A recehájastól a szentesi csíramáléig

Tizenkét csapat, száznál is több amatőr és hivatásos böllér, jókedv és kellemes, tavaszias idő. Ezek voltak a főbb jellemzői a tizennegyedik alkalommal tető alá hozott bálványosi disznótoros fesztiválnak, amely idén is a nemzetköziség jegyében zajlott, hiszen nyolc külföldi és négy hazai csapat mérte össze tudását, finomabbnál finomabb étkeket készítve és látványosabbnál látványosabb asztalokat terítve.

Ha február, akkor Nemzetközi Disznótoros Fesztivál Bálványosfürdőn. Így volt ez 13 esztendőn keresztül, de idén az egész országot sakkban tartó afrikai sertéspestis miatt a szervezőknek kompromisszumot kellett kössenek és a rendezvényt novemberre időzítsék. Még így is sok fejtörést okozott a gasztronómiai fesztivál megszervezése, hiszen a hatóságok árgus szemekkel figyelik azokat a rendezvényeket, amelyekhez a sertésnek köze van, s csak hab a tortán, hogy novemberben államelnöki választás zajlik az országban, ami miatt a román vidékekről érkező csapatok – zömükben mindig visszatérő vendégek – távol maradtak, hiszen a polgármestereket és politikusokat is tartalmazó műkedvelők most a pártjaik felkérésének tesznek eleget és nem kolbászt és hurkát töltenek, hanem kampánnyal foglalkoznak.

Ezektől eltekintve a fesztivál megőrizte eredeti báját, régi és új arcok egyarán megjelentek az Aporok vára alatt. A csapatok egy része már csütörtökön tanyát vert, pénteken zajlott az ismerkedés, a régi barátságok megerősítése és újak kötése, majd szombaton élesre fent késekkel felfegyverkezve kezdetét vette a rendezvény, persze a csapatok szokásos felvonulása után. Idén az anyaországból Bálványos, Beregsurány, Csanádapáca, Csokonyavisonta, Gádoros, Kistarcsa, Szeged és Szentes fogadta el Daragus Attila meghívását, a helyi erőket pedig Torja, Előpatak, a prahovai Brebu község és a Nemzetközi Rendőrszövetség (IPA) Kovászna megyei szervezete képviselték.

Szokás szerint a csapatok egy egy fél disznót kellett feldolgozzanak, szép asztalt terítsenek és az otthon is megszokott húskészítményekkel előrukkolva elkápráztassák a zsűrit.

Hosszú kolbász és eredeti húsőrlő

Sóval, borssal, paprikával és titkos fűszerekkel „bolondították” a böllérek a készítményeket, az asszonyok pedig szebbnél szebb asztalokat terítettek addig, míg a feldolgozás zajlott. Asztal és csapat válogatta: a torjaiak például egy saját fejlesztési húsőrlővel darálták le a húst, a műveletet végző Luka Medárd alpolgármester szerint azért használták a pityókaválogató-gépről leszerelt, áttételekkel a húsőrlőhöz pászított villanymotort, mert az ember öregszik, és a sok hús kézi ledarálása bizony érződött a karjaikon. A fiatalabbaknak nem okozott gondot a kézi darálás sem, bár időközönként cseréltek, hogy a pihenő munkásemberek a szomszédos asztaloknál meg tudjanak lopni egy egy pohár finom kisüstit, hiszen az is a fesztivál velejárója.

Az IPA képviselői nem bízták a véletlenre a dolgokat ilyen tekintetben sem, asztalukra legalább harminc üveg, különböző lélekmelegítő volt kihelyezve, a csokonyavisontaiak barackpálinkát, a gádorosiak pedig alma, szilva és körtepálinkát kínálgattak. Vásárolni is lehetett itókát, hiszen a Balaton és Felvidék környékéről jelen volt egy somlói borokat, pálinkákat forgalmazó árus is, a Vándorok Társaságát képviselő standnál birs-, körte-, szilva-, szőlő-, meggy- és málnapálinkát lehetett ízlelni, de volt levendulás, gyümölcsös és áfonyás forralt bor is.

A munka zenei aláfestés közepette zajlott, a magyar és román nyelvű nótákat a sepsiszentgyörgyi Inkognito zenekar húzta, mindeközben készültek a vidékspecifikus ételek, amelyekből a teljesség igényét mellőzve kettőt mutatunk be.

Az egyik a szentesi csíramálé, amely úgy készül, hogy a csíráztatott búzát ledarálják, a levét kinyomkodják, majd annyi lisztet adnak hozzá, míg a tészta olyan nem lesz, mint a palacsintáé. A masszát tepsiben sütik ki. Mindehhez a HELP dukál, vagyis a kóstolót azzal bíztatták, hogy Hozz Egy Liter Pálinkát.

A gádorosi csapat a helyhatósági választásokat követően teljesen kicserélődött, így most Dr. Prozlik László leköszönő elöljárót váltó Dr. Szilágyi Tibor polgármester magyarázta el a Békés megye orosházi járására jellemző recehájas receptjét. „Az ősi hagyományok szerint a disznót a fülétől a farkáig feldolgozzuk, egyik jellegzetes ételünk a recehájas. Háromszéken tudtom szerint a háj mindig megy a zsírba, nálunk viszont azt megtöltik hússal, majd kisütjük. A csomagolás gyakorlatilag egy zsíros burkot ad a benne levő kolbászhúsnak” – magyarázta a fesztivál ötletgazdájának is számontartott Gádoros község elöljárója.

A magyarországi csapatok egyébként bátrabban nyúltak a paprikához, a kistarcsaiak nem aprózva el a dolgot, 12 méter hosszú pirosló kolbászt töltöttek. Az előpatakiak a mindenre is jó borvizüket kínálgatták, a bálványosiak fő asztaldíszét kolbászból készített házikó képezte, a csokonyavisontaiak pedig malacfejet formáló cipót is sütöttek az alkalomra.

A torjai csapat ágasfán, helyben füstölte a készítményeket, a beregsurányiak a Simon pincészet roséja mellé kosaras süteményeket, sajtfalatkákat és hidegfelvágottakat kínálgattak, a szegediek a híres szalámijukat sem felejtették otthon.

Amint látszik, felhozatalban nem volt hiány, így a vitéz Komlósi Mihály, a Vitézi Rend kulturális székkapitánya, Bene László lemhényi mesterszakács, a Szabadtéri Fehérasztal Lovagrend tagja és Hatos Mihály altorjai plébános, a torjai huszárok tábori lelkésze alkotta zsűrinek nem volt könnyű dolga.

A csapatokat azonban mindig több vonatkozásban ítélték meg és a barátság fesztiváljaként is számontartott rendezvény hagyományát folytatva azon voltak az ítészek, hogy senki ne térjen haza oklevél és kupa nélkül.

Daragus Attila főszervezőtől megtudtuk: még a jövő titka, hogy jövőben februárban vagy novemberben rendezik meg a fesztivált, mivel a sertéspestis még mindig fel-felüti a fejét az országban, így nem mernek előre tervezni.