A szem bámult, a lélek táncolt

Pördülő szoknyák, táncot járó csizmák, éneklő néptáncosok, mosolygó közönség, csokis palacsinta és népművészeti foglalkozások vártak bennünket július 14-én a csernátoni néptáncfesztiválon. A szervezők célja a hajdani ikavári népünnepélyek szellemének, hangulatának megidézése volt, és ez teljes mértékben sikerült.

Hirdetés

A csernátoni IKA Ifjúsági Egyesület szervezésében zajlott idei néptáncfesztiválra Kovászna és Hargita megyei, valamint szórványban működő magyar tánccsoportok jöttek el, 15-en, összesen mintegy 300 táncos és zenész. A szórványból érkezők már július 12-én, vagyis péntek este bejelentkeztek a csernátoni szervezőknél. Szombaton, egy közösen eltöltött délután folyamán megismerkedhettek egymással, és kapcsolatokat alakíthattak ki. A közös programok alatt tematikus néprajzi dokumentumfilm-vetítéssel, elsősegélynyújtási bemutatóval és közösségfejlesztő játékokkal szórakoztatták a meghívottakat. A napot közös táncház és táncos mulatság zárta, vasárnap pedig már a nagyközönséget várták a gálára.

Emléktáblát avattak az Ikavár alatt
Istentisztelet indította a napot 11 órától a felsőcsernátoni református templomban, megadva az ünnepi összhangot a színes népviseletekkel. Ezt követte az 1968-as első ikavári vármentő diáktábor szervezői, Török Sándor és Kónya Ádám tiszteletére felállított emléktábla felavatása, ahol beszédet mondott többek között dr. Péter Sándor és Török Árpád. Az eseményt a csernátoni furulyacsoport varázsolta ünnepélyesebbé, majd az Ika-vára alatt folytatódott a rendezvény.

A kiadós zápor ellenére is rengeteg érdeklődő vett részt a pár éve felújított öregtorony alatt zajló, hagyományőrző néptáncfesztiválon. A helyszínen nyüzsgő tömeg fogadott: a többség már a színpad előtt várta, hogy a tánccsoportok énekétől legyen hangos az erdő alja. A gyerekek a Haszmann Pál Közművelődési Egyesület kézműves sátránál találtak maguknak elfoglaltságot, sült a palacsinta, fogyott a vattacukor, főtt a csemegekukorica, hideg volt a sör, színes a hely. Igazi fesztiválhangulat alakult ki.
Pár perccel a meghirdetett 15 óra után kezdődött is a program a régi helyén álló nagyszínpadon. Az ünnepi megnyitón Fábián Sándor polgármester köszöntötte a népes közönséget, a szervezők ismertették a főbb tudnivalókat, majd Kedves Tibor plébános megáldotta a rendezvényt.

Tárgyi és szellemi értékeink ápolása a cél
A gálaműsoron elsőként a csernátoni Szakajtó Néptáncegyüttes lépett fel. Öröm volt nézni a népviseletbe öltözött apróságok és ifjak arcát, akik szereplésüket követően a tömegbe elvegyülve figyelték a többiek előadását, és vastapssal díjazták a különböző vidékek hagyományos táncait.

Fákó Alpár Attila csernátoni táncoktató, táncos és szervező érdeklődésünkre elmondta, a rendezvény hosszú távú célja tárgyi és szellemi hagyományos értékeink ápolása, éltetése és megőrzése, rövid távú céljai közé pedig a néptáncaink és népi mesterségeink megőrzése, ápolása és a nagyközönség körében történő népszerűsítése. Továbbá a csernátoni néptánccsoportok, kézművesek tevékenységének felkarolása, a szórványmagyar közösségek néptánccsoportjai tevékenységének támogatása, és a háromszéki és a szórványban tevékenykedő néptánccsoportok közötti kapcsolatok erősítése.

– Tavaly vettem részt először ezen a rendezvényen, amire idén is örömmel eljöttem. Az a hangulat hozott el most leginkább, ami az előző évben megragadott. És az nem a pálinka, nem Palika, hanem az Ika ereje, amely környezetével csak még szebbé és még igazibbá teszi a színpadon táncoló fiatalokat. Így lesz olyan az érzés, mintha egy néptáncos kincses ládában bámulnánk a pergő-forgó szoknyákat. A szemünk bámul, a lelkünk táncol – osztotta meg élményét a Perkő Néptáncegyüttes egyik táncosa.

Fantasztikus alkalom a táncolásra
Bartok Botond, a Hamuvirág Néptáncegyüttes oktatója hozzátette:
– Elsősorban tánckarvezetőként tartom fontosnak részt venni egy ilyen fesztiválon, mert itt megmutathatjuk magunkat egy népes, néptáncot szerető közönség, valamint más táncosok előtt.

Megismerhetünk más csoportokat, tapasztalatot szerezhetünk, kaphatunk jó tanácsokat, barátságokat köthetünk vagy akár ápolhatunk. Egy hétvége, ami a néptáncról szól. Ez fantasztikus alkalom a táncolásra, a szórakozásra, a kikapcsolódásra.

Az előadások sorát egyébként István Ildikó és barátai koncertjének 19 órától kezdődő produkciója zárta, aki pedig mindezek után még bírta szusszal, az esti táncházban rophatta. Ahogy elhangzott: „Aki nem tud táncolni, menjen haza aludni! Lám én tudok táncolni, itt maradok mulatni!”