Kihívás és tanítás a Tamási Áron Színház által bemutatandó Iráni konferencia

Az idei sepsiszentgyörgyi színházi évad első bemutatója, az Ivan Viripajev által írt és Bocsárdi László által rendezett Iráni konferencia több okból is rendhagyó lesz, tudtuk meg Pál-Ferenczi Gyöngyi színházmenedzsertől: mert a Tamási Áron Színházban lesz a magyar nyelvű ősbemutató, mert kettős szereposztásban játssza a társulat, harmadszor pedig mert ez egy rendkívül fajsúlyos, filozófiai mondanivalójú darab. A színház vezetősége a tegnapi összpróba után sajtótájékoztatón harangozta be az előadást.

Ivan Viripajev orosz származású drámaíró igen nagyra értékelt a kortárs irodalomban, a Tamási Áron Színház pedig (a továbbiakban TÁSZ) már két darabját is játszotta a közelmúltban: az Illúziókat és az Oxigént, mindkettőt Pálffy Tibor rendezésében, aki Viripajev világának jó ismerőjeként szintén jelen volt a sajtótájékoztatón. Az Iráni konferencia drámával Bocsárdi László román nyelven találkozott, az „megszólította”, az eredeti orosz nyelvű darabot pedig az ő kérésére fordította le Kozma András, a Budapesti Nemzeti Színház dramaturgja, árulta el a TÁSZ rendezője, művészeti igazgatója.

A darab az ukrán-orosz háború kitörése előtt, 2017-ben íródott, egy olyan történelmi pillanatban, amelyet meghatározott a migráció. Viripajev úgy látja, a keleti és a nyugati ideológia ütközik, az európai kultúra válaszút előtt áll, de még nem tudni, merre indul. Hogyan tud hozzájárulni az ember, hogy jó irányba menjenek a dolgok, tud-e egyáltalán tenni valamit, feszegeti a darab, amely Bocsárdi megfogalmazása szerint „rákényszerít, hogy a színház is értelmiségiként viszonyuljon a világhoz”.

„A kortárs drámairodalomban Viripajev egy univerzális gondolatiságot képvisel, ami elemeli a hétköznapiságtól”, mondta Kozma András. Bevallása szerint a darab „olyan problémákat fogalmaz meg, ami arra késztette, hogy elmélyüljön magában a civilizáció alapkérdései kapcsán és megpróbálja megragadni azt a jövőképet, amit egyébként mindannyian szeretnénk látni, de nem tudunk megfogalmazni. Párhuzamos igazságok között létezünk: tudunk-e dönteni valami mellett, hol vannak a viszonyítási pontok? – ezeket a gondolatokat kell végiggondolni az embernek, hallgatván Viripajev „legspirituálisabb” szövegét. „Varázslatos, mélységes szellemi utazásban lehet része a nézőnek, ami hosszú távon is inspiráló”, mondta a dráma fordítója és dramaturgja.

Pálffy Tibor elárulta, számára színészként is nagy kihívás a Viripajev darab, mert megköveteli az embertől, hogy frissítse eszközeit és újszerű szövegkezelést kér. Igazából azonban eszköztelenül, vagy egészen más színészi eszközökkel kell megoldani, hogy a nagyon erős üzenetek célba találjanak.

Csupán a formát nézve, az a rendező számára is nagy kihívás, hogy egy tudományos konferenciát, amelybe akár még a néző is beleszólhatna, befogadhatóvá, lebegővé tegye a nézők számára, nyilatkozott Bocsárdi. És mert a darab maga olyan, mint egy „szellemi utazás, egy kurzus, egy tanítás” és sok embert kell elérnie, annyira fontos, aktuális gondolatokat feszeget, ugyanakkor „túl sok jó színésze van a színháznak, ahhoz, hogy kimaradjanak belőle” – ezért a dupla szereposztás.

Az Iráni konferencia bemutató előadásait október 3-án, kedden és 5-én, csütörtökön este 7 órától tartják.

Címlapfotó: Barabás Zsolt