A műanyag térhódítása

Gál Zoltán 32 éves, kézdivásárhelyi építész, a Piller Studio szakembere hívta fel figyelmünket, és egyúttal olvasóinkat is tájékoztatná a műemlék épületetek veszélyeztetettségéről, ugyanis nemtörődömségből, illetve az által, hogy a régi épületeket szakszerűtlenül „modernizálják”, nem a megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem egyenesen elvesznek történelmi múltunkból. Mert ez történik most: a műanyag térhódítása. Műemlékeinket saját magunk értéktelenítjük, rongáljuk.

 – Miként tűnt fel önnek, hogy Kézdivásárhelyen veszélyben vannak a műemlék épületek?

– Kolozsváron végeztem építészetet, ugyanott posztgraduális képzésen is részt vettem, műemlékek felújításárára szakosodtam. Három évig dolgoztam műemlékes szakember mellett, utána kerültem haza Kézdivásárhelyre, ahol a kolozsvári tapasztalatok birtokában megdöbbentem a városban zajló műemléktiprásról. Köztudott, hogy Kézdivásárhelyen 1834-ben tűzvész pusztított, azt követően új törvényeket hoztak, tehát már nem fedhettek zsindellyel, a frontokat egybeépítették. Elmondhatjuk, hogy amit ma látunk Kézdivásárhely központjában (eltekintve a központon kívül eső néhány parasztháztól), az a 19. századi építészeti örökséget tükrözi. Csak kérdés, hogy meddig, mert a műanyag egyre nagyobb teret kezd hódítani a modern építkezésben.

– Kifejtené bővebben?

– Sajnos, általánosságban el lehet mondani, hogy amikor felújításról beszélünk, az eredeti, ún. „történelmi” anyag nagy részét egyszerűen eldobják. Ez a helyzet például a régi cserepekkel. Persze, ez sokszor jogos, mert megkoptak, cserélni kell azokat, azonban oda kell figyelni, hogy formában és színben hasonlóra cseréljék. Ráadásul előfordul, méghozzá elég gyakran, hogy a régi cserepek helyére beton kerül, ami se formájában, se színében nem ugyanaz, vagy legrosszabb esetben pléhfödést tesznek. Ennek két oka van: legyen minél könnyebben kezelhető, és minél olcsóbb.

– A cserepeken kívül még milyen rendellenességeket tapasztalt?

– A homlokzatok felújítás sem zajlik mindig szakszerűen, ami érthető, hiszen egy régi épület szép díszeinek felújítása sok türelmet igényel, de eredeti formájukban kellene visszaállítani. A mai szakmai tudás többnyire nem engedi meg, hogy beton nélkül dolgozzanak, pedig a beton nem flexibilis, nem tud a régi anyaggal összekötni. A szocializmus évtizedei alatt a műemlék jelleget nem vették figyelembe, emiatt egyfajta hasadás történt a folytonosságban. Ma, amikor a műemlékeket fel akarják újítani, a régi tudásra, szokásokra alapoznak, ami sajnos nem kielégítő. Pedig vannak szakemberek, akik segíthetnének, és véleményem szerint nem éppen olyan bonyolult a műemlék épületek felújítása.

– A hőszigetelés is veszélyezteti a régi épületeket?

– Trendi lett a hőszigetelés, és sajnos sokszor nem veszik figyelembe a homlokzatot, aminek megvan a dísze, a rajzolata. A díszt leverik, ráhúznak egy falfelületet, és ezzel a város történelmének egy apró részlete is eltűnik. Megértem, hogy magánépületről van szó, de az valamilyen szinten mégiscsak az egész közösségé, és az a ház, terület, amit az utcáról látok, engem is érint. Igenis a városvezetőség, illetve a közösség eldöntheti, hogy milyen legyen a város arculata, miként nézzen ki. Erre vannak szabályok, számon lehet kérni. Országos törvénykezésben van rögzítve, hogy történjen a műemléken bármilyen módosítás, ahhoz műemlékvédelmi jóváhagyás szükséges. Kézdin a központ védett zónának számít, ahol műemlékvédelmi jóváhagyás nélkül még elkezdeni sem szabadna felújítási munkálatokat. Az engedélyeztetési folyamat pedig a következő: a tulajdonos elmegy a helyi urbanisztikai osztályra, és bizonylatot kér arra a munkálatra, amit el szeretne végezni, ehhez szükséges egy technikai dokumentáció, amit építész segítségével készítenek el. A dosszié a műemlékvédelmi bizottsághoz került, amely azt elbírálja, és csak a rábólintása után lehet megkezdeni szakszerűen a kivitelezést. Tudom, ez az eljárás időbe és pénzbe kerül, de ha meg szeretnénk tartani a város építészetének történelmi jellegzetességeit, akkor így kell eljárni.

– Ezek függvényében a nyílászárók cseréje sem mindig történik szakszerűen…

– Sajnos, gyakori jelenség lett, hogy a régi fa nyílászárókat műanyagokra cserélik, aminek gondolom, szintén anyagi oka van, mert a műanyag olcsóbb. Erre számos negatív példát tudnék felsorolni, kezdve az Iskola utcai papi laktól, amely a város egyik legrégebbi polgári lakása. Remélem, a mostani csak átmeneti állapot, és amikor lehetőségük lesz, akkor az eredetihez hasonló és fából készült nyílászárók kerülnek a helyükre. Az is előfordulhat, hogy nem kell minden nyílászárót lecserélni, és itt pozitív példának említeném a bírósággal szembeni épületet: nem cseréltük le a régi, 150 éves nyílászárókat, hanem jött egy asztalos, helyrerakta azokat, és ami elkorhadt, azt kipótolta. Fájó, de mifelénk az dívik, hogy apránként műanyagra cserélik a régi nyílászárókat, aztán évek teltével észhez kapunk, hogy jóformán semmi sem maradt abból, ami a történelmi örökségünk.

– A város központjában több cégér, reklámtábla is látható régi épületeken. Ezek mennyire rontják az összképet?

– Ha szakszerűen vannak elhelyezve, akkor nincs gond, de amikor minél nagyobb táblát, bannert helyeznek el, mit sem törődve a homlokzattal, az már nem rendjén való.

– Mi lenne a követendő példa Kézdivásárhely számára?

– Nagyszebent tudnám felhozni követendő példának, mivel ott a központi épületeket nagyon szépen rendbe tették, természetesen műemlékvédelmi előírások szerint. Tudom, hogy anyagilag többe kerül, de szükségszerű a történelmi múlt megőrzése, ugyanis csak így tudjuk az utódainknak tovább adni, így tudjuk a turistáknak megmutatni, hogyan építkeztek az elődeink, és erre addig lehet vigyázni, amíg van, amit mutatnunk. Ha mindent egy kaptafára, modern sémák szerint újítunk fel, semmi jellegzetességünk nem marad.