A Dunakanyar szépségéről csak az tud áradozni, aki megfordul Vácon és környékén, fellapozza Móricz Zsigmond élettörténetét, a nagy folyó egyik oldaláról kompon megy át a túloldalra. Ami szemnek ingere, mindent láthat itt… S ha van ideje és lehetősége, megízlelheti azt is, ami a szájnak ingere.
Ebben a szerencsés helyzetben volt az elmúlt napokban a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Szakközépiskola két tizedikes és két tizenegyedikes szakiskolása, valamint kísérő tanáruk, Para Mária-Edit, akik egy meghívásnak eleget téve részt vehettek a Szabadtűzi Lovagrend nagy tavaszi főzőversenyén. Ezt most a Duna bal partján fekvő Verőcén tartottak.
A meghívás a szakközépiskolának szólt, a négy diákot Fejér Anikó szakos tanár készítette fel a nagy megmérettetésre. Előrebocsátom, hogy a gasztronómiai vetélkedők sorában igen előkelő hely illeti meg azokat, amelyeket a fentebb említett lovagrend szokott szervezni Magyarország különböző vidékein, hirdetve, hogy a szabad tűzön készített ételek mindennél ízletesebbek. Maga a lovagrend 2010-től folyamatosan működik, fő tevékenységi területe szabadtéri főzőversenyek, főzéssel kapcsolatos szabadtéri rendezvények szervezése, lebonyolítása, a gasztronómiai tudomány népszerűsítése. Nos, ez a lovagrend hívta meg berdéseinket Verőcére, e Vác közeli városkába, ahol a település szélén előkészített helyszínen mutathatták be szakács-tudományukat.
Az idei rendezvényre, a Tóth Jutka Emlékversenyre összesen huszonnégy csapat nevezett a Kárpát-medencéből, köztük a sepsiszentgyörgyi alakulat, amelyet három lány és egy fiú alkotott: Veress Annamária-Beáta és Bognár Barbara-Noémi harmadéves szakácstanulók, valamint Deák Erika és Gödri Adrián-István másodéves pincértanoncok. Beszélgetésünk elején mindjárt meg is jegyzik, hogy ők voltak a legfiatalabbak, és a népes mezőnyben az összetett eredmények alapján hatodikak lettek.
– Elküldték a szabályzatot – ezt Fejér Anikó részletezi –, az elvárásaikat, ebben jelezték, hogy a szűkebb tájegységünk sajátos ételei mellett egy másikat is be kell mutatnunk. Mi a Barcaságot választottuk. Egy-egy szórólapot is készítettünk a két megye legnagyobb személyiségeiről.
Jelezték, hogy az alapanyagot ők biztosítják, a tűzhelyet és a fát is, a versenyzők vigyenek üstöt, tányért, evőeszközöket. Azt is tudatták velük, hogy egyik nap sült ételeket kell készíteni, a másikon főtt ételeket, de legyen előétel, főétel és csemege (desszert), illetve leves, főétel és ugyancsak desszert.
– Az első sikert Erika aratta a székelyruhájával – mondta az egyetlen fiú. – Aztán engem is megnéztek, miként rakom a tüzet, mert a három lány mellett ezt vállalnom kellett. Hát volt mit nyelnem! A füstre gondolok. Csak sóvárogva néztük a többieket, akik gázkályhával érkeztek. Persze, a gyergyóiak sem hoztak egyebet, mint mi.
– Az első nap sem volt könnyű – toldja meg Erika. – Ekkor ért az első meglepetés. Be kellett hunynom a szemem, tizennyolcféle fűszert emeltek elénk, s illatról fel kellett ismerni azokat. Aztán megkaptuk a nyersanyagot, őrölt pulykahúst, karfiolt, sajtot, kefirt, búzadarát. Ebből töltött húsgombócot készítettünk kipanírozva grízben, olajban megsütve, hozzá kefirből fokhagymás szószt. Másnapra májat, cukkinit, szívet kaptunk, ebből tokány készült meg cukkini-leves. Nyilván, fűszert is használhattunk. Öt óra állt rendelkezésünkre, hogy a három fogást egyetlen tűzhelyen elkészítsük.
– A legnagyobb sikert a kürtőskalács aratta – neveti el magát Para Edit tanárnő. – Ez volt a mi sült csemegénk, de pillanatok alatt eltűnt még a tányér is, amit aztán vissza kellett kérnünk, mert az iskola leltárában szerepel. Nem tudtak betelni az illatával, a vanília belengte a környéket.
A berdés kiskukták csapata, mint mondtuk, összetettben hatodik lett, de a barcasági készítménnyel megnyerte a legjobb főtt főétel díját, a sült ételek kategóriájában másodikak lettek, akárcsak a főtt ételükkel, míg a kürtőskalács a legjobb sült csemege címet kapta. A beszélgetés végén a lelkemre kötötték, feltétlenül említsem meg: a Bertis üzletlánc, személyesen annak tulajdonosa támogatása elengedhetetlenül szükséges volt, hogy elmehessenek Verőcére.
Köszönjük szépen Péter tanár úr! Hadd lengje be újra az öröm és a dícséret a ” Berde Áron” Szakközépiskolát, diákjait, Incze Anikó kolleganőm eredményes munkáját, Berszány Tibor igazgató úr nagylelkű támogatását. Hála van a szívemben, hogy segíthettem diákjainkat az út megszervezésében, a folyamatos kapcsolattartással, bíztatással, jó tanáccsal és nem utolsó sorban, hogy részese lehettem életük e szárnyakat adó pillanatában, amikor 5 kupát, 5 érmet valamint 5 díjat tudtak magukénak!