Tamás Sándor: Rajtunk, magyarokon múlik, hogy a nacionalista Tîrnoveanu mandátumhoz jut-e Háromszéken (X)
Elkezdődött a 2024-es szuperválasztási év második félidője. Háromszék felkészült jel...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A gárdisták 1944. szeptember 26-án Gavrilă Olteanu vezetésével végeztek ki tizenhárom ártatlan szárazajtait. Tették ezt azzal a váddal, hogy a magyarok a németeket segítették a román csapatokkal való harcban, ilyen módon felelősek tizenhárom román katona haláláért is. Két férfit az otthonában öltek meg, a túszok közül tizenegy ember életét az iskola udvarán vették el a Maniu-gárda emberei.
A falubeliek most is, mint minden évben, összegyűltek a tragikus esemény évfordulóján, hogy a református templomban megtartott istentisztelet után dicső módon emlékezzenek meg a tizenhárom nevet felsorakoztató, bazaltoszlopokból álló emlékműnél.
Az istentiszteletet követően nagyjából százan vonultak le az emlékműhöz a nagybaconi fúvószenekar kíséretében, ahogy az minden évben történik. A vérengzés nyolcvanadik évfordulóján is Bartha Imre, a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki székkapitánya szólt az egybegyűltekhez elsőként. Felidézte, hogy 1944 szeptembere és októbere között Erdélyben 25 községben jegyeztek fel az áldozatokat követelő atrocitásokat.
Ezeket fel is sorolta, településről településre, dátummal és az áldozatok számával ellátva, ezzel is hangsúlyozván: a magyarok Szárazajtán, és annak határain kívül is megszenvedték azokat az időket. Úgy fogalmazott, a román állam és politikum legalább egy bocsánatkérő szóval még adósa a magyaroknak. Beszédét Wass Albert Üzenet haza című költeményével zárta.
Pap Attila, sepsiszentgyörgyi lelkipásztor az emlékezés és hálaadás kettősségéről beszélt. „A Biblia eredeti szövege szerint nem mindenért kell, hanem mindenben kell hálát adni. Nem kell megköszönni a gyászunkat. De meg kell köszönnünk azt, hogy gyászunkban Isten nem hagyott magunkra. (…) Lehet, hogy úgy gondoltuk, és úgy gondolták, hogy elhagyta az Isten azokat, akikre ma kegyelettel emlékezünk. De nem, megtartotta őket. Nem itt, a látható világban, hanem az örökkévalóságban” – hangzottak a tiszteletes szavai.
Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László – a 13 ártatlan áldozat neve. A beszédek után a neveiket jelző emlékműnél helyezett el kegyeletkoszorút többek között a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki, sepsiszéki és kézdiszéki állománya, az Erdélyi Vitézi Lovagrend, a Háromszéki Vitézi Rend törzskapitánysága, valamint Gál Károly parlamenti képviselő, Bacon község polgármesteri hivatala, ifjúsági szervezete is. A megemlékezés szeretetvendégséggel, filmvetítéssel ért véget.
Fotó: Tuchiluș Alex