A szabadságot nap mint nap ápolnunk kell

A didergésre késztető idő és a szemerkélő eső ellenére is régen látott, több ezres tömeg népesítette be nem sokkal dél előtt Kézdivásárhely főterét. A Gábor Áron szobra előtt megtartott főtéri ünnepség díszvendége idén Tánczos Barna szenátor, korábbi környezetvédelmi miniszter volt.

A hagyománynak megfelelően a szónoklatokat megelőzően a város iskoláinak diákjai, a környező falvak küldöttségei, huszár- és honvéd- hagyományőrzők vonultak fel díszben, énekelve a céhes város főterén. Bokor Tibor polgármester régi harcostársként üdvözölte korábbi szenátorkollégáját, köszöntötte a vendégeket és az ünneplő közösséget, külön figyelmet fordítva az ifjúságra.

„Nekünk a szabadságot nap mint nap ápolnunk kell, mert nem engedhetjük meg, hogy elszivárogjon, mint a víz a lyukas vödörből. Mert szabadnak érezhetjük-e magunkat abban az országban, amelynek határait a megkérdezésünk nélkül húzták át a fejünk fölött, ha első embere gúnyolódik rajtunk, és megfúr minden, a helyzetünk rendezését célzó kezdeményezést; ha miniszterelnöke kétségbe vonja nemcsak a múltunkat, a jelenünket, hanem a jövőnket is?” – tette fel a költői kérdést beszédében az elöljáró.

Majd a korábbi kijelentéseivel széleskörű ellenszenvet kiváltó Marcel Ciolacu miniszterelnök figyelmébe ajánlotta, „a történelmet nem megváltoztatni kell, hanem megismerni. Azt nem az ön vélekedése határozza meg, hanem az, amit érzünk. A jövő csakis úgy és abból olvasható ki. Nem beszélhetünk a jövőről anélkül, hogy kellő figyelmet fordítanánk a mögöttünk álló századokra. Ha tisztában vagyunk a múltunkkal, nem érhet bennünket meglepetés sem a jelenben, sem az elkövetkezendőkben, csakis akkor terelhetjük jó irányba a jövőt.”

Tánczos Barna szenátor arról beszélt, a forradalom leverése ellenére a kiállás a szabadságért, az egy nemzetként mozdulás volt az igazi győzelem 1848-ban. „A mi győzelmünk nem egy pillanat, hanem az az ezer év, amelyben történelmi nehézségektől függetlenül talpra tudtunk állni. Ti, kedves háromszéki barátaim, ti vagytok a győzelem. Mi, az 1848-as forradalom után Székelyföldön magyarul érző, magyarul beszélő, március 15-ét ünneplő székelyek, mi vagyunk a győzelem. Győzelem minden székely családban megszülető kisgyerek. Győzelem minden először kimondott magyar szó.”

A volt környezetvédelmi miniszter beszédében ugyanakkor arra is figyelmeztetett, az idei választási év ismét óriási megmérettetés a magyarok számára, amelyben hasonló kiállásra van szükség. Történelmi változások korát éljük, és minden magyar ember érdeke, hogy ezeknek a mi közösségünk győztese, és ne vesztese legyen. „Nem engedhetjük meg, hogy a következő évtizedekről nélkülünk döntsenek. Mert helyettünk senki sem védi meg a magyar nyelvet, a magyar iskolát, kulturális értékeinket, nem harcol városaink, falvaink fejlesztéséért, a magyar családokért, a magyar gazdákért” – fogalmazott Tánczos Barna.

„A forradalmakat le lehet törni, de megtörni nem. A csatatéren elhunytak emléke fáj, sajog, emlékeztet, és öntudatra ébreszt. Az ágyban párnák között elhunytak emléke elhomályosodik, de aki a közért adta életét, az ma is köztünk él” – hívta fel a figyelmet a Zúg Március szónokversenyen első helyen végző Várza-Deák Júlia, a Bod Péter Tanítóképző tanulója.

A Molnár Levente operaénekes és a Magyar Rhapsody Projekt által előadott, a főtéri épületek ablakait is megrezegtető énekszámokat hosszan tartó vastaps kísérte, és az is elhangzott, hogy az együttes frontembere, Bársony Bálint épp tegnap vehette át az Erkel-díjat. Ugyanígy Porkoláb Tamás János, a Molnár Józsiás Általános Iskola hetedikes diákjának szavalata is nagy sikert aratott.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét Beke Mihály András, a csíkszeredai főkonzulátus első beosztottja tolmácsolta. Az ünnepség egyházi áldással, himnuszinknak a helyi Tanulók Klubja fúvószenekara általi előadásával, illetőleg koszorúzással ért véget.

Fotó: Kocsis Károly