Átöleltük a Kárpát-hazát

Május 7-én éjfélkor lezárult a nemzeti régiók közvetlen pénzügyi támogatásának elérése érdekében indított aláírásgyűjtés. Ezt követően néhány helyzettisztázó kérdést tettünk fel Ferencz Csabának, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tájékoztatási alelnökének.

– Miként értékeli az eredményt?

– Nagy, közös sikerként! A kezdeményezők, a kampányban résztvevők, az aláírásra biztató személyiségek, az aláírók, az egész Kárpát-medencei magyar közösség közös sikereként, amilyenben össznemzeti szempontból kevésben volt részünk az elmúlt időszakban. Örüljünk hát neki, de ugyanakkor készüljünk a folytatásra is, hiszen az egyik kötelező feltétel, az egymillió aláírás összegyűjtése teljesült ugyan, de a szükséges hétből csak négy országban értük el az előírt szavazatszámot.

– Ön szerint mi volt ennek az oka?

– A nemzeti régiók ügye – ami egyébként épp a kezdeményezés kapcsán került az európai közvélemény, ha úgy tetszik az európai politika és közgondolkodás „asztalára” – egyelőre magyar nemzeti ügy, amelynek középpontjában Székelyföld áll. Az érintett régiók összefogására és ezáltal érdekeik európai szintű érvényesítésére szólító hívó szó ugyanis nem jutott el megfelelő mértékben a katalánokhoz, baszkokhoz, korzikaiakhoz, bretonokhoz, oxitánokhoz, és folytathatnám. De hát ez a polgári kezdeményezés nem csupán céljában, hanem folyamatában is érleli a gondolatot. Most, a siker után talán ők is elhiszik, hogy lehet és érdemes ebbe energiát fektetni, de természetesen igyekszünk közvetlenül is meggyőzni őket az ügy támogatásáról. Ugyanakkor egyértelművé vált, hogy idegen nyelvű közegben nem tudtunk olyan hatékony kampányt folytatni, mint itthon, a Kárpát-hazában.

– Lát-e esélyt a határidő meghosszabbítására?

– Igen, legalábbis a jelzések erre utalnak, de valójában az Uniónak egy joghézagot kell „betömnie” ezúttal. A polgári kezdeményezések intézményének jogszabálya ugyanis nem tartalmaz rendkívüli, úgynevezett vis maior helyzetekre előírásokat. Itt az alkalom tehát, hogy bepótolják, amit korábban elmulasztottak.

– Amennyiben sor kerülhet a folytatásra, melyek lesznek a célországok, és miért éppen azok?

– Elsősorban a kisebb létszámú, és ebből következőleg alacsonyabb kötelező kvótával rendelkezők jönnek számításba. De gondoljunk bele, amikor egy nap alatt több mint százezer aláírás is gyűlt az elmúlt néhány napban, esetenként pár ezer aláírás összegyűjtése nem okozhat problémát. Akár elektronikusan is, megszólítván a horvátországi vagy szlovéniai magyar közösséget. De érvényes lehet ez Svédországra is. Továbbá katalán vagy baszk partnereink is immár láthatják, hogy ez a kezdeményezés sikerre van ítélve, a sikerből pedig mindenki szeret részesülni.

– Mit tesz, mit tehet az SZNT azért, hogy a kiválasztott országokban összegyűljenek a szükséges szavazatok?

– A legfontosabb megtörtént: összegyűlt az egymilliónál jóval több aláírás. Így az eddigieknél erősebb érvekkel kereshetjük fel partnereinket.

– Mit üzennek a magyarságnak?

– Szerintem ez a – nyugodtan állíthatjuk – példa nélküli összefogás üzen igazából a magyarságnak. Például, hogy a közélet nem csak sárdobálásból, hanem összefogásból is áll, és ez megvalósítható. Ugyanakkor, ha csak a virtuális térben is, de Székelyföld ügyében „legyőztük a járványt”. Ismét eredményesen szerveztük meg a Székelyek Nagy Menetelését, és ezúttal élőlánc Kárpát-haza egészét átölelte. Miért ne sikerülne egész Európát „átölelni”?