlést összehívnia az elnöknek Versailles-ban, és ugyanakkor majd háromötöd arányban kell elfogadni az alkotmányszöveget” – vázolta. Acquaviva szerint a csata még előttük áll, de megnyerhető: elsöprő érvük az, ha a köztársaság nem fogadja el a demokratikus játékszabályokat – még hogyha ez a tudat mélyén történik is –, akkor az állam a diktatúra felé mozdul el.

Türelem és munka

A beszélgetés végén Kulcsár-Terza József levonta a következtetést, miszerint a székely autonómiára való törekvésben jó úton járnak, de türelemre és nehéz munkára van szükség. „Ha ezt betartjuk, lehet eredménye. Ha feladjuk, el fogunk esni” – vélekedett.

„Hosszú évtizedek harcáról van szó, gazdasági fejlődésben is nagy lemaradást kellett behoznunk, ami a kommunizmus évtizedeit jelentette. Mi is teljesen más helyzetben lennénk, ha nem ’90 után kezdődtek volna a közösségi törekvések, de nekünk ez a kereszt jutott” – jelentette ki Vincze Loránt, utalva ezzel is a korzikai képviselő által hangoztatott, maratoni gyalogláshoz hasonlító évtizedes harcra, amelyet csak kitartással lehet végigvinni.

A francia kormány és a korzikai képviselők március 12-én állapodtak meg az alkotmányos szövegtervezetről, amely a Franciaországhoz tartozó sziget köztársaságon belüli autonóm státuszának elismeréséről rendelkezik. Az államfő történelmi pillanatnak nevezte, hogy a francia kormány az államon belüli autonómia megadását javasolja Korzikának, amelynek vezetői hosszú ideje követelik az önállóságot.

Fotó: Tuchiluș Alex