A medve és a farkas mellet a sakál is pusztít Székelyföldön

Vadászok berkeiben egyre többet hallani arról, hogy a Székelyföldön is szaporodóban van a sakál, régebbi nevén a nádifarkas, amely a farkas konkurenseként egyelőre az erdei apróvadállományra pályázik. Kell-e inváziótól tartanunk, van-e egyáltalán tennivaló ebben az ügyben?

„Egyelőre nem beszélhetünk invázióról, annak ellenére sem, hogy ha az 1990-es években elszórtan jelezték jelenlétét az ország déli részén, ma pedig már minden megyében jelen van. Még nem áll rendelkezésre erről sok adat és nincs hosszú távú vizsgálat arra vonatkozóan, hogy milyen hatása van ennek az állatfajnak az őshonos állatállományra” – vélekedett érdeklődésünkre dr. Farkas Attila, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi Karának egyetemi adjunktusa, az erdőmérnöki szak tanulmányi programfelelőse.

A téma egyik hazai szakértője annak ellenére is így gondolta, hogy a sakál terjedése európai jelenség, már a Balti államokban, Észtországban, Lettországban és Litvániában is megjelent. Úgy néz ki, az ember beavatkozása nélkül megtalálta a neki megfelelő élőhelyet és táplálékot, és kihasználja azt.

Amit mindenképp jó tudni

Hogy a hazai gazdálkodókra vagy vadállományra mikor fog ez valós veszélyt jelenteni, arról még korai beszélni – tudtuk meg. A sakál ugyanis – éppúgy mint a farkas – a kutyafélékhez tartozik, de hatékonyságát tekintve messze elmarad a farkastól, mivel testmérete is kisebb, de a falkák is kevesebb egyedből állnak. Az élőhelyeiket tekintve ugyan már van átfedés, de még itt sem egyértelmű a jövőbeni tendencia.

Tény, hogy vannak olyan helyszínek, ahol a sakál nem tudott megmaradni a farkaspopuláció mellett (egyelőre bulgáriai hosszútávú megfigyelések alapján levont következtetésről beszélünk). Ennek oka az is lehet, hogy a domináns faj – esetünkben a farkas – nem zsákmányként ugyan, de vadászhat-vadászik a sakálra, csak azért, hogy csökkentse a konkurenciát. Így tehát ahol van farkas, ott kevesebb sakál van, és Farkas Attila szerint megtörténhet, hogy a jövevény nem is fog elszaporodni.

Az is igaz, hogy az apróvadaknak nem hiányzik egy újabb ragadozó, bár egyesek szerint a sakál „ökoszisztéma-karbantartóként” is felfogható, mert eltakarítja a dögöt és sok rágcsálót elpusztít.

„Ugyanakkor ahogy a farkas-sakál párban a domináns egyértelműen a farkas, a sakál-róka párban az előbbi az uralkodó, aminek az is következménye lehet, hogy megritkul a rókapopuláció. De az is megtörténhet, hogy felosztják egymás között az élőhelyeket. Még egyikre sincs sincs bizonyíték” – mondta Farkas Attila.

Nyomulnak a nagyvadak

Kiss Attila, a Katrosa Vadásztársaság vezetője egyértelműen soknak ítéli a sakálok példányszámát – két egymásutáni este hatot is lőtt (noha nagyon rejtőzködő és óvatos vadállat a sakál), és úgy tapasztalja, a nyulak, őzgidák is megsínylették jelenlétüket. Zágon környékén mindennap lehet hallani a faluban az üvöltésüket – mondja –, de Borosnyó és Kommandó környékén is jelen vannak. Egyszer hajtást is rendeztek egy olyan területen, ahol tudtak a jelenlétükről, mégsem sikerült egyet sem lőni – ezt annak tulajdonítja a vadásztársaság vezetője, hogy behúzódhattak a környéken levő rókalyukakba. Kiss Attila szerint a farkas most nem foglalkozik a konkurenciával, mert lehúzódik a települések közelében levő mezőgazdasági területekre, ahová az őzek, szarvasok, nyulak is járnak a zöldülő repcére.

Már legalább öt éve Illyefalva és Előpatak környékén is jelen van a sakál – erősítette meg Benkő Árpád, aki a Megyei Vadász- és Sporthorgász Egyesülethez tartozó 9700 hektáros 11-es illyefalvi vadászterületen tapasztaltakról beszélt. Ugyan ő maga nem volt tanúja a sakál vadászatának, kártételének – az elszaporodott farkasokénak annál inkább –, de úgy véli, tavaly kevesebb őzgidát látott terepen, mint azelőtt való évben. Nem bizonyított, hogy ez a sakál miatt van – mondja Benkő –, az azonban biztos, hogy a sakál az apróvadra nézve az egyik legveszélyesebb ragadozó. Ráadásul már olyat is megörökített egy magyarországi vadkamera, hogy a malacozó vaddisznó mellől szedte el a szaporulatot. Abban azonban biztos a megkérdezett, hogy egyre több a sakál, főleg Sepsiszéken és Orbaiszéken, míg Erdővidéken a farkasok az erdők urai.

Szentgyörgyön is bemutatkozott a nádifarkas – erről Csákány László, a Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnöke számolt be, aki három éve a sepsiszentgyörgyi gyümölcsösben, de az előpataki út mentén levő legelőn saját szemével is látta a sakált, illetve az általa széttépett juhokat. Természetfotósként pedig sikerült megörökítenie a sakált és a rókát is egy képkockán – békésen megfértek egymás mellett, ami valószínűleg azt jelentette, hogy nem kellett versengeniük a táplálékért –, de ha egy szűkösebb területen osztoznának, akkor lehet, hogy a rókát prédájának tekintené a sakál – erősítette meg Csákány László a Farkas Attila által elmondottakat, de a szakmai körökben is egymásnak ellentmondó megfigyelések miatt tartózkodott az egyetlen érvényes igazság kinyilatkoztatásától.

Egyelőre a farkasnak nincs félnivalója, de a sakál kilőhető – ez ügyben megszólaltattuk Sárkány Árpádot, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnökét, a vadásztatással foglalkozó Abies Hunting Kft. igazgatóját is.

„Romániában nagyon lecsökkent a vadászható vadfajok palettája, nagyon sok szigorúan védett vadfaj van: ilyen a medve, farkas, hiúz, vadmacska, fajdkakas, szalonka. Már csak szarvast, őzbakot, vaddiszót lehet lőni – a sertéspestis az utóbbinak is elvitte az állomány 90 %-át. Ennek is köszönhető, hogy a farkas nagyon elszaporodott és Nyugat-Európában nagyon sok kárt okozott az állattenyésztőknek. Hogy ezért, vagy azért, mert Ursula von der Leyen Európa bizottsági (EB) elnök unokáinak póniját is megette, nem tudni, de létezik egy direktíva, mely szerint a farkast leveszik a védendő fajok listájáról – közölte Sárkány Árpád, aki maga még nem ejtett el sakált.

Mint ismert, 2022 decemberében az Euractiv brüsszeli hírportál arról írt, hogy a németországi Hannoverben hivatalos kilövési engedélyt adtak ki egy farkasra, miután az megölte az EB-elnök Dolly nevű öreg pónilovát.