Ami jól áll a piros táskához

A korán jött nyári melegben a bogarak meg a gyerekek kipörögtek a napvilágra, a retromobilok pedig a térre: a szervezők nagy szívfájdalmára az oldtimer autók vasárnapi, első tavaszi parádéján csak a Bodok szálloda előtti téren engedélyezték a parkolást, holott tavaly a főtéren sokkal jobban érvényesültek a kisuvickolt régi autók. Emiatt aztán kissé szorosan állt a több mint 50 kiállított jármű és 25 motorbicikli, ennek ellenére a csodálók megtalálták őket, és szívesen pózoltak a régi idők klasszikusainál.

Egyre többen jönnek, mindig csatlakoznak újak, mondta Thomas Perpits főszervező. Idén Brassó, Maros, Hargita megyei kiállítók hozták el aktuális szerelmüket a kiállításra. A hűségesebb természetűek ugyanazt a darabot, amivel akár 30-40 éve járnak, vagy amit több éve pátyolgatnak, újítgatnak, a csapodárabbak a sorozatos adásvételek nyomán éppen náluk levő legkedvesebb darabot – vagy többet is, hiszen azt mondják, akit egyszer elkap a gépszíj, megszerzi első csodaautóját, a gyűjtőszenvedély vírusa megfertőzi, utána már szelektív látással, hallással jár a világban, mindenütt egy újabb leendő trófea után kutatva. Beoltja a családot is, a feleség is ilyent kap ajándékba, belőle is vadászt nevel az illető, a gyermekek pedig simán megörökölik e szenvedélyt; arra is volt példa, hogy nászútra mentek régi Trabanttal.

Márkák szerint álltak hadrendbe

Külön sorban szolidarizáltak a Mercedesek, másutt a Trabantok álltak sorfalat, a Volkswagen-bogarak is csillogtak-villogtak, a Daciák is hadrendbe álltak, közéjük sorakoztak a később érkezők. Kádár Barna egy ’68-as gyártmányú ukrán KMZ pótkocsis motorral és két Mercedessel érkezett, szép kis csoport állta körül, míg magyarázta a BMW-re hajazó utángyártott motorkerékpár rendkívüli tulajdonságait. Összesen hat motorkerékpárja és három veterán autója van, és csak azért nem tudta mindet kihozni, mert nem akárkire lehet rábízni a vezetést. A kisebb motorbicikliken már túladna, a nagyobbak állagmegőrzése ugyanis sok energiát elvisz.

Köntés Ernő nagy ember, de egy kicsi bizsuval jött a kiállításra, most először: feleségének ajándékba hozta Hollandiából a piros kabrió Morris Garages Midget-et. A hetvenes évek fiatalságának olcsó autója – mutatta be a ki járgányt, amellyel rendszeresen közlekednek, főleg vasárnapi hangulatban. A 800 kilós kisautó járt már a Transzfogarason is, de nem kell félni a lerobbanásától, mert sok utángyártott alkatrész van a piacon – nyugtázta elégtétellel gazdája. Demeter János, a Vadon Egyesület elnöke szintén ezért nyugodt a szintén a feleségének ajándékozott 1300-as bogárhátú Volkswagennel; Mexikóban nagyon sokáig gyártották, és most is könnyen hozzáférhető az alkatrész-utánpótlás.

Ami Elenát is aggasztotta

A klubtársak őszinte csodálatára (is) most először jelent meg a kiállításon egy mindössze 642 darabos széria, a 1975-78 között gyártott Dacia Estafette egyetlen romániai, működővé, sőt újszerűvé pofozott példánya, melyet Dudi Levente hozott Brassóból. S mesélte is a történetét, hiszen eme veteránoknak (mármint az autóknak) sok kalandjuk volt az életben: a konstancai tulajdonos 2007-ben igen borsos áron, 3000 euróért kínálta eladásra, ám három év múlva a gazdasági válság közepén már jóval olcsóbban adott túl  rajta. A bökkenő csak az, hogy nem neki, Dudi Leventének, hanem egy másik gyűjtőnek, aki végül hajlandó volt lemondani róla az ő javára. Így a boldog tulajdonos 2011-ben megkezdte az igen alaposan dokumentált restaurálást, minden alkatrész eredeti állapotát megörökítve. Sok bádogos munka után most ért meg arra a járgány, hogy személyszállításra átalakítva fogadja a hódolatot. Műszaki vizsgája is megvan, a 77-es standardokhoz igazított követelményeknek kellett megfelelnie – magyarázta a brassói gyújtő. És hogy miért oly ritka ez a Dacia Estafette? A mendemonda szerint Elena Ceaușescu állította le annak idején a gyártását a hippi életformától féltve a fiatalokat.

Több, aztán kevesebb

Ha az eddigi alkalmakkor csak a főteret kerülték meg a parádén felvonuló autók, most a Bodok szálloda elől a könyvtár felé vették útjukat, és az állomásig mentek a vasárnapi sétálók sorfala közepette. A parkolóba kissé kevesebben érkeztek meg, mint ahányan elindultak, itt-ott némi malőr becsúszott, ettől senki nem esett kétségbe, előfordul az ilyen, mondták.

Tekintve a járgányok hajlott korát, benne van a pakliban, hogy néha tréleren kell hazahozni az autót, amivel elindultak, de olyat is láttunk, hogy már a parkolóból kifelé meg kellett tolni. Saját kerekén gurult ide a pompás, 1966-os, 264 lóerős E-type Jaguár is, az egyetlen autó, amely a modern művészetek New York-i múzeumában is ki van állítva – magyarázta német-román állampolgárságú tulajdonosa, aki Dallasból vásárolta, s emellett még három oldtimer Mercedest, egy BMW-t és egy 1972-s Daciát is birtokol.

A kakukktojás

Bár egyes Trabantok polírozásán is hanyatt esett a napsugár, a kakukktojás trike, azaz háromkerekű épített motorbicikli króm kipufogóin nem tudott túltenni. Imreh Attila Németországból szerezte be az 1991-ben gyártott csodajárgányt, akkor 2700 kilométerben. 1600 köbcentis, Volkswagen motorral rendelkezik, dupla karburátoros, tüzet fúj, és nincs hozzá hasonló (mert ezeket mind egyéni elképzelés alapján építik meg) – jellemezte gazdája , aki