Reisinger János Adyról tartott előadására szeretnék reagálni (lapjukban erről Bedő Zoltán számolt be). A főiskolai (és nem egyetemi, ahogyan ő magát reklámozza!) tanár többek között azt állítja, „Ady Endre legalább öt területen olyan önsorsromboló életmódot folytatott, amelyek közül egy is elég lett volna korai halála előidézéséhez. Hiszen kicsapongásai során nemi bajt kap, alkoholistává válik, különböző kábító- és ajzószereket használ, vagyonokat ver el szerencsejátékokon, és a dohányzás rabjává válik”.
Ha egy költő műveit elemezzük, és nem az életrajzát, akkor csak a művekről, Ady esetében csak a verseiről beszélhetünk. De Reisinger nem ezt teszi. Durván belegázol Ady életébe. Az általa állítottak sorra véve:
— Azt a bizonyos nemi bajt nem csak Ady, hanem sokan megkapták, még olyan emberek is, akik nem éltek kicsapongó életet, mivel abban az időben az a betegség nagyon elterjedt, mondhatni gyógyíthatatlan népbetegség volt. És ezt Reisingernek is illene tudnia. Aztán:
— Ady kábító- és ajzószereket az alkoholon kívül nem használt. Továbbá Adynak nem volt vagyona, ezért nem verhetett el vagyonokat szerencsejátékokon. Például nem kártyázott, mert azt unta. Aztán hogy jellem tekintetében nagyon hátul állt volna, ez is egy olyan állítás, amellyel Adyt, halála századik évfordulóján, emberi méltóságában alázza meg. Ilyet éppen Reisingernek nem volna illendő mondania – tudjuk, miért.
Ezek olyan csúsztatások, amelyeket, ha ő így tudja, és ezt hiszi, akkor az irodalomtörténészi önminősítése egyszerűen hamis; ha meg ő maga is tudja, hogy ezek nem igazak, akkor szándékosan félrevezeti a jóhiszemű, tájékozatlan közönségét, vagyis hazudik, tehát megkérdezhetjük: vajon hol is áll jellem tekintetében Reisinger? És akkor még nem is szóltam a művészettörténeti előadásairól, mint pl. Michelagelo Sixtusi kápolnabeli freskóiról tartott okoskodásáról. De arról talán majd máskor.
Dranik Ferenc tanár, Sepsiszentgyörgy
Dranik úr, mi ezt olvastuk róla-tőle: „Reisinger János vagyok, 1954-ben születtem Mosonmagyaróvárott. A helybeli Kossuth Gimnázium elvégzése után az ELTE Bölcsészkarának magyar-francia szakán végeztem 1978-ban, majd az MTA Irodalomtudományi Intézetébe kerültem. Doktori értekezésemet Babits Mihály és Horváth János irodalomszemléletéről (1980), kandidátusi fokozatomat A Biblia és az irodalom kapcsolatáról (1994) írtam és védtem meg. Mikor a Biblia bekerült a középiskolai tananyagba, róla szóló előadásokra a TIT budapesti szervezete kért fel a József Attila Szabadegyetem keretében (1983). Az ELTE Jogi karának épületében 22 évig tartottam vetített képes előadásokat (1983-2005), a Magyar Rádió Társalgó műsora ezekből ötöt sugárzott (1984-1988), a Magyar ATV pedig csaknem 200 előadást vett fel Látók, szóljatok! címen 2000-2003 között. Több mint 20 könyvem, 200 tanulmányom jelent meg eddig, miközben több mint 10 ezer előadást tartottam itthon és hét külföldi országban. Jelenleg a Sola Scriptura bibliatudományi főiskola tanszékvezetőjeként dolgozom. Eddig három szakdolgozóm könyvét jelentettem meg (Prancz Zoltán, Soós Attila, Várkonyi András), legutóbb pedig Prancz Zoltán Pascal gondolatainak rejtélyét feloldó doktori dolgozatát (A valószínűségtől a bizonyosságig, 2012). 1991-ben alapítottam az Oltalom Alapítványt. 2006-ban http://www.eletadotv.hu elérhetőséggel bibliai internetes televízió műsorainak feltöltésébe fogtam bele. Az Életado televízió tartalmának egy része már erről a honlapról is elérhető. Feleségem, R. Balázs Katalin tanár, három gyermekünk van: Orsolya, Magdolna, Dávid. Tevékenységüket ismeretterjesztés, folyóirat-szerkesztés, filmkészítés jellemzi.” Mondja, írja le, milyen forrásokból cáfol, és írja most, ne „talán majd máskor”. Talán érdekes lehet.