Aki járja a világot, az nyitottabb, rugalmasabb, toleránsabb

Szüleinek köszönhetően már gyermekkorában belekóstolhatott a külföldi utazások ízébe, aztán a vasfüggöny lehullása után önállóan is belevágott Nyugat-Európa felfedezésébe. Nem állt meg azonban az öreg kontinensen, mára több mint 35 országban fordult meg, Japántól az Egyesült Államokig. Útjai során a turista látványosságokon túl a meglátogatott hely történelmét, kultúráját és gasztronómiáját is igyekszik megismerni. Tubák Klára kézdivásárhelyi óvodapedagógussal az utazási iránti szenvedélyéről, legemlékezetesebb kirándulásairól és legutóbbi, délkelet-ázsiai körútjáról beszélgettünk.

– Honnan ered az utazás iránti szenvedélye? Melyik volt az első külföldi kirándulása?

– Az első saját külföldi utam 1996-ban Svájcba vezetett, amikor kiküldtek négy pedagógust Romániából, hogy három hónapon át tanulmányozzuk az oktatást, az óvodától egészen az egyetemi szintig. Volt két hét „akklimatizációs” időszakunk, és pedagógus társaimmal együtt keresztül-kasul bejártuk Svájcot és a szomszédos Liechtensteint. Ez nyitotta ki a nyugati világot számomra. A szüleimmel gyerekkoromban voltam a szocialista államokban, például Csehszlovákiában, Kelet-Németországban többször is. Elég gyakran jártunk Berlinben, mert ott élt egy családi rokonunk.

– Melyik a kedvence a helyek közül, ahol járt?

– Nem tudnék egy kedvencet mondani, mindegyik ország más és más, mindegyiknek megvan a maga jellegzetessége, és én mindig igyekszem ezeket felfedezni. Sosem megyek valahova csak azért, hogy „kipipáljam” az adott országot, hanem mindig valamiért megyek. A nagy álmom Amerika volt, és amikor eljutottam Philadelphiában a Szabadság Harangjához, vagy New York-ban a Times Square-re, akkor azt éreztem, hogy igen, megvalósult az álom. Aztán eljutottam Keletre is: jártam Bangkokban, ami csodálatosan szép, megnéztem Kambodzsában az Angkorvat templomegyüttest. Azután voltam Dubajban és Japánban is, amelyek megint nagyon egyedi világot képviselnek. Kelettől le vagyok nyűgözve, mert fiatalok, kedvesek, segítőkészek, rendkívül jól fogadják a turistákat. Az a békesség és tolerancia, amit ők sugallnak, nagyon tetszik.

Európában a spanyolországi Andalúziába mennék vissza, mert nagyon tetszett az éghajlat, az emberek, a látnivalók, emellett megfizethető hely, de az olaszországi Toszkána is gyönyörű. Angliában többször is jártam, az szintén egy más világ, az is nagyon tetszett. Igazából mindegyik ország tetszett, mert mindegyiknek megvan a maga különlegessége.

– Hogyan választja ki, hogy hová utazzon éppen?

– Aszerint választok úticélt, hogy mit szeretnék megnézni. Andalúziában például a sevillai székesegyházra voltam kíváncsi, Londonban a Szent Pál-katedrálist és a nemzeti múzeumot akartam megnézni, Egyiptomban pedig a piramisokat. Amerikában sem véletlenül voltam a keleti parton, mert tudtam, hogy az a történelmi rész. Brüsszelbe azért mentem el, mert a főtérre voltam kíváncsi. Párizsban minden ember álma a Louvre, de mivel én nagy Napóleon-rajongó vagyok, így a mauzóleumot is megnéztem, ahová el van temetve. Mindenhol a legfontosabbakat választom ki, ami arra a városra, vagy annak az országnak a történelmére jellemző.

– A társas utazásokat kedveli inkább, vagy a magánutakat?

– Mindkettőt. A magánutazás nagyon jó, főleg, ha fiatalabb az ember, ellenben az több tervezést és odafigyelést igényel. Ilyen esetben is ajánlott felvenni a kapcsolatot egy helyi idegenvezetővel vagy utazási irodával, aki elvisz rövidebb kirándulásokra. Andalúziában például magánúton voltunk a férjemmel, de a helyi utazási irodán keresztül eljutottunk Gibraltárra és Tunéziába is egy-egy napra. Ilyenkor az idegenvezető megmutat és elmesél minden lényeges dolgot, amit magadtól nem biztos, hogy felfedeznél.

A társas utak azonban könnyebbek, kényelmesebbek. Minden le van szervezve, visznek-hoznak, viszont pörgősebb is, mert nagyon be van osztva az idő. Alkalmazkodni kell a többiekhez, hogy ne késs, mert az nagyon kellemetlen mindenki számára. Másik előnye a társas utazásnak, hogy van román idegenvezető is, aki megmutatja a látnivalókat. Tapasztalataim szerint többnyire az 50-60 év fölötti korosztály választja inkább a csoportos kirándulásokat, de utaztam már együtt 87 éves hölggyel is.

– Milyen előkészületeket igényel egy hosszabb külföldi utazás?

– Mi mindig először eltervezzük, hogy mit szeretnénk megnézni, aztán tájékozódunk az éghajlatról, hogy tudjuk, milyen ruhákat vigyünk. A helyi gasztronómiának is utánanézünk, hogy milyen jellegzetes ételek, italok vannak, milyen vendéglőkbe érdemes elmenni. Amikor Ázsiában jártunk, végig ázsiai ételt ettünk és ázsiai vendéglőket kerestünk. Japánban például wagyu marhát ettünk, ami világhírű, és csak Kiotóban kapható. Bárhová utazol, készülni, dokumentálódni kell – ezt én így tartom érdemesnek.

A kirándulásra rá lehet kapni. Úgy van, mint a tudással: minél többet látsz, annál inkább rájössz, hogy még mennyi mindent nem láttál. Ügyesen megszervezve kevés pénzből is ki lehet hozni emlékezetes utakat. Az én kirándulásaim mindig körutak, mert még nem láttam annyit a világból, hogy elmenjek egy helyre és végig csak ott legyek. Ha 12 órát utazok Balira Isztambulból, akkor miért ne nézném meg Malajziát és Szingapúrt is? Én többet nem megyek oda, ezért nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy ne nézzem meg a szomszédos országokat is, amikor ott vannak nem messze.

Fontos a folyamatos nézelődés, keresgélés az ajánlatok között, és jó tudni, hogy a legtöbb utazási irodánál részletben is lehet fizetni, csak az előleget kell foglaláskor törleszteni. Én például az idén nyári kirándulásomnak az előlegét már most kifizettem, a fennmaradó részt pedig havi részletekben fizetem be, így kevésbé megterhelő anyagilag. Én szeretném, ha az emberek kirándulnának, világot látnának, mert nekem az a tapasztalatom, hogy aki járja a világot, az nyitottabb, rugalmasabb, toleránsabb, és úgy gondolom, hogy ez az embert előre viszi.

– Nemrég Malajziában, Balin és Szingapúrban járt. Milyen élményekkel tért haza?

– Ennél az útnál is célom volt: Kuala Lumpurban, Malajzia fővárosában a Petronas-ikertornyok megnézése. Ezért miután megérkeztünk, első este rögtön ki is mentünk oda, és így megnyugodott a lelkem, hogy amiért jöttem, azt láttam esti megvilágításban. Jártunk a város központjában, a két folyó összefolyásánál is, ami Kuala Lumpur emblematikus helye, de megnéztük a királyi palotát és más látványosságokat is.

Bali egy nagyon színes, pezsgő sziget, ahová nyaralni, szórakozni érdemes elmenni. Mi a fővárosba, Denpasarba érkeztünk, és a szomszédságában lévő Kuta nevű üdülőhelyen jártunk. A szálloda, amelyben megszálltunk, hatalmas volt, külön térképet kaptunk, hogy megtaláljuk a szobánkat. Balin készítik egyébként a világ legdrágább kávéját, a Kopi Luwak-ot, amit a cibetmacska ürülékéből kiválogatott kávébabból állítanak elő.

Szingapúrban 5,5 millió ember él, nagyon magas az életszínvonal, ezért minden nagyon drága. Mi a híres Orchard utcában laktunk, ami Szingapúr hat kilométeres bevásárló utcája, a leghíresebb vendéglők és márkás üzletek tarkítják. Alig találtunk hozzáférhető árú üzletet a környéken, hogy kis szuvenírt vegyünk. A helyieknek viszont teljesen rendben vannak ezek az árak, mert magasak a fizetések is.

– Van még álomhely, ahová mindenképp el szeretne jutni?

– Az az álmom, hogy az Egyesült Államok nyugati részét is megnézzem, és egyúttal Hawaii-szigetekre is eljussak. Szeretnék helikopterrel repülni a Grand Canyon felett, de nagyon kíváncsi vagyok Los Angelesre, a hollywoodi hírességek sétányára is. Ha erre is sor kerül, akkor valószínűleg befejezzük a körutakat, mert eléggé fárasztóak, helyette rövidebb city break-ekre (városlátogatásokra) és kirándulásokra fogunk menni.