A székely szabadságért minden nemzedéknek meg kell küzdenie

Mintegy háromszáznyi embernek volt fontos a Székely Szabadság Napjának sepsiszentgyörgyi megünneplése. A Sepsiszéki Székely Tanács szervezésében a Turul-szobornál sorra kerülő vasárnapi ünnepségen ismét elhangzott: a székely nép nem mond le az autonómiáról, mi több, azt tántoríthatatlanul, ismételten és egyhangúlag követeli magának.

Sepsiszentgyörgyiek és kézdivásárhelyiek ünnepeltek együtt a ragyogó vasárnap délelőtti napsütésben, ugyanis a megemlékezés után együtt indultak a buszokkal Marosvásárhelyre, csatlakozni a Székely Nemzeti Tanács által szervezett Székely szabadság-napi felvonuláshoz.

„A székelység soha nem mond le autonómia törekvéséről, mely megmaradását szolgálja” – nyomatékosította Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke, aki elsőként lépett a mikrofonhoz. Ezt követően a miniszterelnöknek és a hozzá hasonlóan „mosott”, meghamisított román történelmet hirdetőknek címzett kritikus szavakat. A többség által megnyirbált jogok friss példájaként említette meg, hogy a majdnem egy éve letett, mai napi marosvásárhelyi megemlékező-tiltakozást főúton vonulóként jelentette be a szervező, Izsák Balázs elnök, de a csendőrparancsnok megtiltotta, hogy részt vegyen a bizottsági ülésen, és önkényesen a járdára akarja kényszeríteni a menetet.

Ezzel ellentétben Gazda a sepsiszentgyörgyi hatóságok és a karhatalom civilizált eljárását, tárgyalásait méltatta. A felszólaló a mindenkori hatalom arcába, a világba kiáltotta: „autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!”

Másodikként Beke István, a nemrég szabadult volt politikai fogoly szólalt fel. Kiemelte: bár magánszemélyként ő sem ért mindig egyet a magyar politikai vezetőkkel vagy párteszmékkel, azonban ezen a napon félre kell tenni minden személyes sérelmet, politikai nézetkülönbséget, és megmutatni a világnak, hogy „a székelyek egy egységes nemzetet alkotnak (…), hogy voltunk, vagyunk és leszünk.”

„Ha elődeink meghátráltak volna az ellenség elől, ma lennénk-e, milyen jelenünk, jövőnk lenne, egyáltalán léteznénk?” – tette fel a költői, de meggondolkodtató kérdéseket Beke. „A székelyeknek nemzedékről nemzedékre meg kell küzdeniük a szabadságért” – vonta le a következtetést a történelmi tapasztalatokból.

Végül Ferencz Csaba, a Sepsiszéki Székely Tanács tájékoztatási alelnöke olvasta fel a Románia kormányának és parlamentjének címzett kiáltványt, amelynek vezéreszméje szintén Székelyföld autonómiájának követelése. A petíció hivatkozik az Európa Tanács 1201/1993-as ajánlásának Románia által is vállalt, de elmulasztott teljesítésére, arra, hogy az autonómia jogos és törvényes, Románia érdekeit, integritását és szuverenitását nem csorbító módon létezhet.

A román kormány még Románia schengeni csatlakozása előtt fogadja el a székelyföldi közösség akaratával összefüggő jogszabályokat – kérik a kiáltvány megfogalmazói. Ugyanakkor sérelmezik a magyar nyelvű oktatási intézmények elleni indított sorozatos támadásokat, Székelyföld helyhatóságainak meghurcolását, az anyanyelvhasználat és nemzeti jelképek használatának korlátozását.

Miután Bucsi Zsolt Tamás vártemplomi református lelkész fohászkodott a székelyek szabadságáért, az egybegyűltek együtt mondták el a Miatyánkot, a székely mártírok előtt tisztelgők pedig elhelyezték koszorúikat a szobor talapzatánál. Az ünnepség a Kónya Ádám Művelődési Ház férfidalárdája által előadott magyar és székely himnusszal zárult.

A szolidaritás szép példája, hogy a mai napon Magyarország több településén is megünneplik a Székely Szabadság napját – tudatta még Gazda Zoltán, ezt pedig tapssal köszönték meg a résztvevők.

Fotó: Tuchiluș Alex