A nemzettestnek is szüksége van éltető csapadékra

Túlnyomórészt diákok, tanárok, önkormányzati képviselők részvételével zajlott az október 23-i megemlékezés a kézdivásárhelyi temetőben. Annál a kopjafánál, melyet a Szoboszlai-féle összeesküvés mártírjai előtt tisztelegve állítottak 30 évvel ezelőtt.

A kézdivásárhelyi református temetőben, tanáraik vezetésével több száz diák gyűlt össze a helyi iskolákból, de még a kézdiszentléleki Apor István Általános Iskolából is érkeztek. Ugyanakkor a helyi RMDSZ és önkormányzat, Fejér László Ödön szenátori irodája és a Kézdiszéki Székely Tanács is képviseltette magát. Az 1956-os szabadságharcra emlékező műsort a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium tanárai, növendékei állították össze.

Elsőként Bartos Károly iskolalelkész osztotta meg gondolatait a hallgatósággal, párhuzamba állítva életterünk és kultúránk tisztasága megőrzésének fontosságát. „Nemcsak a saját testünket kell életben tartani, hanem a nemzettestet is; ez utóbbinak is szüksége van egészséges földre és megfelelő mennyiségű csapadékra” – fogalmazott. Ez esetben az egészséges földet a működő kultúra jelenti, amit folyamatosan ápolnunk kell, a tápláló csapadékot pedig a nemzet véráldozata. Ezt hozták meg elődeink a Rákóczi-szabadságharc idején, 1848–49-ben, 1956-ban, és mindig, amikor kellett. Ez újra és újra átjárta, megmozgatta, erővel töltötte fel a „földet”.

„Mi vajon merünk-e a kornak és a korszellemnek megfelelő áldozatot hozni, ha arra szükség mutatkozik?” – tette fel a kérdést a lelkipásztor, egyben rámutatván, hogy 1956. október–novemberben ehhez megvolt a kellő elszántság és akarat, mert tudták, a nemzet jövője a tét. „Milyen ösztöninket merjük ma legyőzni azért, hogy a nemzettestben egészséges vér keringjen?” – folytatta gondolatmenetét.

A tizenegyedikes Opra Hunor-Levente az október 23-i ünnepi megemlékezés legfontosabb céljára figyelmeztetett beszédében: „találkozni és megérteni az előttünk járók, a múlt üzenetét. Minden üldözöttét: papokét, családapákét, feleségekét, gyerekekét és idősekét, nők és férfiak üzenetét, megérteni a mártírhalált, a szenvedettek üzenetét és az égig felkiáltó jajveszékelését… A földjükön szorgalmasan dolgozó gazdák hangját, akik saját bőrükön tapasztalták meg, mit is jelent pontosan a padlássöprés, mi a kuláksors, és mit jelentett a mezőgazdaság szocialista átszervezése. De ugyanakkor a tisztes polgárok szavát, akik elmesélik, milyen volt a proletárdiktatúra demokráciájában élni, milyen volt a társadalom megbízhatatlan elemeként hátrányt szenvedni, milyen volt egyetemi végzettséggel gyári munkásként dolgozni. Ők tudják igazán, mivel járt a nép ellenségének lenni a népköztársaságiban, és hogy mivel járt a kitelepítés. Ők tudják igazán mit jelentet a magyar gúlák foglyaiként tűrni, és életben maradni.”

Azért vagyunk itt, hogy megértsük a fiatal nemzedék ellenállását egy olyan rendszerrel szemben, ahol a tudás és a tanulási vágy ki volt szolgáltatva az elvtársak óhajainak, és a tudományos materializmus elvárásainak – hangsúlyozta a szónok.

A temetőbeli megemlékezést szavalat, ének és a 9. A osztályosok ünnepi műsora tette emelkedettebbé, a kegyelet koszorúinak elhelyezése zárta. Este fáklyás felvonulást tartottak, majd a Vigadó Művelődési Központban a kantai középiskolások előadását mutatták be, ezt követően a volt katonanevelde előtti hősök emlékművénél is koszorúzásra került sor.

Fotó: Kocsis Károly