mig te pityokát szedsz napszámba addig ne csiccskázz le egy 4 nyelven folyékonyan beszélö világjárt fiatalt
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
– Hogyan kerültél a hajóra?
– Az egész tizedik osztályban kezdődött, amikor elkezdtem a Vadrózsák Vendéglőben dolgozni. Ott tanultam meg a pincérmesterség alapjait, ekkor szerettem bele a vendéglátásba. A testvérem akkoriban hajón dolgozott, az ő hatására eldöntöttem: én is hajón akarok dolgozni. Ettől kezdve mindent ennek érdekében alakítottam. Érettségi után elvégeztem egy féléves pincértovábbképzőt, dolgoztam az angol nyelvtudásomon. Beszéltem a hajós céggel, azt mondták, nagyra értékelik a motivációmat, de nem tudnak még alkalmazni, szerezzek előbb tapasztalatot. Aztán egy magyar ügynökség által Skóciába kerültem, egy háromcsillagos kastélyhotelbe, ahol nemsokára étteremvezető helyettes lett belőlem. A célomat, hogy hajón dolgozzak, továbbra sem adtam fel. Újra elküldtem nekik az önéletrajzomat, és nemsokára hívtak is, hogy ha lesz pozíció, akkor mehetek oda dolgozni. Erre nagyjából félévet kellett várni, amikor szóltak, hogy Franciaországban van számomra állás. Akkor Skóciában felmondtam, és elmentem a hajóra.
– Milyen volt ott a környezet?
– Tizenkilenc évesen én voltam a legfiatalabb munkás ott. Mindenki azzal cikizett, hogy „szünet van az iskolában, és jöttél ide tanulni, pénzt keresni.” Rengeteget bántottak, nem voltak segítőkészek, próbáltak kihasználni, olyan dolgokat is rám sózni, ami nem is az én munkám volt. Másrészről pedig, habár pincérként alkalmaztak, ég és föld volt a különbség az eddigi munkáimhoz képest. Sokkal precízebb, magasabb szintű munkát vártak el. De engem nagyon motivált, hogy bebizonyítsam: 19 évesen is meg tudom állni a helyem. Ezért szabadidőmben is rengeteget tanultam, utol akartam érni a többieket, akik már sok éve hajón dolgoztak.
– Hogyan találkoztál a komornyik szakmával?
– Mint mondtam, a legtöbb kollégám kicsit sem volt kedves az elején, volt azonban két magyar srác a hajón, akik segítettek és felkaroltak. Ők voltak ott a komornyikok. Én addig nem is tudtam, hogy létezik ez a szakma. Amikor a hajóra keveredtem, tátva maradt a szám a luxustól, aztán megjelent a két frakkos úriember is, nyakkendőben, mellényben, csíkos nadrágban, fényesre polírozott cipőben, friss fehér rózsával a mellkasukon, fehér kesztyűben. Mondták, hogy ők a butlerek, de nem tudtam, hogy az mit is jelent. Amikor rákerestem, és megtudtam, hogy ők valójában komornyikok, teljesen másképp néztem rájuk. Én, mint kezdő pincér nem igazán tudtam, hogy a többi ember mit csinál a hajón. Annyira koncentráltam arra, hogy a saját dolgomat jól végezzem, időm sem volt máséba beleütni az orromat. De ők mindig olyan jól néztek ki, és én úgy láttam, nem is kellett sokat dolgozniuk. Ez kezdett nekem megtetszeni, így kérdezősködtem tőlük a munkájukról. Akkor tudtam meg, hogy a hajón vannak lakosztályok, amelyekben a vendégeket komornyikok szolgálják ki.
– Hogyan lettél te is komornyik?
– A személyzeti folyóson láttam egy hirdetést, miszerint a cégünk komornyikokat keres. Először hezitáltam, úgy gondoltam, nem sikerülne. Három hónapja voltam csak a cégnél, azt is alig tudtam, hogy pincérként mi a dolgom, nemhogy még a komornyikok munkáját is megtanuljam. A testvérem bíztatott, hogy jelentkezzek, nem veszíthetek semmit. Így elküldtem az önéletrajzomat és a motivációs levelemet. Egy hét múlva értesítettek, hogy beválasztottak a legjobb harminc közé, és találkozunk novemberben az egyhetes tréningen. Elmentem rá, igazából azt sem tudtam, mire számítsak. Itt azt hangoztatták leginkább, hogy legyünk mindig felkészülve a legváratlanabb szituációkra. Komornyikként a legfurább kérésekre kell gyorsan reagálni, úgy hogy közben maradj diplomatikus és professzionális. De megtanultunk inget vasalni, cipőt fényesíteni, hogyan kell a bőröndbe bepakolni.
A harmincból csak három komornyikra volt szükségük, illetve öt helyettesre. Habár úgy gondoltam, hogy engem tuti nem választanak be, végül én lettem az egyik helyettes. Ez azt jelentette, hogy pincérként dolgozom egy hajón, ha a komornyik pedig szabadságon van, beállok helyettesíteni őt. Szerencsém volt, szinte egész évben komornyikként tudtam dolgozni. Egy év után pedig főállású komornyikként szerződtettek. Így 2017-ben, 20 évesen én lettem a cég legfiatalabb komornyikja.
Azonban mindig szerettem fejleszteni magamat, ezért jelentkeztem a holland International Butler Academy-re, amely komornyikok képzésére szolgál. Habár nem sok jóval bíztatott a környezetem, én hittem magamban. Tudtam, hogy nehéz lesz, de úgy voltam vele, ha térden csúszva is, végig csinálom. A tízhetes képzés alatt ugyanazokat tanultuk, mint az előzőn, csak itt sokkal részletesebben. Keményen kellett dolgozni a diplomáért, folyamatosan nyomás alatt tartottak, minden lépésünket figyelték. Fontos volt, hogyan ülünk az asztalnál, hogyan eszünk, hogy viszonyulunk a társakhoz, sőt még autóvezetés is volt. A szobánkat is ellenőrizték, mennyire tartjuk rendben. Természetesen sok más feladatunk volt, mi, 14-en végeztük az egész háztartást. Egyik feladatunk, az asztalterítés, jó példa az elvárt precizitásra. Az ugyanis abból állt, hogy mérőeszközök segítségével, milliméteres pontossággal kellett lerakni az evőeszközöket az asztalra. Amikor végeztünk, a mesterünk lerakott egy lézert az asztal szélére, ha a fénye nem jelent meg a falon, mert valamiben megütközött, akkor leborította az egészet. 18 főre való terítés 3-4 órába telt. Tíz hét után végül második legjobbként távozhattam, diplomás komornyikként. Munkát is tudtak volna itt ajánlani nekem, én azonban mondtam, hogy szeretnék visszamenni a hajóra, hogy a tudást, amit itt szereztem, ott tudjam kamatoztatni.
– Komornyikként mik a feladataid egy luxushajón?
– A komornyikok a hajó lakosztályaiban lévő vendégek első emberei, tehát minket hívnak, ha valamire szükségük van. A napom hét óra előtt kezdődik, akkor veszem magamhoz a telefont, amelyen a vendégek érnek el. Körbejárom a hajót, megnézem, minden rendben van-e. Ellenőrzöm az aznapi időjárást, elolvasom az aktuális híreket, hogyha hív a vendég, tudjak egy kis beszélgetést indítani. Hét órakor nyílik az étterem, a vendégeink nagy része megy reggelizni. Ha valaki pedig a szobájában szeretne enni, akkor megrendelem a szakácstól a reggelit, felpakolok mindent a tálcámra, és beviszem a szobájukba. Széthúzom a függönyöket, beszélgetek velük, viszek friss gyümölcsöt és süteményt. Aztán a vendégek városnéző túrára mennek. Ilyenkor a takarítókkal együtt bemegyünk a szobájukba. Amíg ők takarítanak, én feltöltöm a hűtőszekrényeket, elmosom a poharakat, összehajtogatom a ruhákat, a szennyest pedig leviszem a mosodába. Ezt minden lakosztályban megteszem. Délután viszek nekik valamilyen nassolni valót. Vacsorakor segítek a pincéreknek, mert különben nehéz nekik a sok vendéggel. Megkínáljuk őket az aznapra kiválasztott különleges borral, elmondjuk annak érdekességeit, történetét. Amikor pedig látom, hogy a pincérek már nélkülem is boldogulnak, akkor megyek, és a lakosztályokban elvégzem, ugyanazt, mint reggel. Ha valaki pedig a szobájában kívánja elfogyasztani a vacsorát, akkor azt fogásonként felszolgálom nekik. Nálunk egyébként hetente cserélődnek a vendégek. Az első két nap mindig arról szól, hogy megfigyeljük, megismerjük őket. Például, ha valaki a ropi mellé kétszer kért egy kis bort is, akkor harmadik nap már nem várjuk meg, hogy kérje, hanem visszük automatikusan. A vendégeknek bármilyen kérésüket próbáljuk teljesíteni. Persze egy kishajón nem lehet mindent raktáron tartani, ha olyant kérnek, amelyet nem tudunk azonnal biztosítani, akkor elnézést kérünk, a legközelebbi kikötőben pedig mindent tűvé teszünk, hogy beszerezzük neki. Hajón komornyiknak lenni persze teljesen más, mint egy kastélyban, vagy egy privát háztartásban. Ott ugyanis a saját életedet elfelejtheted, az lesz az életed, ami a főnöködé. A hajón rengeteg olyan emberrel találkozunk, akinek nehezebb teljesíteni a kéréseit, rengeteg olyannal, akinek nagyon könnyű. De ezek az emberek csak egy hétig vannak ott. Ha tetszenek, ha nem tetszenek, egy hét után mennek haza, és jönnek a következők. Ez tetszik benne, hogy folyamatosan változik, mindig új emberek, új kérések, új kihívások vannak. Tehát nem unalmas, nincs két egyforma ember. Ez a szépsége ennek a szakmának.
Bartok Barbara
mig te pityokát szedsz napszámba addig ne csiccskázz le egy 4 nyelven folyékonyan beszélö világjárt fiatalt
te meg gondolom valami vezeto szemely lehetsz akinek senki sem parancsol, a magad ura vagy…. barom
Sokkan irigyelik a masnak a megkuzdott munkajat te is szeretnel gondolom ijjen vilagjaro csicska lenni.
Ha valasztanom kellene inkabb lennék 4-nyelven beszelő luxus hajon jol megfizetett csicska mint itthon bármeik gyárba vagy napszámos csőves .Gratulalo Balint Tibornak szerintem egy céltudatos fiatal ember vagy fel a fejjel
„szakkepesitett csicska”Az a par ezer szemely is aki itthon dolgoznak,a legtobben a minimal berert.Es hogy „szemelyes vagyait eli ki”,ez termeszetes ezt csinalja mindenki-vagy csak csinalna-mert sokk embernek meg vagyakra se telik.”bazi nagy hazat” csak a muveletlen maga mutogato alakok epitettnek,es az adozasrol:ott adozik ahol dolgozik ,Itt adozni,a legnagyobb hulyeseg,ami megmarad a kulonleges nyugdijak utan es egyebb juttatasok utan azt ugy is ellopjak,elherdaljak a ;vezetoink’.
Bunkó vagy f..ikám, te szerintem lofőzsékely vagy, vagy inkább f…fej
Keserü a szőlő? Az, hogy valaki fiatalon olyan utat, és kariért tudott építeni amiről sok panaszt otthon csak álmodik?
Ha nekem választani kellene a szezonmunkás csicska, aki 40 fokban mássza a hegyeket, és szedi a szőlőt, vagy térden kúszva gyűjti a duhanylapit – vagy hajón dolgozó csicska között, akkor én tuti a masodikat választanám. Biztos, hogy nem ingyen csinálja, és közben jók a munka körülmények is.
A négy nyelvvel és az ambíciójával a szülőföldjét is gazdagíthatná, egy hazai vállalkozással pl. De így csak a személyes vágyait éli ki és közösségének, népének semmi hasznára sem lesz. De majd épít egy bazi nagy házat, két autó, tipikus kapsunar mentalitás, és amikor két gyerek és egy hasonlóan ábrándozó nej oldalán rájön, hogy a külföld nem megy és itthon az a hülye ország nem biztosít többezer eurós munkahelyet, akkor még szidja a rendszert amelyhez egy adolejt sem adott sőt amely úgy ahogy az oktatását megoldotta .
Te szerintem nagy hasznára vagy népednek ahogy az írásod alapján látom. Ha-ha
az apja vagyok és nagyon büszke A CSICCSKÁZOT pedig sajnálom mert töle csak ennyire futotta
Egy fonnyadt pocsu angol úriember minden mozdulatát lesni ez igen életcél. Ennél meg az otthoni pityóka és a negyven fok is jobb mármint ha nyakas székely szemszögből nézzük. És ezért 4 nyelven tudni. Ha még világot akar látni az nem egy stupid setahajon van.
Vegyen egy kidobott csöves hátizsákot és 200 eurót és a világot a nyakaba. Az a világ.
És a kedves kommentálok jobbha hallgatnak.attol, hogy a tanulatlansaguk miatt csak a penz szemszogebol latnak (és ma szinte mindenki így itel) attól még az első hozzászólónak igaza van szolganepvoltunk és vagyunk .
CSICSKA,Nem az aki kulfoldon kemenyen dolgozik ,hanem az az egyen akitol ma Kezdivasarhely foteren megkerdeztek:Unde se afla muzeul breslelor?Az eggyen ruhat viselo alak lefagyott mint a pentium 2 es,egyszeruen szohoz se jutott.Ha mar helyirendor vagy !!!??? legalabb 2 nyelvet beszelj,es ha az angolt is vagy netalan nemetul is tudnal valaszolni,na az lenne az OK.
Amiért külföldön dolgozik nem CSICSKA! És ha erről van szó elbeszélgetnek veled ki a csicska aki otthon minimálbérért vagy egy kicsit többért akar több egyetemi diplomával kidolgozza a belet és sír hogy nem tudja fizetni a lakbért vagy aki veszi a bátorságot és külföldön a nulláról újra építi az egészet … Mert hidd el kicsi szívem nem egyszerű és te aki otthon ülsz és így állsz a dolgokhoz kibaszottul sajnálni tudlak mert egy nagy nulla vagy … Haotthon anyuka vagy apuka nem adott alad valamit semmire se viszed… vagy ha céget nyitasz és nem tisztességesen adózol… vagy bocsi meg van egy esélyed a haladásra elkoltozol egy román nagyobb városba… és itt marBrassot is ide értem…. de ha te egy román városba koltozol és elhagyod Kézdivásárhely hidd el te sem vagy különb mint aki az orszagot elhagyja…. annyi különbséggel hogy idegen országba újrakezdés az életed és elérje valamit sokkal többre van szükséged
Úgyhogy elgondolkodhatnának azon hogy ki Is a csicska
Megál az ész ! A komorgyíkok kora már rég a multé,ez nem szakma hanem szolgaélet ,s…nyalás a javából ! Egy -két királyi családnál talán még elmegy! Ezek szerint néger rabszolga is újra tartható….
A jól informált utolsó kommentelonek mondanám, hogy 2019-ben több komornyik van mint bármikor ezelőtt. Az egy dolog, hogy a komornyik szó eléggé elavult, sajnos a magyar nyelvünk nem tálalt rá még másokat, de ez inkább egy gyűjtő szóként fogalmaznám meg.
Elég sokat magába foglal, tudok adni linket, ahol utána olvashat.
Kedves kommentelo! Te vagy a tudatlansag megtestesitoje! Megall az esz!
Gratulálok , Tibor ! Le a kalappal !
Egy vélemenyem nekem is van A NAGY SZÉKELY az az a fajzat aki mindig más bajat ossza szorozza soha semmi nem tetszik .Ha valaki nagy hazat epitt azt minek , ha meg kirándul akkor biztos volna fontossabb hely ahová a penzét tegye ,ha van kalapod az a baj ha nincs akkor meg az .Egyszoval a nagy SZÉKELY ÖSSZETARTÁS . Jobb volna mindenki végezné a dolgát a háza körül
Ugyes vagy Tibor, le a kalapokkal elotted! Evek ota kemenyen dolgozol es hamarosan megerik a gyumolcse. Irigylem a kitartasod es az onallosagod, csak igy tovabb. En szegyelem a sok analfabeta csicskazo hozzaszolasait, de hat ilyenek az irigy es velejeig rosszindulatu emberek: mindig mas udvaran sepergetnek a sajatjuk helyett…sok erot es megtobb sikert kivanok neked. Es tudod meg mit kivanok? Sok penzt es arany eletet, hogy a sok romlott szerencsetlen ember legyen mire irigykedjen 🙂
Csatlakozok. Sok sikert tovabbra is!
Gratulálok nagyon ügyes kitartást továbbra is
Mennyi irigy, gerinctelen ember él köztünk… Ez a fiú dolgozik, pénzt keres becsületesen és nem lop vagy kéreget az út szélén. A szülei hátán sem él, önerőből felépítette a saját karrierjét, bebizonyitotta mindenkinek, aki nem hitt benne, de legfőképp önmagának, hogy képes elérni a céljait és most annyi pénzt keres amennyit nem szégyell. Gondolom akik lecsicskázták azok mind végig járták ezt az utat és tudják milyen egyszerű a továbbképzés ill. ez a szakma. Vagy igazgatók egy multi cégnél és megengedhetik maguknak ezt a hangnemet, mert ők ügyesebbek voltak és több mindent elértek az életben, továbbá Lamborghini-vel járnak. Nem irigykedni kellene, hanem tenni azért, hogy mindenki ugyanígy elérje a céljait. Az irigységből meg senki nem gazdagodott meg. En személy szerint gratulálok, nem kevés dolog ennyi idősen ilyen szintre fejlődni anélkül, hogy anyukáék a dollár milliókkal lobognának a háta mögött.
Ehhez hasonló interjút többet is szívesen olvasnék.
Ez a csicska szó valami tápos kifejezés, tőlük tanulták az ifjabb székelyek, akik uram bocsásd meg nekik, a maguk során szintén elvándoroltak dolgozni (rosszabb esetben pedig internetes fórumokon ragadt rájuk). Csak saját magukat nem illetnék ezzel a pesti (?) vagy tudomisén milyen régióból származó zsargon szóval.
Ami a Bálint gyereket illeti: derék dolog, hogy boldogulni igyekszik, szeretném látni, melyik kommentelő kezdett 16 évesen melózni. Nem ideális helyzet nyilván, hogy komornyikként keresi a kenyerét, valószínű sokkal jobban hangzana, hogy a szilícium völgyben alapított céget és milliárdosként éli életét. Na de ha beleér a bilibe a kezünk, talán rádöbbenünk, hogy dolgozni nem szégyen, pénzt keresni sem, és tulajdonképpen becsülendő, amit ez a srác csinál. Ezért jó az is, ha a sajtó ír róla, mert tulajdonképpen példakép, ezáltal talán más gyerekek is rájönnek, hogy van más világ is az anyuci szoknyájától kicsit távolabb, és nem várják meg, hogy tátá törjön nekik lécet a kolbászkerítésből.
Ami a hazai vállalkozást illeti: inkább el tudom képzelni, hogy miután hazatér, sokkal nagyobb eséllyel vállalkozik majd, mint az itthon maradt aranyifjú, aki facebookon keresztül lesi a világ dolgait, és Minecrafttal, vagy GTA4-gyel kel és fekszik.
Hihetetlen, hogy mennyi rosszindulatú, irigy ember létezik! Ez nem csak székely mentalitás, ez igazi magyar mentalitás! Ezért tartunk ott ahol…
Kedves Tibor!
Soha az életben ne hallgass az ilyen negatív emberekre! Légy büszke magadra, amiért ilyen fiatalon ilyen sok mindent elértél és azt csinálod, amit szeretsz!
Légy mindig pozitív, élvezd az életet és maradj jó ember!
Kívánom, hogy a jövőben egy olyan helyen valósítsd majd meg az álmaidat, ahol nem vesznek körül ilyen gonosz emberek!
Szakkepesitett csicska. Szabályszerű székely sors csak most nem Bucuresti -ben hanem máshol szogal a székely. És a balga mint a többi kopsunar meg büszke is magára. Van baj elég…. és a sajtó üdvözíti….😭