A székely betyárokra és a a kommunizmus áldozataira emlékeztek

Szombaton a kézdisárfalvi kápolnában a székelyföldi betyárokként ismert Pusztai Ferenc, vitéz Dézsi Dénes és Máté György (Jeges) emlékére megemlékező gyászmisét tartottak.

A Boros Vilmos plébános által celebrált megemlékező szentmisén helyi és környékbeli személyek, közöttük az Erdélyi Vitézi Rend, a Kézdiszéki, illetve Kézdivásárhelyi Székely Tanács képviselői vettek részt. Vitéz dr. Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi oktató beszédében a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szólt.

„Magyarországon 2000-ben, a rendszerváltás után 10 évvel fogadta el az Országgyűlés a kommunistaellenesség emléknapját, míg Romániában ehhez képest közel őjabb 10 évet kellett várnunk arra, hogy valamilyen törvény szülessen ezzel kapcsolatban: 2009-ben a kommunistaellenes politikai foglyok emléknapjává nyilvánították március 9-ét. A megnevezésben benne van, hogy nem a kommunizmus összes áldozatának az emléknapaként tarthatjuk számon azt a napot. Romániában a nyilántartások szerint hivatalosan, bírói végzéssel 600 ezer személyt kommunista ellenestéltek el politikai okokból, de valójában meghaladja a kétmilliót azoknak a száma, akiket 1945 és 1989 között politikai okokból börtönökben, lágerekben, pszichátriai intézetekben fogva tartottak, kínoztak, vagy kivégeztek. És ez a szám, a kétmillió nem tartalmazza azokat a román állampolgárokat, akiket ítélet nélkül, a hegyekben, vagy más helyeken kivégeztek, anélkül, hogy nyilvántartottan börtönben, vagy lágerben lettek volna” – hangsúlyozta.

A székely betyárokról és a megemlékező miséről eképpen vélekedett: „Azt gondolom, hogy Dézsi, Pusztai és Jeges számára elégtétel volna, ha tudnák, hogy ezen a napon rájuk emlékeznek! Nem véletlen, hogy betyárokként tartja számon az emlékezet, hiszen ugyanúgy a társadalom kényszerítette őket a társadalmon kívülre, mint a 19. századi betyárokat” – jegyezte meg.

Fekete Miklós nyugalmazott zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke megköszönte Szabó Ottónak, az engesztelő szentmise ötletgazdájának a kitartását, majd a kommunizmus áldozatairól szólt. „Ma mondjuk ki először, hogy Pusztai, Jeges, Dézsi, Szígyártó Domokos (ozsdolai molnárlegény, akit 1959-ben „ellenforradalmi tevékenység” vádjával a román hatóságok kivégeztek – szerk.) nem csupán áldozatai a diktatúrának, hanem vértanúi. (…) Arcátlan cinizmussal üldözték ezeket a fiatalokat, rokonakat, ismerőseiket, és keményen meghurcolták, megkínozták, családjuktól galád módon kiszakították, hogy megfélemlítésükkel példát statuáljanak mindenkinek, aki a rendszer ellen merészel bár szólni is”

Miután a kézdivásárhelyi Benke Sándor saját versét olvasta fel, a szentmisét a kultúrotthonban állófogadás követte.