Amiért komposztálni érdemes

Rohamosan közeledik a határidő, amikor az Európai Uniós előírások értelmében a termelt hulladékmennyiséget csökkenteni kell. Amennyiben nem teszünk eleget a direktíváknak, azt a zsebünk bánja, hiszen tonnánként egy jelentős összeggel többet kell majd fizetni a szemétszállításért. Hogy ezt a büntetést elkerüljük, jó, ha szelektíven gyűjtünk, és próbáljuk a háztartási és -tájéki szemét mennyiségét csökkenteni. Amikor szezonja van, a legjobb, ha a zöldhulladék-mennyiséget saját magunk komposztáljuk, vagy éppen a szolgáltató által kiosztott edényekben gyűjtjük össze, hiszen abból van a legtöbb. Annak jártunk utána, milyen évet zárt ilyen tekintetben a lécfalvi hulladéklerakó.

Háromszék azon kevés megyék közé tartozik, ahol felszámolták a települések melletti szemétdombokat, ezzel elérve azt, hogy a városok és a falvak környéke némiképp tisztábbá vált.

Némiképp, hiszen a számos tudatosító kampány ellenére továbbra is elég sokan vannak, akik szerint a patak medre a legmegfelelőbb a szemét elrekkentésére, piknikezés során pillepalackokat, konzerves dobozokat és más, a környezetre káros anyagokat hagynak maguk mögött. Arról nem is beszélve, hogy ősszel sok helyen lehetett látni a tekergő füstfelhőket, amik jelezték: továbbra is akadnak olyanok, akik a száraz falevelektől, letört ágaktól úgy szabadultak meg, hogy elégették azokat.

Lécfalvi terepszemlénken kiderült, ha egyelőre lassan is, de az emberek hajlanak a szelektív gyűjtésre: egy hatalmas betonplacc fogadott tele nyesedékkel, falevelekkel és más, komposztálásnak megfelelő biohulladékkal. Külön gépek végzik a komposztálás egyszerű, de mégis nagyszerű folyamatát: a nagyobb ágakat egy erős őrlővel darálják össze, az összeszecskált anyag pedig egy újabb halomba kerülve érik, áll össze komposzttá.

Komposztálási téveszmék

Babos András, a komposztáló telep vezetője érdeklődésünkre elmondta: a tevékenység kezdetén akár meg is lehetnének elégedve a beérkező mennyiséggel, de némely dolgok nehezítik a folyamatot. Például az, hogy egyesek a zöldhulladékot is nejlonzacskókba vagy zsákokba téve hajítják a tárolóba; ezeket a munkásoknak kézzel kell kibontaniuk. Az elszáradt virágoktól sokan a műanyag edényekkel együtt szabadultak meg, és ugyanez jellemzi pl. a temetőkből származó, elszáradt koszorúkat is, amelyeken általában rajta marad a gyászszalag. Az is téveszme, hogy bármilyen biológiai eredetű anyag komposztálható, így arra is volt példa, hogy a lerakott anyag közül elhullott állattetemet kellett eltávolítani, ami erre a célra teljesen alkalmatlan – fejtette ki a telepvezető.

A nagy mennyiség miatt szinte lehetetlen 100 százalékos hatékonysággal végezni a „műanyagtalanítást”. Szerencsére akadnak települések, ahonnan mondhatni tisztán érkezik be a zöld anyag, nincs benne semmiféle műanyag és más, oda nem illő hulladék. Ami nejlon mégis a komposzt közé kerül, attól a későbbiekben szabadulnak meg.

Miután a komposzt összeérett, több ízben egy különleges gép levegőzteti. A masina gyakorlatilag egy kombájnra hasonlít, első részén egy hatalmas, végtelenített spirál forgatja át a masszát, aminek – sokak hiedelmével ellentétben – nem szaga, hanem illata van, a frissen ásott föld és a falevelek kombinációjára hasonlít. Tapintásra zsíros állagú, jelzi, hogy nagyon magas tápértékű anyaggal van dolgunk, ami kitűnő kertek feljavítására, akár trágya helyett is használható.

Miután ez a folyamat befejeződik, egy még hatalmasabb gépbe kerül a komposzt. Ez több ízben átrostálja az anyagot, a fentebb említett, esetlegesen belekerülő nejlonfoszlányoktól pedig egy fúvórendszer tisztítja meg. A komposzt ezután a tárolóba kerül, ahonnan elszállítják.

A Lécfalván előállított komposzt első haszonélvezője a sepsiszentgyörgyi, most épülő pályakomplexum, amit Ambrus Józseffel, a Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület (ADISIMD) igazgatójával közösen tekintettünk meg. A zsíros anyag a pályák alapjába kerülve a sportolókat szolgálja ezután, bizonyítva azt, hogy nem kell szükségtelenül mindennek elvesznie, csak át kell alakítani.

Miért nem szabad elégetni a hulladékot?

A greenfo.hu szerint a mai napig széles körben elterjedt „népbetegség” a kerti hulladékok és az avar égetése, és kevesen tudják, hogy ez a tevékenység mennyire káros a környezetre és az emberi egészségre. Az értékes szerves anyagból az égetés során hamu keletkezik, mely csak korlátozottan alkalmas talajerő-utánpótlásra, nagyobb mennyiségben egyenesen rombolja a talaj humuszkészletét. Ezzel szemben komposztáláskor maradéktalanul elbomlanak a növényi részek, és hasznos humusz keletkezik.

Egy átlagos kerti tűz, melyben vegyesen égetünk avart, fűnyesedéket és gallyakat, emellett légszennyezést okoz. A nagy szennyezést elsősorban az váltja ki, hogy alacsony a tűz hőmérséklete, így aminek égni kellene, nem ég el vagy csak félig. Például a növényi részekben lévő szén ugyan oxidálódik, de csak részben, és szén-dioxid helyett mérgező szén-monoxid keletkezik.

A portál által idézett svájci tanulmány szerint egy nagyobb kupac avar 6 órás égésével annyi szállópor keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órai folyamatos közlekedése során! Nem ritka, hogy a meggyújtott zöldbe műanyag és egyéb háztartási szemét is keveredik, aminek füstje fölöttébb káros az egészségünkre.

A megoldás: akár mi is komposztálhatunk!

Amennyiben nem akarjuk a szemeteskukába, jó tudni: valamennyi kerti hulladék és avar komposztálható. A folyamat során az elhalt növényi részeket mikroorganizmusok bontják le és alakítják át a szárazföldi élet nélkülözhetetlen anyagává, humusszá. A humusz hosszú távon tárolja és a növények számára könnyen felvehető formában adagolja azokat az ásványi anyagokat, melyek a növekedéshez szükségesek. De talán ennél is fontosabb, hogy a tömegének sokszorosát kitevő víz megkötésére, tárolására képes. A komposztálás során tehát elkerüljük a légszennyezést, értékes humuszhoz, növényi trágyához jutunk.

Ehhez a tevékenységhez mindössze néhány négyzetméter árnyékos helyre (a kertben) és egy kis időre van szükségünk. A komposztálás alapvető szabálya a komposztálandó anyag megfelelő aprítása, a komposzt rendszeres keverése, nedvesen tartása, és a tűző nap elleni védelme. Fontos, hogy közvetlen kapcsolatban legyen a talajjal, hiszen a lebontó mikroorganizmusok onnan „költöznek” bele.

A komposztálás folyamata általában 1 év, de bizonyos növények, vastagabb ágak komposztálása ennél több időt is igénybe vehet. Széles körben elterjedt téveszme, hogy a dió és tölgy levele nem komposztálható. Való igaz, hogy ezek olyan vegyületeket tartalmaznak, melyek gátolják más növények növekedését, azonban ezek is hamar lebomlanak.