Enyhén szólva szokatlan megoldást talált a Kovászna megyei prefektus arra a feljelentésre, amit az előpataki magyar feliratok ügyében tettek. Ráduly István nem azt mondta, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad, hanem arra hivatkozva utasította el a bejelentést, hogy nem volt aláírva, és nem volt hivatalos papírokkal kimutatva Előpatak etnikai összetétele.
Egy Ráduly által meg nem nevezett parlamenti képviselő felszólította a prefektust (Dan Tanasă népszerűsít interneten széltében hosszában egy ilyen dokumentumot – szerk. megj.), hogy azonnali hatállyal vetesse le az Előpatak határában felállított magyar nyelvű turisztikai táblát, mert az „nyilvánvalóan törvénytelen”, hisz a község lakosai között a magyarok számaránya nem éri el a húsz százalékot.
Ráduly István elmondta: két nappal később személyesen ment ellenőrzésre. Megállapította, hogy magyar tábla nincs kitéve, de – mondta a kormánymegbízott – a dokumentum különben is érvénytelen, mert nem írták alá, és nem jelölték meg a feladó címét, ahová választ lehet küldeni.
– Nyilvánvaló, hogy ahol a kisebbségek aránya nem éri el a húsz százalékot, oda nincs, ahogy kitegyél más nyelvű táblát, mint az ország hivatalos nyelve. Ez világos, ezen nincs, amit kommentálni – hangoztatta a prefektus.
Felvetésünkre, hogy egy demokratikus országban nem úgy kell-e értelmezni a jogszabályokat, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad, azaz ahol a lakosság számaránya eléri a 20 százalékot, ott kötelező kitenni a más nyelvű táblát is, ahol nem éri el, ott nem kötelező, de nem is tilos, a prefektus azt mondta: „tartózkodom ezt kommentálni”.
– Magánemberként azt mondhatom, hogyha a helyi tanács hoz egy ilyen határozatot, hogy más nyelven is kiírják, akkor azt gondolom, hogy lehetséges, ha ezt nem támadjuk meg mi, vagy más miatt nem kerül a törvényszékre. Igaz az is, hogy amit nem tilt a törvény, azt szabad, de számos példát felhozhatnék arra, hogy a bíróság nem így gondolja. De itt megállok, mert az egy polgármesteri álláspont, és most prefektusi minőségem van – mondta a Ráduly István. Érdeklődésünkre: hogy miért nem esik egybe a törvényértelmezési elmélete polgármesterként (Ráduly István 17 évet volt Uzon község polgármestere – szerk. megj.) és prefektusként, a kormánymegbízott azt mondta: „nem változott meg a hozzáállása”, hisz amíg nem tiltották a székely zászló kitűzését, addig a székelyek szimbóluma ott lobogott a község központjában.
Ráduly István úgy véli: a fenti módon eleget tett annak a törvény általi kötelességének, hogy megakadályozza a társadalmi feszültség kialakulását.
Hozzátette: a prefektúra felszólította a megye összes közintézményét, hogy ahol meghaladja a 20 százalékot a kisebbség aránya, ott „minden kommunikáció két nyelven történjen”. A Székely Hírmondó kérdésére, hogy akkor a prefektúra miért nem kommunikál magyar nyelven is, a kormánymegbízott azt mondta: pillanatnyilag erre nincs kapacitása.
– A volt prefektus gyakorlatilag ember nélkül hagyott, nincs senki a prefektusi kabinetben. Egyszerűen agyonnyomnak az iratok, minden dokumentumot elolvasok, mielőtt aláírom, nem tudok ezzel is foglalkozni. Pillanatnyilag valóban nem tartjuk be a törvényt, de ezt a gondot, amint legalább egy emberem lesz, megoldjuk – szögezte le Ráduly István.
„– Nyilvánvaló, hogy ahol a kisebbségek aránya nem éri el a húsz százalékot, oda nincs, ahogy kitegyél más nyelvű táblát, mint az ország hivatalos nyelve. Ez világos, ezen nincs, amit kommentálni – hangoztatta a prefektus.” – engedtesse meg nekem, hogy ezt azért mégis kommentáljam. Ilyen vagyok, ez van. Vigyázó szemeit pl. Kolozsvár, Temesvár, Brassó felé vesse, ahol a magyarság nem éri el a 20%-ot, de mégis ki vannak magyarul is írva a városok nevei.