Alázattal mondjuk ki: szabadság

Gábor Áron első ágyúit öntötte a bodvaji vashámornál, ahol ma, a szabadságharc kitörésének évfordulója előtt egy nappal ismét összegyűlt Erdővidék közössége. Az ünnep idejére nemzeti színekbe öltöztették a kohót.

Erdővidék legjelentősebb ipartörténeti emlékművénél idézték fel az 1848-49-es forradalom és Gábor Áron emlékét március 14-én kora délután. Az ünnepségnek idén az időjárás is kedvezett, a kohónál szép számban gyűltek össze a megemlékezők.

Felelősségünk van

A rendezvényt közös ének és szavalat nyitotta meg. Elsőként Gáj Nándor, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke szólt az egybegyűltekhez, aki a háromszéki honvédek hősiességét hangsúlyozta, és rámutatott: a megemlékezés nem elég, mert ismét nagy történelmi változás előtt állunk.

„Nem elég az, ha ma itt fejet hajtunk, hanem tanulnunk is kellene hőseinktől. (…) Nap mint nap meg kell küzdenünk az újra és újra elburjánzó magyarellenességgel, azokkal, akik saját hazánkban nem tűrnek meg minket. Mire tanítanak a nevesített és az ismeretlen hőseink? Arra, hogy nemcsak a vezetőknek, hanem mindenkinek résen kell lennie. Arra, hogy mindenkinek felelőssége van” – fogalmazott Gáj Nándor.

Győzni az elnyomás felett

Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja tolmácsolta. Kiemelte, hogy a márciusi ifjak győzelme nem a felforgatásról, hanem a rendre való törekvésről szólt; nem a háborút, hanem a békét, és nem a halált, hanem az életet tűzték zászlajukra. „Hitték, hogy a világ célja a boldogság, ehhez pedig a legfőbb eszköz a szabadság” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a 21. század magyarjai is ugyanerre vágynak: teljes életre, anyanyelvük és nemzeti jelképeik szabad használatára, valamint arra, hogy békében ünnepelhessék nemzeti örökségünket.

„Közösen kell fellépnünk azokkal az erőkkel szemben, amelyek a magyar nemzetrészek jogainak csorbítására törnek, és együtt kell gátat vetnünk minden olyan őrült tervnek, mely háborúba taszíthatja Európát. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza” – üzente Orbán Viktor. Aáry-Tamás Lajos, a magyarországi oktatási jogok biztosa is tiszteletét tette a bodvaji megemlékezésen. Beszédében Sombori Sándor Gábor Áron című regényes krónikájából idézett, s egyben üzent is a székelyföldieknek, biztatva: „Lesz minden, csak akarni kell.”

Van hit, remény, szeretet

Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész békéért, erőért, hitért és reményért imádkozott. „Alázattal mondjuk ki a szót: szabadság. Mert olyan ez a te gyermekeidnek, mint a levegő, mint a kenyér, mint otthonaink békéje, biztonsága és derűje, mint a tiszta szívű, igaz barátság, maga az élet. (…) Segíts jó Urunk, hogy élni tudjunk. Segíts a tiszta akarat gerincével, a nemes jószándék bátorságával, hogy a szépen kimondott szavak igazságával tudjuk megépíteni a mindig alázattal megtervezett jövőt” – hangsúlyozta.

Pósa Lajos Magyar vagyok című verse a magyarhermányi iskola diákja szavalatában hangzott el, Kriza János Erdővidék az én hazám című költeményét a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanulója dalolta el. A baróti Gaál Mózes Általános Iskola diákja Kányádi Sándor Nyergestető című versét szavalta, citeráztak továbbá a Művészeti Népiskola vargyasi diákjai. Zenélt a nagybaconi fúvószenekar. Az esemény a tavalyihoz hasonlóan koszorúzással, közös imádsággal és a magyar, valamint a székely himnusz eléneklésével zárult.

Fotó: Tuchiluș Alex