Átvette Czegő Zoltán a Pro Urbe díjat

Vannak emberek, akikre az igazság kimondásának súlyát mérte rá az Isten – Czegő Zoltán ezek közé tartozik – hangzott el tegnap a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban, ahol lapunk főmunkatársa átvette a város legmagasabb kitüntetését, a Pro Urbe díjat.

Vargha Fruzsina alpolgármester felidézte: az 1997-ben alapított díj azon sepsiszentgyörgyi polgároknak adományozható, akik a város lakóit, népüket és közösségüket, „pénz és taps nélkül, mindenkor a legjobb tudásuk szerint szolgálták”, és köszöntötte „az erdélyi magyarság egyik legkiemelkedőbb hangját”, Czegő Zoltánt.

Antal Árpád polgármester felidézett néhány közös élményt az ünnepelttel (ezt korábban az eseményre várakozó tanácsosok is megtették – érdekes módon, a legfiatalabbtól a legidősebbig mindenkinek volt valamilyen említést érdemlő esete Czegővel). Ezek közé tartozott, hogy jelentkezett a fiataloknak meghirdetett Gyere haza programra, és hazaköltözött budapesti száműzetéséből (lakást természetesen nem kapott), hogy 2012-ben kinyilvánította, hogy mennyire értékeli a polgármester és csapata munkáját, majd egy teljesen más párt színeiben indulva nyert helyi tanácsosi mandátumot, és idézte az író-költő-publicista kedvenc köszönését is: Erőt, egészséget és némi készpénzt kívánok!

Bedő Zoltán, lapunk munkatársa Igazat vallani című laudációjában úgy fogalmazott: „Vannak emberek, akik szikáran állják a történelem viharait, akár a sziklatörmelékkel megszórt székely földbe kapaszkodó fenyők, és nem hajolnak meg a nagy időben. Vannak emberek, akikre az igazság kimondásának súlyát mérte rá az Isten, és panaszkodás helyett büszkén vállalják ennek cipelését (…), és Czegő Zoltán mindig közéjük tartozott”. (A laudáció teljes szövegét lásd hétfői lapszámunkban).

Ezt követően Antal Árpád polgármester átadta a Pro Urbe díjat, amelyet „Czegő Zoltán író, költő, újságíró, közéleti személyiségnek” a mellékelt oklevél szerint „hagyományainkat továbbörökítő életművéért, amellyel a székely-magyarság sorskérdéseit helyezi mindennapjaink előterébe, városunk szellemi és kulturális színvonalának öregbítéséért, fenntartásáért, valamint egykori iskolájának, a Székely Mikó Kollégiumnak tett önzetlen, áldozatos munkájáért és segítségéért” adományoznak, mint olyan polgárnak, aki „városunkat és annak lakóit mindenkor legjobb tudása szerint szolgálta”.

Czegő Zoltán meghatottan vette át a díjat, és felidézte azt az első tanácsülést, amelyet korelnökként ő vezetett, amelyen helyéről felállva mondta a szöveget, mert tanárként és előadónként „nem volt képes ülve beszélni”.
– Köszönöm a díjat és köszönöm a sorsnak, hogy megélhettem 82-ik életévemet, és tán megérdemeltem az önök bizalmát – mondta az ünnepelt, és a Székely Mikó Kollégium általa költött himnuszának soraival zárta szavait: „A nép küldte ide mindig fiait/Emberről, világról igazat vallani”.
Az ünnepséget Máthé Izabella, a Plugor Sándor Művészeti Líceum tizenegyedik osztályos tanulója által játszott fuvolaszonáták tették meghittebbé.