Kézdivásárhelyen újra Szilveszter Szabolcs az alpolgármester
Kézdivásárhely képviselő-testülete november 4-től, hétfőtől immáron teljes létszámba...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az elhangzottak alapján kíváncsiak lettünk, milyen nagy horderejű ügyekre milyen megoldásokat találtak, de nem egészen azt a választ kaptuk, amire számítottunk. Romániában minden kérelemmel (petícióval) vagy panasszal a parlamenthez fordulhat az a személy, aki alsóbb szinteken nem talál meghallgatást, vagy nem kap megfelelő választ a problémájára. Mint Könczei Csaba lapunknak elmagyarázta, a procedúra szerint három jogász foglalkozik a bizottsághoz érkező petíciókkal, ők derítik fel az előadott eset jogi hátterét és megoldásának lehetséges módozatait, tulajdonképpen a háromtagú parlamenti bizottság csak megszövegezi a választ a kérelmezőnek, vagy felkér erre egy illetékes intézményt.
Igazából kevés a nagyobb társadalmi hatóerővel rendelkező kérelmek száma. Erre egy nem olyan régi példával szolgált: petícióban azt kérték, hogy ne kössék zöldigazolványhoz a munkához való jogot, a munkába járás lehetőségét. Mivel akkor még folyamatban volt az erről szóló parlamenti vita, a bizottsági válaszban csupán rávilágítottak erre a tényre.
Azoknak az eseteknek a zöme (körülbelül a fele), amelyek miatt ehhez az eszközhöz nyúlnak magánszemélyek, a börtönökhöz kötődik: valamilyen személyi jog csorbulására (lakhelytől távoli börtönbe vitték az elítéltet, így nem tarthatja a kapcsolatot a családjával, túlkapás áldozata lett a fogvatartási intézetben) keresnek felsőbb szinten megoldást a rabok, és sokszor ezt meg is kapják, mert a parlamenti kitérő nagyobb súlyt ad az esetnek. Több más petíció is inkább személyes, pontszerűen előforduló probléma miatt születik meg: lelép a lakótársulás elnöke a lakók pénzével, ki fizeti meg az adósságokat, ami miatt a lakók nehéz helyzetbe kerülnek. Orvosi műhibák miatt is írtak már a parlamentnek, holott azokat kivizsgálni az orvosi kamara feladata. Aztán vannak krónikus folyamodványírók, akiknek ez egyfajta szórakozást jelent.
Arra is rákérdeztünk, a hasonló esetek (túlkapások) ismétlődése, amelyet a petíciókban jeleznek, vajon nem vezethet-e oda, hogy egy törvény valamely passzusát módosítsák, de erre csak akkor van mód, ha valaki interpellál abban az ügyben. Kovászna megye szerencsére az elmúlt egy évben csak egyszer került terítékre a bizottságban (egy kézdivásárhelyi lakótársulásos üggyel), s ez igencsak értékelendő, azt a tényt ismerve, hogy heti 50–60 petícióra kell választ adniuk a bizottsági tagoknak.