A visszavonulás rossz taktika

Hétfőn sajtótájékoztatón mutatta be elképzeléseinek egy részét Benedek-Huszár János baróti polgármesterjelölt, aki függetlenként pályázná meg a városvezetői tisztséget az idei helyhatósági választásokon.

A sajtótájékoztatója helyszínéül egy olyan helyszínt választott, amely negatív mérföldkőként díszeleg a város elmúlt 30 évének időszaka felett, „jellemzi annak helyben topogását, illetve tehetetlenségét”– fogalmazott. Ez a helyszín pedig nem más, mint a harminc éve épülő iskolai kampusz épülete, melyre ugyan uniós forrásokból pályázatot nyert a város 2014-ben, mégsem tudták befejezni. Jelenleg az építkezés bekerült a Helyi Fejlesztések Országos Programba, és úgy tudjuk, a beruházás megvalósítását elnyerő két cég már felmérte az épület állagát, némileg rendezte is a helyszínt, egyéb azonban nem történt.

Benedek elsősorban a baróti középiskolai oktatás színvonalának fontosságát hangsúlyozta, mint mondta, ez egy alapvetően fontos feladata kell legyen az eljövendő baróti önkormányzatnak, hiszen ha gyermekeink a jobb oktatás kedvéért elmennek Barótról, márpedig eddig elmentek, akkor a tapasztalatok azt mutatják, nem fognak többé visszatérni Erdővidék központjába. Szerinte a helyi bü­dzséből támogatnia kellene a tehetséges tanulókat, de a gyenge képességűeket is azért, hogy ne szakadjanak le.

Úgy vélte, az iskola területe jó nagy, ott mindenre van lehetőség, csak tenni kellene azért, hogy a diákok otthonosan érezzék magukat az intézményben. „Jellemző a jelenlegi önkormányzatra, hogy még egy egyszerű büfét sem tudtak az iskola területén működtetni”– mondta. Ő étkezdét, kávézót, sőt üzletet is el tudna képzelni, hogy a diákok jól érezzék magukat.

Úgy vélte, a baróti oktatás minőségének hanyatlása a 2000-es években kezdődött el, azóta az iskola és az önkormányzat elbeszél egymás mellett, hiányzik kapcsolatukból a bizalom, ami idővel e kapcsolat teljes leépüléséhez vezetett. A buszmegállóról is szót ejtett, mely szerinte sokkal jobb helyen lenne a jelenlegi Transloc területén, közelebb lenne az iskolához is.

Benedek H. János nyomatékosította, hogy ő soha nem volt egyik erdélyi magyar pártnak sem tagja (a felesége az EMNP erdővidéki szervezetének elnöke), és azért indult függetlenként, mert az embe­rek, akikkel szóba állt, s akik biztatták, hogy induljon, ezt tanácsolták neki. Nem tart attól, hogy a tanácsosok esetleg nem lesznek az ő pártján, úgy véli, független polgármesterként bármilyen meggyőződésű tanácsosokat maga mellé állíthat, hiszen „mindnyájan egy irányba akarjuk húzni a város szekerét”.

Úgy gondolja, a jó „haditaktika” egy városvezetés számára sosem a visszavonulás, hanem inkább az előremenekülés kellene legyen: például a meglévő városi strand esetében, amit a jelenlegi önkormányzat be akar zárni, ő inkább továbbfejlesztené fedett uszodává; vagy megemlítette a volt köpeci öregotthont is, melyet inkább bezárt a városvezetés, mintsem működtetéséhez partnereket talált volna. „Az óvodától egy jó iskolán át, az idősekkel való törődésig minden ugyanolyan fontos kellene, hogy legyen egy önkormányzatnak” – összegzett.