Állatbarátok, ha összefognak

Igyártó Nándor önkéntes állatmentőt egyre többen riasztják, átlag naponta 1-2 alkalommal kérik a segítségét, és nem csupán Sepsiszentgyörgyről, hanem már a megye több településéről is kap hívásokat.

Arról érdeklődtünk, melyik volt a legelkeserítőbb, illetve legemlékezetesebb, szívet melengető mentése, továbbá hogyan finanszírozza akcióit, az állatok kezelését.

A fiatal egyetemista tevékenységét sok állatbarát követi figyelemmel a közösségi oldalon, drukkolnak neki, a megmentett jószágoknak, illetve szerencsére az idők során kialakult egy segítőkész társaság is. Így számos, a kóbor állatokért aggódó személy iparkodik anyagi segítséggel, adományokkal támogatni Nándort, aki a közösségi oldalán annak rendje és módja szerint számlákkal alátámasztva számol be arról, hogy mire mennyi pénzt költött. Az utóbbi időben arra figyeltünk fel, hogy egyre több ebet kell kezelésre vinnie, ennek tükrében kérdeztük.

– Ritkábbak az olyan napok, amikor nem riasztanak kóbor, segítségre szoruló, sérült állatok miatt, ha pedig akad ilyen, akkor az utána következőn már 2-3 szegény pára miatt is rám telefonálnak. Iparkodom a telefonálókat is cselekvésre ösztönözni, hiszen hozzám hasonlóan ők is segíthetnek a rászoruló állatokon. Persze sokféle ember van, sajnos olyan is, aki (mint utólag, a szemrehányásából kiderült) csak azért telefonált, mert abban reménykedett, a neve kikerül a közösségi oldalra… Amikor számon kért, hogy miért nem írtam ki a nevét, hogy ő telefonált, elmagyaráztam neki, hogy itt az állatokon van a hangsúly, nem a csillogáson – részletezte Igyártó.

Az utcáról megmentett állatokat a fiatal rendre a sepsiszentgyörgyi K2 kisállatkórházba szállítja, ahol az ellátást követően anyagiak ellenében meg is őrzik őket, mindaddig, amíg gazdát nem talál nekik Nándor. Kérdéseinkre az állatvédő elmesélte, nagyon sok jószág talált már szerető örökbefogadóra, a legemlékezetesebb mentése mégis a Zokni nevű kutyához kötődik. A kutyust senki nem akarta örökbe fogadni, ezért jelentős ideig vele maradt, mi több, az egyetlen kutya volt, amelyikkel a Nándor nagyszülei is kivételt tettek, és megengedték neki, hogy a házban tartózkodjon. Végül Zoknit egy hollandiai család vette örökbe, azóta pedig már kutyaiskolát is végzett, jó sorsa van.

Persze nem minden eset ilyen meseszerű: nagyon sok kellemetlen élményről mesélt lapunknak. A legmélyebb nyomokat emlékezetében az a Csíki utcai kutya hagyta, amelynek többkilós daganat volt az arcán, ezért ha evett, vérzett a szája, de akkor is, ha valaki hozzáért az arcához. Ennek ellenére nagy életerőről tett tanúságot, játékos volt, és örült minden figyelemnek. Végül – mivel a daganat túlságosan elterjedt a koponyáján – egy orvos sem tudta megmenteni, el kellett altatni.

– Nagyon sokat gondolkodom azon, hogy hosszú távon meddig lehet ezt csinálni. Egyetemre járok, emellett próbáltam dolgozni is, de ez nagymértékben csökkentette a hatékonyságomat állatmentés terén. Egyelőre az adományoknak köszönhetően mentek, de folyton más lehetőségeket is mérlegelek, megoldást keresek. Sajnos Romániában nehéz ezen a területen, ebből a munkából megélni – összegzett Nándor.